Peti lába

Lehet, hogy írtam már, nálunk hétvégén reggelente nagy pizsipartik zajlanak. Bejön a szülői ágyba mindkét gyerek és mi felnőttek velük isszuk meg a kávénkat és élvezzük, hogy végre nem rohanunk sehová.
Peti persze ezt is a maga sajátos módján intézi. Ő ugyanis egyáltalán nem szokott a kezével simogatni, nem is tudja, hogy ez mi és hogy kell. Annál inkább kedveskedik a lábaival. Panni ezt egyszer furkálódásnak titulálta, mert Peti meglehetősen erősen tud böködni a lábaival örömében. Egy ilyen talán szombati attak után Panni egy hosszú sóhajt követően, melyben természetesen a világ összes méltósággal viselt fájdalma benne volt, nagyon bölcsen megjegyezte: Hát, nehéz együtt élni Petya lábaival! :)
Egyébként igyekszem megfogadni az óvónénik tanácsát és többet lenni  Pannival. Eddig sem azért nem voltam vele, mert nem szeretem, de próbálom másképp szervezni a dolgaimat és itthon nem stresszelni. (Sajnos időnként itthon is termelődik feszültség, de úgy tűnik ez a több generáció együttélésének szerves része. ) Elmentem megnézni az idei utolsó zeneórát, utána együtt ballagtunk haza és elnyaltuk az idei első fagyinkat. Bringáztunk is együtt és egyáltalán, próbálok érdekesebb és jobb választást adni, mint a tévé. Szerencsére most az időjárás is kedvez nekem és igazából én is jól érzem így magamat.

tanévnyitó örömök

Ahogy már tegnap is írtam, morgósabb vagyok a szokásosnál. Lehet, hogy ezért bosszantott fel, hogy Panninál a faliújságon most olvastam, hogy a heti feladatuk (?!)Hogy vigyék be amit a nyaralás alatt gyűjtöttek, meg fotókat.
Mi igazából nagyon szép és kellemes nyarat tudhatunk magunk mögött, de nem gyűjtöttünk semmit. Fotókat meg a gépen tartok és vagy egy nappal megrendelem valahol a képeket, vagy hét végén lesznek kész. Esetleg a változatosság kedvéért vehetek újra patront a fránya nyomtatóba. Nem az a bajom, hogy foglalkozni szeretnének a témával, hanem az, hogy miért kedden tudom meg, hogy a hétre mit szeretnének. Panni meg kavicsokat szedett össze az utcán, hogy ő azt majd beviszi, mint gyűjteményt. Nem tudom. Én örültem, hogy nem hozunk haza fölösleges dolgokat a nyaralásról, inkább élményekben szerettem volna gazdagodni. Tudom, hogy közhely, de ez van. Most aztán mit vigyen a gyerek az oviba? Pendrive- ra felnyomtam néhány képet, meglátjuk hogyan boldogulnak vele. De azért jó volt válogatás címén újra nézni a képeket. Pannit a vattacukorral és Dorkát a csacsit, meg a szalonnasütést és a kisvasutat, meg a nagy csapatos rajcsúrozásokat. Legszívesebben ott folytatnám, ahol abbahagytuk. :-)
Petinek ma is kitaláltam valamit. Sütit sütöttünk, mert lassan kifogyunk belőle és akkor mit fognak reggelizni a csibék.Eszembe jutott, hogy néhány éve még szeretett sütni, aztán valahogy leszokott róla. Nosza odahívtam, hogy öntse bele a tálba a cukrot. Majdnem kiitta a mérőpoharat és hasonlóképp tett a liszttel is. :-) De azért alakul és ilyen finom sütit rég nem ettem.
Már rég meg szerettem volna írni, hogy Petinek új mániája van. Panni ágyán lóg egy plüss nevető hold, ami zenél, ha meghúzza valaki az alján lévő csillagot. Egyszer megmutattam Petinek, hogy hol kell húzni. Azóta hallgatjuk. De olyan kedves a zenéje, hogy igazán nem zavar senkit. Azt hiszem ez az eddigi legkedvesebb dilije.

Panni 5.0

Nagyon jól sikerült a mai nap és ezt leginkább a családunknak köszönhetem. Panni reggel úgy ébredt, hogy ma van a szülinapja. Meg is néztük gyorsan az idevágó Halász Judit és Alma zenekar számokat. A nagyszülei is felhívták telefonon. Aztán ajándékot bontottunk az ágyban és hétköznapokon elfogadhatatlan ideig Duplóztunk szintén az ágyban pizsiben. Ebből kifolyólag megcsúsztam kicsit az ünnepi lencselevessel és palacsintával.
Kitaláltam, hogy majd két sütővel gyorsan fogok sütni, de az én hiperűber palasütőmben leragadtak a palacsinták. Még jó, hogy a tartalék kis serpenyő üzemelt kettő helyett is. Bosszankodtam miatta, amit így utólag sajnálok.Kicsit késve ugyan, de elkészült az ebéd. Palacsintasütés közben Anyu elvitte Pannit a kertben gyomlálni. Ez nagyon jó volt, mert szegény nem tudott mit kezdeni magával, miután segített nekem zöldséget hámozni. Körülöttem flangált, aminek nem örültem, mert túl forró a palacsintasütő ahhoz, hogy gyerkőcök nyüzsögjenek körülöttem ha dolgozok vele.
Ebéd előtt Ember elszaladt Nagyapóért és ebéd után nem sokkal megjött Öcskös és a kedvese. Tőlük tetkót kapott Panni, persze csak lemoshatót. Talán mondanom sem kell, Anyu kivételével minden hölgy ki van dekorálva.
Anyu hozott neki egy gyerekszakácskönyvet, amire Peti azonnal rácsapott és teljesen belebolondult. Még tortázni sem jött ki. Panni erre nem szólt semmit, de valamit eltehetett a fejében, mert később említette, hogy a könyv az övé és mégis Petya nézi. Kérdezte, hogy tudja - e Petya, kié a könyv. Mondtam neki, hogy ha tudja sem gonoszságból veszi el, hanem mert annyira nagyon vágyik rá, hogy az minden mást kiszorít a fejéből. Azt is mondtam, hogy elvehetjük tőle, de akkor lehet, hogy nagyon szomorú lesz, el kell döntenünk mi a jobb és sokszor ez még nekem is nehéz.
Ebéd utánra Apja és Nagyapó is visszaért. Panni megkapta tőle a hableányos babát a rákkal és halacskával és nagyon örült neki, de mondta, hogy vigyük át a Nagyihoz. Megfordult a fejemben, hogy Petitől szeretné biztonságba tudni, de nem piszkáltam ezzel.
Így, hogy együtt volt a család, nagyon jó volt. Ny és Panni építőztek a konyhakövön  és Peti is játszott. Ny mondta, hogy melyik kockát kéri, Peti meg adta.A férfiak meg tévéztek ahogy kell.
Elmentünk sétálni is, mert embertelen mennyiségű tortát ettünk és gondoltuk jó lenne. Petya húzta vissza Apját a szakácskönyvhöz, így egyedül fejeztük be a sétát. Még tyúkokat is etettünk. Aztán hazajöttünk, elköszöntünk Nagyapótól és Panni Minimaxot kért, amit engedtem is neki, mert már eléggé elpilledt. Vacsira sósat ettünk, mert elpusztultam volna, ha újabb édeset kell. A szokásos esti bohóckodásba még befért egy kis ügyeskedés. Csillámos ragival bűvöltünk sötét papírra csillagokat. Szép lett, most szárad. Estére Panni választott mesét (Magyar népmeséket) és már mindenki húzza a lóbőrt. Petya ugyan nehezen aludt el, de most már szuszog.
Holnap D-ék jönnek. Velük is szeretnék gyertyázni és úgy terveztem sütök tortát, de annyi palacsinta maradt, hogy végül palacsintatorta lesz. Az auti szakasznak hagytam néhány üreset a biztonság kedvéért. Néha nem bánnám, ha hosszabb lenne a hétvége, mert ezt bírnám még :D
Ráadásul egész nap megy a mozi a fejembe, hogy milyen volt Panni születése. Hát jó. Azt hiszem ezt már megírtam, úgyhogy nem fogom újra, de ma különösen sokszor jutott eszembe ha ránéztem, hogy nemrég még csak egy kis nyivákoló zsemlevekni volt, most meg már gyerek alakja van. Ha ilyen gyorsan nő, nemsoká már csak a hátát látom.:)
Nap végén kaptam egy pohár pezsgőt is, úgy látszik Apjának és Nagyapónak megmaradt, hogy én is ott voltam, mikor Panni született. Kedves tőlük. Majd teszek fel képeket, ha lebűvölöm a gépről.