2012. augusztus 20., hétfő

a folytatás

A legutóbbi bejegyzésem elég falsra sikeredett, mert elaludtam, míg a blogba töltöttem a nyaralós képeket. Most viszont nem tudok aludni, mert ide hallatszik a helyi búcsú decens és visszafogott hangja (tuc tac, TUCC TACC és valaki ordít egy vacak mikrofonba) Igy nyugodtan nosztalgiázhatok a közelmúlt eseményein. :)

Ahogy legutóbb is említettem, Panni betöltötte a hatodik évét. Tette ezt egy nappal azután, hogy hazaértünk. De Apja szokás szerint zseniális volt, szerzett valahol egy olcsó és szép bringát. Amit Panni most használt, azt a harmadik szülinapjára kapta és bizony már rendesen kinőtte. Ezt követően még helyet is találtak, ahol bringázni lehet. A közeli lakóparkot bővítik és az utak már kész vannak, de házak nincsenek. Ideális hely a bringázáshoz. Ráadásul Ember ehhez is ért, (bocs, hogy már megint a férjemet fényezem, de megérdemli) mert valamikor amatőr kerékpárversenyző volt. Szóval Panni tud lassan menni és szlalomozni a sávok mentén, ami jó, mert így biztosabban közlekedik, mintha csak ösztönből tekerőzne. Egyik nap én is kimentem vele az Anyósom kempingjén, akkor a kiállást gyakorolta. Apja vére. :)

A szülinapra Ember anyukája és Öcskösék is átjöttek, egész jó kis buli kerekedett. Panni kapott egy pakli jégkorszakos unó kártyát és ment a parti rogyásig. Vicces volt Anyu és Öcskös kedvese, ahogy próbálták egymást nyerni hagyni  :)

Tegnap Embernek fellépése volt egy szabadtéri bulin és oda vitte magával. Panni visszavonhatatlanul nagylány. Aki rock koncertre jár, az nem lehet pisis. Persze Ember gondoskodott róla, hogy amíg a színpadon van, valaki figyeljen Pannira. Egy nagyon kedves barátnőnk volt vele. Kicsit meglepődtem, mikor reggel Panni azt magyarázta Apjának, hogy vicces volt, hogy aki vigyázott rá, végig sikított, pedig csak tíz méter. Kávé nélkül pattantam ki az ágyból, mert jól tudom, hogy ez a lány nem egy sikítozós típus, de megnyugtattak, hogy csak a körhintáról volt szó.

Ma Petya is meglepett kicsit. Ember már egy ideje mondja, hogy szívesen enne rántott húst, hát csináltam neki. Peti is jónak találta az ötletet, mert becsülettel pusztította a husikat. Szokás szerint fogta a kezemet és gagyarászott petiül. Én meg megkérdeztem tőle, hogy na Petya jót főztem. Erre ő azt gagyogta iggeee. Na most mondja meg bárki, hogy ez válasz volt - e, vagy véletlen!

Egyébként csak azért tűnök el mostanában a netről, mert két munkám is van, ami nagyon nagy kihívás és azokat próbálom rendesen megcsinálni. A héten túl leszek rajtuk, remélem sikerrel, de a számítógépet most nem tudom léháskodásra használni. :))))  (A blogolás nem számít léhulásnak!) És mindeközben Petit is be kéne iratni a sulijába és a tanárnéni pénteken jön hozzánk. Panni pedig szerdán oltást kap. Nem lesz egy könnyű hét.

Teszek ide egy képet, mert szép, ez is a nyaraláson készült.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése