Egyik nagyon kedves kolléganőm hívta fel a figyelmemet beszélgetés közben arra, hogy ha esetleg Petya bejön az irodába, mindig én rohangálok a nyomában, Ember sokkal lazábban kezeli a helyzetet. A tavaly nyári gyerekvigyázóinkról beszéltem éppen és, hogy ők is jártak Petivel boltba, meg mindenfelé és Petya élvezte, hogy történnek a dolgok. A boltban jól viselkedett, nem pakolt, nem hisztizett.
Végszóra jött meg értem Ember Petivel és az Édesanyjával. Közölte, hogy hazafelé bemegyünk a boltba hármasban, ráadásul a Tesco - ba, mert ott van patika.
Kell mondanom, hogy Peti simán vette a vásárlást, még azt is, hogy néha ácsorogtunk? Ugye nem. De én kicsit odafigyeltem és rájöttem, hogy tényleg elég ideges vagyok, ha Petyussal megyünk a boltba. Ez még onnan indul, mikor láthatóan megijedt az új helyzetektől, bár félek már akkor is túldimenzionáltam a problémát. Féltem, nehogy rá vagy beszóljon valaki, mert akkor nem tudnám megőrizni a legendás hidegvéremet :). Komolyra fordítva a szót, tényleg (túl)féltettem Petit ezekben a helyzetekben és most látom, hogy hiba volt. A jó hír, hogy nem történt semmi jóvátehetetlen, még mindig járhatunk boltolni eleget. DE a hiba egyértelműen az én készülékemben van. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése