Már megint egy borzasztóan pörgős héten vagyunk túl. Elintéztük Panni szemüvegét. Baráti segítséggel elég jó áron jutunk hozzá, így még pótszemüvege is lesz. Ehhez persze be kellett jönnie velem dolgozni, mert itt nálunk nincs a célnak megfelelő optikus. Örült neki, én meg büszke voltam rá, hogy milyen jól viselkedik. Szemüveget is egészen nagylányosan választott. Tartottam tőle, hogy a választék zavarba fogja hozni, de nem. Felpróbált néhány keretet, majd a félrerakott háromból kiválasztotta a megfelelőt. Tíz perc alatt túl voltunk az egészen és mehettünk ebédelni.
Peti meg már komoly iskolás. A tanító nénik nagyon jó fejek. Folyamatosan használják az üzenőt és nem hülyeségeket írnak bele, hanem ami fontos. Meg kérdéseket és feladatokat itthonra és tájékoztatást, hogy hogyan haladnak, mivel foglalkoznak. Egy nem beszélő gyereknél szerintem ez az alap, mégsem láttam még ilyet. Ők is fontos problémának érzik Peti önagresszióját. Szerintük ezzel a stratégiával valahol el tudta kerülni a feladatokat. Itthon mondjuk biztosan nem, de hát én egy ideje már nem asztalizok vele. Annyi oviba járt és igazából nem tudom, hogy ténylegesen mi, hogy zajlott. Ezért küldtek nekem egy "hiszti naplót". Tudom, hogy szoktak ilyet csinálni, magam is elkezdhettem volna, de nem volt rá energiám. Nagyon sokat segít, hogy vannak elvárások velem szemben is.
Embernek a hét közepén szülinapja volt. Szerintem én jobban vártam, mint ő. A szülinap előtti napon jutott eszembe, hogy főzök neki vacsira halászlevet, mert azt nagyon szereti. Így aztán munka után nekiláttam és halászlevet főztem. Jó lett! Tortáztunk is, azt Anyu hozta. Ugyanis Öcskös kedvesének is ugyanazon a napon van a szülinapja és ha már úgyis ment tortáért, ránk is gondolt. Így kétféle, nagyon finom tortánk volt. A gyerekek is értékelték. És Panni teljesen magától rajzolt Embernek ajándékot, amit egy szép szalaggal kötött meg és ő maga adta át. :) Meg csillagszóróztunk is és Peti is fogott egyet. A tortán lévő nagy tüzijátéktól félt, de a hagyományos karácsonyról maradt csillagszórókat szereti.
Vicces volt az is, hogy egy kedves régi ismerősömmel találkoztam a héten. Megtaláltuk egymást egy közösségi portálon és megbeszéltünk egy találkozót. Mivel rengeteg vágni és laminálnli valóm volt, megkértem, hogy jöjjön be az irodába. Így sokkal jobb volt vagdosni, mint egyedül.Érdekes volt beszélgetni 15 év kihagyás után.
Embernek borzasztó sok munkája van és nekem is. Ezért folyton tologatjuk az időt, hogy ki mikor hol van. Ma reggel pl ő már elment, hogy befejezze, amit tegnap éjjel nem tudott. Nemsoká megjön és itthon dolgozik tovább, én pedig indulok a munkahelyemre.
Nem vagyok túlságosan kiegyensúlyozott, mivel szembe jött egy olyan megkeresés, amiben nem tudok segíteni. Ezt nagyon rosszul viselem. Véleményem szerint tök mindegy, hogy mit rontott el korábban, most nagyon rossz neki. Tudom, hogy nem én tehetek az ellátórendszer hiányairól. de attól még valaki bajban van és nem tehetek érte szinte semmit. Ez kegyetlen dolog és ha nem teszem magamban helyre, gondom lesz belőle. Néha elgondolkodom, hogy jó - e, hogy ennyi féle szerepben vagyok az autizmus körül. A személyes érintettség néha ugyanis a legkevésbé sem könnyíti meg a helyzetet. Ugyanakkor nagyon nagy ereje van annak, hogy az esetek nagy többségében módom van segíteni, ezért mégiscsak szeretem ezt a szituációt, nem tudnék már visszalépni.
Most jó itthon, viszonylag rendben vannak a dolgok, Pannival foglalkoztató könyvvel játszottunk és most tévét nézünk. (Közösen és limitált mennyiségben nincs ellenemre.) Néha Peti is csatlakozik, azután felmegy az emeletre.
Az ebédet tegnap délután már megcsináltam, kecsapos, sajtos sült csirkecombokat. Már csak a riszt kell hozzá megcsinálni. Holnap Ember anyukája jön vendégségbe és remélem lesz idő kicsit lazítani. Jövő héten már lesz Panninak tornaóra, néptánc és zeneovi, Petivel pedig elkezdik a suliban is a PECS használatát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése