2012. szeptember 22., szombat

anyukanyafik

Ma olyan fura álmos napunk volt. Tettünk, vettünk, rendezgettünk és mindenki a saját kedve szerint lazított. Peti a babzsákfotel és a földszint között ingázott, Panni lecövekelt a tévé elé, én pedig konyháztam és csiszatoltam. Elfogyott a mosószerem, így készítettem itthon. Kicsit izgultam, hogy végül ne habozzon ki az egész a mosógépből, de nyertem és így nem kellett boltba menni két gyerekkel, kocsi nélkül. Kísérletező kedvűeknek itt a recept.
Elgondolkodtam a gyerekeim étkezési szokásain is. Kicsi korukban ugyanis mintaszerűen ettek. Gyümölcsöt, zöldséget, halat mindent. Emiatt talán még olyan kijelentésekre is ragadtattam magam, hogy ha mi felnőttek nem rontjuk el őket, a gyerekek alapból tudják mi a jó nekik. Meg, hogy a szülői minta a lényeg.
Most az általam normálisnak ítélt kajákat nem preferálják, viszont ha elkezdek bő olajban, vagy zsírban sütni valamit, azonnal lecsapnak és még forrón felfalják. Az egyetlen mentsváram a rágórépa. Ez akkor van, ha valamihez zöldséget hámozok. Ilyenkor kapnak egy darab répát és elrágcsálják. Tulajdonképpen Panni néha eszik almát és körtét, Peti pedig szereti a szőlőt, de ez minden. Ja! És ami tényleg jó, még mostanság is főleg vizet isznak. 
Szeretem a kora őszi hétvégéket, bár ilyenkor szokott a fura hűvös lenni, amivel túl sokat nem lehet kezdeni. Ilyenkor jó sütni valami finomat. Ennek jegyében dagasztottam egy jó kis kalácstésztát és kis zsemléket csináltam belőle. A tetejére még egy kis cukor is került a sütés végén. A jó illattól, meg a sütőtől mindjárt melegebb lett a lakásban és  legalább Pannit is ki tudtam robbantani a tévé elől dagasztani.
A nap végén kisebb tragédia ért minket, mivel Peti megtalálta Panni lufilovát, amit még a búcsúban kapott, ahol Apja fellépett. Sajnos Petyus addig rágta és szopogatta az egyébként strapabíró lovat, míg elszakadt. Panni a tetemmel megjelent a fürdőben, ahol kb öt perc nyugalmat szerettem volna és szomorúan zokogott. (érdekes módon könnyei nemigen voltak) Peti is jött vele, majd elmenekült a helyszínről. Legjobb tudásom szerint megvigasztaltam Pannit, elmondtam, hogy Peti nem akarja őt bántani és a dolgokat tönkretenni, csak nem látja át jól a dolgokat. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy ezt így kell, de nem jutott jobb az eszembe. Megkérdeztem tőle, hogy azért még szereti - e Petit és mondta, hogy persze, csak nem jó, hogy tönkretette a lovat. (A szörnyű felfedezés előtt együtt bandáztak az emeleten.)
Ez elmotoszkálhatott a fejében, mert meseolvasásnál egyszer csak kibökte, hogy nem tudja arra gondoljon - e, hogy tönkrement a ló, vagy, hogy szereti Petit. Kérdeztem, hogy jó . e a tönkrement lóra gondolni és persze azt mondta, hogy nem. Ezután roppant elmésen megkérdeztem, jó - e arra gondolni, hogy szereti Petit és erre igen volt a válasz. Abban maradtunk, hogy inkább az utóbbi gondolatmenetet forszírozza.
Egyébként a ló hasznosítható részét kitömjük vattával és újra fogjuk rajzolni.
Most már persze szuszog mindenki, csak Apja hiányzik, de szerencsére holnap este már ő is itt lesz. Kicsit gyöngyözünk homlokból, mert ma este Öcskösöm fűtött. Nálunk fél órája még 32 fok volt. Tehát nyitott ablak és támadó bogarak. De ha lesötétítek, talán majd elmennek. Csak ne felejtsem el becsukni az ablakot, mert akkor cidri lesz reggel!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése