rohanok

Az időbeosztásunk változatlan, bár egyre ügyesedünk. Petya már Panni ovijába is szalad be és utána vissza az autóhoz. Apróbb hibák persze adódnak. Pl, hogy hétfőn eszembe jutott, csinálok Embernek ráchalat. Folyton az járt a fejemben, hogy ha megveszem a halat, biztosan megromlik, mire hazaérek vele. Aztán leesett a papírtantusz, hogy van itthon fagyasztott filé és a célnak az is megfelel. Ezután már ezzel volt tele a fejem, így elfelejtettem tortát venni. Visszamenni meg már nem maradt időm. Végül a Family frostos kocsi mentette meg a helyzetet. Mire Ember hazaért, minden rendben volt, eltekintve attól, hogy Öcsi kedvese megkért, hogy szaladjak el vele gyrosért. Mivel történetesen neki is szülinapja volt, nem akartam nemet mondani, így Ember csak azt látta, hogy ő jön meg, én meg húzok erősen elfelé. Végül mindenkit sikeresen felköszöntöttünk és megünnepeltünk.
Sajnos időközben az is kiderült, hogy nem tudok menni csapatépülni. Kicsit elszomorít, de azt hiszem így lesz ez jó. Embernek csőstül jön a munka (még most is dolgozik lent), nem tudnám így itt hagyni.
Ma két extra ajándékot is kaptam Petitől. Az egyik, hogy nem kakilt a fürdővizébe, a másik, hogy szépen ette a pizzát. Eddig mindig csak lenyammogta a feltétet és nem értette, vagy nem akarta érteni, hogy meg kéne enni a többit is. Én mindig próbáltam rávenni, hogy "harapva" egyen, de ilyenkor is abbahagyta pár pantomimfalat után. Ma valamiért gyönyörűen evett és ennek én nagyon örültem.
A legutóbbi pizzavacsi is érdekesre sikerült. Ugyanis akkor délután hoztam haza a pizzát és ő nem értette, hogy nem esszük meg azonnal. Hiába mutattam a napirenden, hogy vacsira, csak dühöngött. Végül ráraktam a pizza képét a napirenden a vacsi kártyára. Csoda nem történt, így sem volt lelkes, de azért elfogadta a tényt, hogy várnia kell. Mi mindenre jó egy kis egészségtelen műkaja :-)

álmos vagyok

Feltehetőleg attól, hogy többet csinálok, mint máskor. A hét második felében gyakorlatilag egyfolytában el tudtam volna aludni. Pedig pénteken egész jó időt futottunk. Ma is csak ültem egyik székből a másikba és vedeltem a tejet. Meg egy csomót olvastam. Pedig D-ék jöttek, de akkor is majdnem lekoppantottam a fejemet az asztalra. Az is igaz, hogy az Apák konkrétan beszundítottak ebéd után.
Egyébként egész jók vagyunk. Reggel egyre ügyesebben készülnek a gyerekek. Panni egyedül. Csak a fogmosásnál és a fésülködésnél kell segítenem. Petya meg a napirendjével végigballag az egészen. Gond csak akkor van, ha valami extra jön. Pl Panni másik ruhát szeretne, mint amiben megegyeztünk, vagy pénzt kell levenni, vagy ilyesmi. Délután meg attól függ, mi dolgom van. Lehet játszótérre menni, vagy itthon rendezkedni. Bár az utóbbi esetben Panni hajlamos a tévé előtt kikötni, Petyus meg a hintalovon. Valamelyik nap egészen egyéni szórakozást talált magának. Elcsórta a gombfestéket és elnyammogta. Mire rajtakaptam, már a jórésze elfogyott. A pelenkájába meg döbbenetes dolgok kerülnek. Viszont gyönyörűen jön be Panniért az oviba és építőzni is többször tudtam vele. Csak olyan auti módra csinálja. Nem néz oda, hanem a nem létező lepkéket szemléli a plafonon, a keze meg épít. Láttam már ilyet más autista gyerkőcnél is. Nem tudom hogyan csinálják, talán perifériás látással.
Panninak izgalmas volt még, hogy egy ritka értelmes pillanatomban eszembe jutott, hogy gyerekkoromban hogyan csináltunk kékfestő mintákat. Mivel az egyik kedvenc meséje A kékfestőinas című, gondoltam érdemes megpróbálni.
Üdítős kupakba szúrt gombostűkkel csináltam dúcokat (bár ez kicsit nagyképű megnevezés) és ezeket használtuk a sötétkék papíron fehér festékkel. Egész kellemes lett. Peti fentről leste mit csinálunk és néhány határozatlan kis nyomatot ő is készített. Nekem nagyon tetszettek. :-)
Szombaton intéztem még az egyesület bankszámlájának az ügyét is, mert már nagyon zavart, hogy nincs ez is rendben.
Ezen kívül csak a jövő hét végével kapcsolatos dilemmám van. Az a helyzet, hogy csapatépítő hétvége lesz. Itt nem arról van szó, hogy menni kell, mert különben ejnye. Kedvelem a kollégáimat és általában élvezem a társaságukat, tehát szívesen lennék velük. A gond az, hogy Ember hétvégén itthon is dolgozik, így nem tudna a gyerekekkel törődni. Ez azt jelenti, hogy Panni folyamatosan tévézne, Peti pedig egyre jobban elveszne a sok szabadidőben. Erre nagyon nem tudok jó szívvel gondolni. Igaz, Ember felajánlotta, hogy jövő héten esténként a tíz óra munka után rátolna még itthon, hogy hétvégére ne maradjon, de ez sem igazán jó ötlet. Mindezt csak azért, hogy én bulizhassak kicsit. A kollégáim már olyat is mondtak, hogy összedobnak egy egész napos bébiszitterre. Ezzel az a gondom, hogy ez sokba kerül és mi nem szoktunk egymásnak ilyen drága ajándékokat adni. Szóval azt hiszem korrektebb lenne itthon maradni,de a hét második felére biztosan kiderül.
Mondjuk holnap este Ember tutira nem fog dolgozni, mert szülinapja lesz. Azt szeretném, hogy tortázzon és velünk legyen. Ennyit biztosan megérdemel. :-)

piros pont az ovinak

Tegnap morogtam, hogy Panni ovija butaságot kért, ezért úgy korrekt, hogy megírjam azt is, hogy direkt volt náluk laptop, mert sejtették, hogy lesz aki olyan módon viszi a képeket, mint én.
Egyébként ma végre kellemesebb napom volt. Reggel igazi hős voltam, mert tankoltam és átküzdőttem magunkat mindenféle extrém forgalmi helyzeten. A kedvencem a kanyarodósávban minden jelzés nélkül üresen álló autó volt. Munka után szaladtam a gyerekekért. Előtte beugrottam a Tescoba zsemléért. Kicsit lelkiztem rajta, hogy Petyával kellett volna vásárolnom, de időben így jött ki jobban. Aztán mindenki haza és játszótér. Peti nagy hős volt, mert sokan voltak a játszón és ismeretlenek, ennek ellenére csúzdázott is és egyszer még a mászókára is felment.
Amint hazaértünk a játszóról, megjött Apja és meg futottam a könyvelőhöz. Talán írtam már, de olyan jól esik a jót mondani. Ember könyvelője elvállalta az egyesületünk könyvelését és azt kérte, hogy ha van olyan pályázat, ahol erre is lehet pénzt szerezni, akkor fizessünk neki, egyébként ingyen csinál minket. Pannival mentem hozzá és nagyon jó kedvem lett tőle. Eddig csak egyszer találkoztunk és borzasztóan komolynak tűnt, de most lazább volt a megbeszélés. Azért kértem meg őt, hogy vállaljon minket, mert Emberrel is nagyon korrekt és megbízható. Féltem tőle, hogy ha mi csináljuk, akaratlanul is hibát vétünk és aztán ki tudja mi lesz belőle. Ezzel kapcsolatban most már nem fogok idegeskedni. Ezután még elszaladtam grillcsirkéért, mert a túlzott szendvicsbevitel nem tesz jót és jó későn értünk haza. Vacsu-fürdi -pihi- szundi. Jó éjszakát!

tanévnyitó örömök

Ahogy már tegnap is írtam, morgósabb vagyok a szokásosnál. Lehet, hogy ezért bosszantott fel, hogy Panninál a faliújságon most olvastam, hogy a heti feladatuk (?!)Hogy vigyék be amit a nyaralás alatt gyűjtöttek, meg fotókat.
Mi igazából nagyon szép és kellemes nyarat tudhatunk magunk mögött, de nem gyűjtöttünk semmit. Fotókat meg a gépen tartok és vagy egy nappal megrendelem valahol a képeket, vagy hét végén lesznek kész. Esetleg a változatosság kedvéért vehetek újra patront a fránya nyomtatóba. Nem az a bajom, hogy foglalkozni szeretnének a témával, hanem az, hogy miért kedden tudom meg, hogy a hétre mit szeretnének. Panni meg kavicsokat szedett össze az utcán, hogy ő azt majd beviszi, mint gyűjteményt. Nem tudom. Én örültem, hogy nem hozunk haza fölösleges dolgokat a nyaralásról, inkább élményekben szerettem volna gazdagodni. Tudom, hogy közhely, de ez van. Most aztán mit vigyen a gyerek az oviba? Pendrive- ra felnyomtam néhány képet, meglátjuk hogyan boldogulnak vele. De azért jó volt válogatás címén újra nézni a képeket. Pannit a vattacukorral és Dorkát a csacsit, meg a szalonnasütést és a kisvasutat, meg a nagy csapatos rajcsúrozásokat. Legszívesebben ott folytatnám, ahol abbahagytuk. :-)
Petinek ma is kitaláltam valamit. Sütit sütöttünk, mert lassan kifogyunk belőle és akkor mit fognak reggelizni a csibék.Eszembe jutott, hogy néhány éve még szeretett sütni, aztán valahogy leszokott róla. Nosza odahívtam, hogy öntse bele a tálba a cukrot. Majdnem kiitta a mérőpoharat és hasonlóképp tett a liszttel is. :-) De azért alakul és ilyen finom sütit rég nem ettem.
Már rég meg szerettem volna írni, hogy Petinek új mániája van. Panni ágyán lóg egy plüss nevető hold, ami zenél, ha meghúzza valaki az alján lévő csillagot. Egyszer megmutattam Petinek, hogy hol kell húzni. Azóta hallgatjuk. De olyan kedves a zenéje, hogy igazán nem zavar senkit. Azt hiszem ez az eddigi legkedvesebb dilije.

helykereső

Lassan már unalmas leszek azzal, hogy közel negyven évesen keresem a helyem. Időről időre újra elkap ez az érzés és nem nagyon tudok mit tenni vele. Ha közvetlen kiváltó okot akarnék keresni, akkor ráfoghatnám a múlt héten tartott éves tréningünkre, amin olyan visszajelzést kaptam az egyik kollégámtól, amin el kell gondolkodnom. Az is rátesz, hogy az egyesület dolgai is haladnak és ott mindenki komolyan vesz, vagy nagyon meggyőzően tud úgy csinálni mintha. Ma pl DÉ-vel találkoztunk az Autizmus Alapítványnál ŐP-val. Elmeséltük neki az agymenésünket tesóklub ügyben. Partnerként kezelt és ez nagyon jól esett. Drukkolok, hogy ez a dolog idővel kialakuljon és tudjon segíteni másoknak, hogy könnyebben vészeljék át a nehezebb időszakokat. Mentorügyben is szembejött valami olyasmi, amit nem biztos, hogy jól tudtam kezelni, úgyhogy most lelkizek rajta kicsit. És ha ez mind nem lenne elég a tökéletes identitászavarhoz, még a normális anyu szerepben is erősödnöm kell. Úgy értem, hogy szívem szerint beállnék Ember mellé és dolgoznék, vagy itthon végezném neki a háttérmunkát. Csakhogy legalább ennyire fontos, vagy fontosabb a család rendje, amit nekem nehezebb megteremteni, mint a vágógéppel dolgozni. A reggeli komisz negyedóra, amit nem tudok ledolgozni és a porszívóval való folytonos viaskodás, nem beszélve a főnix módjára feléledő szennyes tömegről. Most aztán tényleg magamra vagyok utalva, hiszen Ember nem tud kihúzni a pácból. Ez persze egyrészt kényelmetlen, másrészt van egy olyan érzésem, hogy nem véletlenül hozza szembe az élet újra és újra ugyanazt a  problémát. Amíg meg nem oldom probléma lesz, onnantól már valami más. Egyébként alakul a helyzet. Még azt is meg kell szoknom, hogy csak a saját időmet osztom be, Ember nagyon mérsékelt mennyiségű esetben tud kihúzni a pácból. Ezért esetleg nemet kell mondanom olyan találkozókra, amikre nagyon nem szívesen mondok. Ez is tanulni való és azt hiszem szükséges is. De ha sikerül jól intéznem az ügyeinket, az elég nagy sikerélmény.
Most, hogy az aktuális lelki válságom részletezésén túl vagyok, rátérhetek a napi apróságokra. Pl, hogy Petya újabban segít nekem bepakolni a mosógépet. Nagyon édes ilyenkor. Szólok neki, ő meg ön és begyömködi a ruhákat, aztán nyomja a gombot.
Panni most a szerelem definíciójánál tart. Végülis már öt éves, mire várjon. A hétvégén már megérdeklődte, hogy én szerelmes vagyok - e Apába, majd elégedetten konstatálta a választ. Egyébként azt hiszem az oviból jött a nagy érzés. :-)
Peti is boldog, hogy megint van ovi, ráadásul sokszor hallgatunk Kalákát az autóban. A múltkor azon kaptam magam, hogy egyedül is hallgattam tovább. A híreknél mindenesetre jobb.

fürdés

Eszembe jutott, hogy azt hiszem még nem írtam meg a fürdéssel kapcsolatos tapasztalatainkat. Hátha segít valakinek..
Petivel ugyanis az a helyzet, hogy nem szereti, ha kézzel szappanozzuk. Igazából egyáltalán nem szereti ha szappanozzuk, de ez számos ok miatt kikerülhetelen. A megfejtés a krémszappan és a fürdőszivacs. Ugye milyen egyszerű? Nekem mégis vagy egy évig tartott rájönni.
Peti szerint ugyanis a fürdés úgy ideális, hogy bemegyünk a fürdőbe az ide vágó képpel, utána levetkőzik és mostanában már a kezembe adja a ruháit. Bemászik egy neki tetsző hőmérsékletű kád vízbe és ott úsztatja egy darabig a műanyag holmikat. A víz hőfokát nekem kell ellenőrizni, ő nem jelzi ha túl hideg, vagy meleg. Szerencsére a meleget szereti, de volt már, hogy tiszta piros volt, mert túl melegre sikerült a vize, mégis békésen ücsörgött benne. Ő zárja el a csapot, de nekem kell megkérnem rá. Szerintem ha nem szólnék, simán hagyná túlfolyni. A kádban mossuk meg a fogát, ami nem túl népszerű. Az egyetlen vonzereje az ízesített fogkrém, amit néhány plusz sika reményében ujjal bele szoktam dolgozni a fogkefébe. Ellenkező esetben leharapja a fogkrémet a fogkeféről én meg hoppon maradok. Gyerekkoromban én is ettem a fogkrémet, tehát semmi gond. Köpni nem tud, bár minduntalan újra megmutatom neki. Szerintem komplett bolondnak néz.
Na ezután jön a szivacs, amin jól eloszlatom a tusfürdőt. Ezzel alaposan végigkenegetem a kislegényt. Közben mondom a testrészeket, mert abból baj nem kehet. Mostanában már nem kell sorrendet tartani, régebben mindig a kezén kezdtük és a talpán fejeztük be. A fütykös megmosása komoly manőver, nem mindig járunk sikerrel.
A felkent szappanhab eltávolítása sem megy akárhogy. Ő ugyanis nem cseppkőbarlang, rajta ne folydogáljon víz. Ezért mindig méltatlankodva fogadja, ha a szivacsot nevéhez méltóan jól megszívom vizzel és ezt rácsorgatom. Annak örülne, ha leitatgatnám a habot, de ehhez bevallom nincs mindig türelmem, így kötjük a kompromisszumot és mindketten idomulunk.
Ha ezzel készen vagyunk, már csak ki kell venni a legénykét. Igazából ki tud lépni a fellépőre és onnan a papucsába és törölközőben bevonulni a pizsomájáig, mint egy arab sejk, vagy egy római szenátor. De azt szereti, ha én viszem be törölközőbe tekerve. Ehhez kicsi kora óta dukál a "Kivesszük a Petit és lerázzuk, mert nagyon vizes. Aztán betekerjük a törölközőbe és bevisszük a puha ágyra" szöveg. Az ágyak időközben változnak de a mondóka nem és igzság szerint a törölköző is ugyanaz. Az IKEÁ-ban mindg van. Régebben ez volt a fürdés tárgya és akkor betáraztunk belőle.
A zuhanyzás ugyanez tökben, csak ott taktikázni kell, hogy meddig mehet a víz és hátulról meg inkább ne. Az elején csak a bokájáig engedte, most nagyjából mellközépnél tartunk. Fontos volt megtanulni, mert a nyaralásnál nem volt kád és így kivédhető az is, hogy a ballaszt a fürdővízbe ürüljön..
A hajmosás teljesen Apja dolga, szerintem varázsló, bár ő azt állítja, "csak" türelmes.

évkezdés

Elkezdődött Petya ovija is. Ennek eléggé örülök, mert az utolsó hét nagyon nehéz volt neki itthon. A gyerekvigyázó angyalkái ugyanis nem tudtak jönni, Apjának viszont tömérdek dolga volt, amit meg kellett csinálni. Következésképpen Petya egyedül próbálta elfoglalni magát és boldog volt, ha valaki szánt rá egy kis időt. Nekem a szívem szakadt meg érte minden reggel, mert tudtam, hogy egész nap bolyongani fog, de nem tudtam már itthon maradni. Szóval jó, hogy van ovi, bár Panni hasmenéses lett és egy kicsit én is, úgyhogy az  augusztus hátralévő napjait itthon töltjük és felváltva futunk a vécére.
Mivel régen írtam, nem tudok sorrendet tartani, csak villanások vannak meg. Pl, hogy teregettem Petivel. Ő adogatta nekem a csipeszt. Egy idő után mondogattam neki, hogy most egy pirosat, vagy egy kéket kérek. Majdnem mindig jól adta, pedig morcos volt. Egyébként megint sokszor az, de nem olyan vészes, mint tavaly. Régi barátunk, a székrekedés is itt van megint és a dühösködés is. Egyre inkább azt gondolom, hogy őt ennyire megviseli a környezetváltás. Esetünkben visszaváltás, hiszen ugyanoda megy oviba.
Mivel Ember meglehetősen sokat dolgozik, én viszem őket reggel és hozom este. A munkahelyemre is be kell érnem, szóval nem lesz könnyű. És megint nem sokat segít a vezetési para. Merthogy mehetnék az autópályán, de odafelé van egy nagyon rövid felhajtó, amire még Ember is azt mondta, érti miért hagyom ki. Nem túl előzékenyek ott a népek és én nem ítélem meg nagyon jól a sebességüket és helyzetüket. Ezért aztán körbe megyek Soroksárnak és iszonyú dühös vagyok magamra.
Voltam szombaton AOSZ közgyűlni is és megint meglepett, hogy milyen kevesen fáradnak a megjelenéssel. Persze ez sokkal körülményesebb, mint mindenfelé kritizálni, de azt hiszem ezt már egyszer kifejtettem, úgyhogy nem kezdem elölről.
Panni miatt is aggódom kicsit, mert mostanság folyamatosan nyűgös. Tudom, hogy az ötéves kor kemény dolog, de a spleen - hez még korai. Remélem ő is magára talál, ahogy visszazökkenünk a régi kerékvágásba. Az sem lehetetlen, hogy Apja hiányzik nekik, hiszen általában eléggé része az életünknek, most meg a sok munka miatt alig látjuk.
De hogy ne csak a nyafogásról szóljon a mese megírom, hogy ma átjöttek CS-ék. kb. egy hónapja nem láttuk őket. A játszótéren találkoztunk és Panni úgy örült nekik, hogy azt szerintem és két várossal odébb is hallották. Peti is örült a maga módján.
Egyébként a játszótéren megint vicces volt. Mikor megérkeztünk, volt ott egy apuka a kisfiával. Amint leesett neki a tantusz Petivel kapcsolatban, szépen kisétált a helyzetből. Nem hibáztatom érte lehet, hogy fordított esetben én is így tennék. Elég általános reakció. De azért jól esett az utána érkező apuka, aki nem akadt fenn azon, hogy Petya játszik a kisfia homokozó formáíval, sőt rá is mosolygott Petire.Azon sem akadt izgult, hogy Petya megérintette a kisfia arcát. Szerintem tetszett neki a kicsi, mert nagyon szép volt és tágra nyílt szemmel csodálta Petyát. Ráadásul nem beszélt, csak gagyogott. Lehet, hogy Peti azt gondolta, végre egy értelmes ember. Kedélyesen elbeszélgettünk arról a nyilvánvaló igazságról is, hogy a felnőttek jobban élvezik a homokvár építést mint a gyerekek. Megnyugtattam, hogy ha a pöttöm nagyobb lesz, a Duplo házépítéssel sem lesz másképp. :-)))