2011. július 25., hétfő

egy igazán viharos nap

Meglehetősen bizarr napom volt, mindenféle érzelemmel megpakolva. A munkahelyemen sikerült felvennem egy nagyon rossz telefont. Általában azt hiszem  jól kezelem a munkámat. Ritkán hozok haza sérelmeket, pontosan tudom, hogy az esetleges ingerültség nem a személyemnek szól, ahogy a dicséret sem csak engem illet. Ebben az esetben más a helyzet. Most valami olyan indulatnak váltam a céltáblájává, amit nem igazán szeretek. Azt hiszem a telefonáló nagyon nagy bajban van, talán beteg és ezért volt kifejezetten agresszív és trágár. Szívem szerint javasolnám neki, hogy forduljon szakemberhez, amíg nem késő, mert ha így marad biztos, hogy kárt tesz valakiben és jó ha csak magában. Persze pontosan azért, mert ez a dolog a munkahelyemen történt nem tehetem meg és nem is akarom. Az alapszabály pedig itt is érvényes, segíteni csak annak lehet, aki kéri. Ez a szegény ember nem ezért telefonált, pech, hogy én futottam bele.
Munka után szülőklub volt a Burger Kingben, ahogy írtam. Eljött az Early Bird-ös "kemény mag" és jött néhány új ember is. Sikerült kicsit beszélgetni és ami nagyon jó, Petya is eljött a végére. Egészen pontosan Ember jött el a gyerkőcökkel. Nagyon felvillanyozta, hogy Peti J-vel milyen ügyes, ezért jött értem az aprónéppel. Peti szépen hamburgerezett és vagy egy órát elvoltunk az érkezése után is. De azt hiszem jó az alapkoncepció, hogy a szülőklubba ne hozzunk gyerkőcöket. Az érkezésük után már nem tudtam 100%-ban a többiekre figyelni, pedig nagyon érdekelt a mondandójuk. A végén még az egyik anyukát el is hoztuk, mert nem lakik messze tőlünk. Üldöztük a távolsági buszt, amin a férje ült és végül sikeresen utol is értük.
Fura segítséget is kaptam ma. Nevezetesen pénzt, nem is keveset. Ráadásul úgy, hogy udvariatlanság lett volna visszautasítani. Ezzel megint bajban vagyok lelkiismeretileg. Ha itt a bolgban a nehézségeinkről írok, legyen az anyagi  vagy másmilyen természetű, azt azért teszem, hogy a hasonló helyzetben lévő szülők érezzék, nincsenek egyedül. (Meg nyilván van benne némi siratófal funkció is) Ezért aztán nagyon zavarba hoz, ha bárki bármit felkínál nekem, pláne pénzt. Próbálom definiálni, hogy miért érzem ettől rosszul magam és kell - e egyáltalán, de elég nehezen megy. Olyan érzés, mintha feltételezné, hogy ezért zajlik az egész blogírás. Valahogy bepiszkítja az egészet. Az is lehet, hogy csak én vagyok régimódi. Fordított esetben feltehetőleg én is megpróbálnék segíteni és mindenképpen nagyon örülök a szándéknak. Pont ma nyafogott valaki a Facebookon, hogy az emberekből kiveszett az egymás iránti figyelem. Szerintem ez nincs így, csak nem túl feltűnő, míg a figyelmetlenség és az érzéketlenség sokszor szembeötlő. Szóval lesz mit megbeszélnem a lelkiismeretemmel. (Egyébként a bérgyilkos is nagyon figyel a célzógömbön keresztül :-) Bocs, ez morbid) De holnap Anna nap lesz és Panni alig várja. Már kifejtette, hogy a pónija csokitortát szeretne enni sok porcelánnal. Igazából sok marcipánnal, ahogy utóbb ezt kisakkoztuk. Majd holnap még kerítenem kell tortát és ajándékot. Remélem szép nap lesz. Apja megcsinálta Panni bringáját és nem szerelte rá a pótkerekeket. Ma a rossz idő miatt Panni a konyhában próbálgatta, de azt reméli,hogy holnap elmegy Apával "csak ketten" bicajozni.

1 megjegyzés:

  1. Kislányodnak nagyon boldog névnapot!Pont most kaptam én is anyagi segítséget és el kellett fogadnom mert nagy bajban voltunk és pont jól jött. Nem kell szégyellni, el kell fogadni, nyilván aki adta ha nem akarta volna úgysem teszi.

    VálaszTörlés