jó nap a Panni nap

Rájöttem mi zavar a pénz dologgal kapcsolatban. Nem dolgoztam meg érte, ezért nem érzem úgy, hogy megérdemelem. De mivel tegnap döntöttem valahogy, mert elfogadtam a segítségnek ezt a formáját, azt hiszem lezárhatom a témát és rátérhetek a mai nap eseményeire.
Ahogy tegnap is írtam, ma Pannit ünnepeltük.Reggel úgy ébredt, hogy a szokásosnál is több puszit és ölelést kapott, majd elvittük az oviba. Büszkén ment be, hiszen ma van a névnapja. Petihez J jött és kérte, hogy készítsük ki a bringámat, mert el szeretne menni Petyóval. És tényleg elvitte a városunk szélén lévő lovardába, ahol a pónija és annak a csikója lakik. Peti még lovagolhatott is kicsit. Én sosem tudtam gyerkőccel hátul bringázni, már csak ezért is el vagyok ájulva és főleg azért, mert ennyire figyel Petire.
Munka után felszedtük Pannit és jöttünk vele haza. A csomagtartóban már ott volt az ajándéka és a tortája. Az IKEÁ-ban árulnak olcsón sok vasalós gyöngyöt és sablont hozzá, ezt kapta és tortát, amilyet Apja választott. Jó buli volt, mert átjött Anyu és Öcskös, meg az ő kedvese. Egészen kevés idő elteltével már mindenki gyöngyöket rakott sablonra, Petit kivéve, aki nézett minket és tortázott, meg mászkált kötülöttünk, de a csipogása jókedvű volt.
Ezután felkerekedtünk és elmentünk bringázni. Panni természetesen a pótkerék nélküli bringáján jött és az utcánk végén már szépen tekert. Petinek hoztuk a futóbringát, de nem igazán használta. Volt, hogy ráült és billegett rajta, de gyorsan elunta. Eröltetni nem akarom, azt hiszem már az is eredmény, hogy egyszer ő kérte, hogy tegyem le a bringát, hogy ráülhessen.
A postás bedobott egy értesítőt, hogy új levél jött a bíróságtól, de igazán nem is volt kedvem átvenni. Ember úgy zavart el érte. A helyzet az, hogy már megint igaza volt. A levél arról értesített, hogy tíz hónap után végre bejegyezték az egyesületünket. Majdnem elbőgtem magam a postán. Na jó, kicsit tényleg igen, de nem nagyon.
Innentől persze jön egy csomó munka, de azért ez jó így. Van egy pályázat, amin sokat bosszankodtam, hogy nem tudunk rajta részt venni, de így most igen, plusz a további adminisztrációs marhaságok.
Ezzel kapcsolatban még egy gondom van. A sokadik elutasítás után könnyelműen kijelentettem, hogy ha bejegyeznek minket, megiszom egy üveg pezsgőt egyedül. Ezt az ígéretet, most többen számon kérik rajtam, így kénytelen vagyok rámutatni, hogy nem mondtam mekkora üveggel és mennyi idő alatt. Ember szerint kibújok a felelősség alól, de ő könnyen beszél, nem neki kéne leittasulni a csibék előtt. Igazából már ma megünnepeltük kicsit a bejegyzést Anyuval és Emberrel, de ez nem baj, mert így volt bátorságom a fülgyertyához. Mivel ma reggelre szinte teljesen megsüketültem, elhatároztam, hogy adok neki egy esélyt. A doki nénitől nem félek, de rühellek fél napokat az esztékában ülni. Ebből kifolyólag lángolt és füstölt a fülem a gyerekek nagy örömére. Sajnos most sem hallok túl jól, úgyhogy félő, hogy marad a rendelő. Bár hozott némi könnyebbséget a gyertya és a használati utasítás szerint három nap kell füstölögnöm, de félek, hogy nem sokat segít.
Azért is örülök a bejegyzésnek, mert felmerült, hogy valaki másnak adjuk oda, mint aki eddig intézte. Nagyon nem szívesen játszottam volna ilyet. A szimpatikus ügyvéd házaspár aki segített nekünk szerintem nem érdemelte volna ezt meg még akkor sem ha nem feltétlenül csak ezzel voltak elfoglalva az elmúlt tíz hónapban. De szerencsére most már csak megköszönnöm kellett neki és ez így a lehető legjobb.

egy igazán viharos nap

Meglehetősen bizarr napom volt, mindenféle érzelemmel megpakolva. A munkahelyemen sikerült felvennem egy nagyon rossz telefont. Általában azt hiszem  jól kezelem a munkámat. Ritkán hozok haza sérelmeket, pontosan tudom, hogy az esetleges ingerültség nem a személyemnek szól, ahogy a dicséret sem csak engem illet. Ebben az esetben más a helyzet. Most valami olyan indulatnak váltam a céltáblájává, amit nem igazán szeretek. Azt hiszem a telefonáló nagyon nagy bajban van, talán beteg és ezért volt kifejezetten agresszív és trágár. Szívem szerint javasolnám neki, hogy forduljon szakemberhez, amíg nem késő, mert ha így marad biztos, hogy kárt tesz valakiben és jó ha csak magában. Persze pontosan azért, mert ez a dolog a munkahelyemen történt nem tehetem meg és nem is akarom. Az alapszabály pedig itt is érvényes, segíteni csak annak lehet, aki kéri. Ez a szegény ember nem ezért telefonált, pech, hogy én futottam bele.
Munka után szülőklub volt a Burger Kingben, ahogy írtam. Eljött az Early Bird-ös "kemény mag" és jött néhány új ember is. Sikerült kicsit beszélgetni és ami nagyon jó, Petya is eljött a végére. Egészen pontosan Ember jött el a gyerkőcökkel. Nagyon felvillanyozta, hogy Peti J-vel milyen ügyes, ezért jött értem az aprónéppel. Peti szépen hamburgerezett és vagy egy órát elvoltunk az érkezése után is. De azt hiszem jó az alapkoncepció, hogy a szülőklubba ne hozzunk gyerkőcöket. Az érkezésük után már nem tudtam 100%-ban a többiekre figyelni, pedig nagyon érdekelt a mondandójuk. A végén még az egyik anyukát el is hoztuk, mert nem lakik messze tőlünk. Üldöztük a távolsági buszt, amin a férje ült és végül sikeresen utol is értük.
Fura segítséget is kaptam ma. Nevezetesen pénzt, nem is keveset. Ráadásul úgy, hogy udvariatlanság lett volna visszautasítani. Ezzel megint bajban vagyok lelkiismeretileg. Ha itt a bolgban a nehézségeinkről írok, legyen az anyagi  vagy másmilyen természetű, azt azért teszem, hogy a hasonló helyzetben lévő szülők érezzék, nincsenek egyedül. (Meg nyilván van benne némi siratófal funkció is) Ezért aztán nagyon zavarba hoz, ha bárki bármit felkínál nekem, pláne pénzt. Próbálom definiálni, hogy miért érzem ettől rosszul magam és kell - e egyáltalán, de elég nehezen megy. Olyan érzés, mintha feltételezné, hogy ezért zajlik az egész blogírás. Valahogy bepiszkítja az egészet. Az is lehet, hogy csak én vagyok régimódi. Fordított esetben feltehetőleg én is megpróbálnék segíteni és mindenképpen nagyon örülök a szándéknak. Pont ma nyafogott valaki a Facebookon, hogy az emberekből kiveszett az egymás iránti figyelem. Szerintem ez nincs így, csak nem túl feltűnő, míg a figyelmetlenség és az érzéketlenség sokszor szembeötlő. Szóval lesz mit megbeszélnem a lelkiismeretemmel. (Egyébként a bérgyilkos is nagyon figyel a célzógömbön keresztül :-) Bocs, ez morbid) De holnap Anna nap lesz és Panni alig várja. Már kifejtette, hogy a pónija csokitortát szeretne enni sok porcelánnal. Igazából sok marcipánnal, ahogy utóbb ezt kisakkoztuk. Majd holnap még kerítenem kell tortát és ajándékot. Remélem szép nap lesz. Apja megcsinálta Panni bringáját és nem szerelte rá a pótkerekeket. Ma a rossz idő miatt Panni a konyhában próbálgatta, de azt reméli,hogy holnap elmegy Apával "csak ketten" bicajozni.

mit tudnak a segítők?

Nem tudom, de valamit nagyon. A héten végig ők vigyáztak Petire itthon és minden sokkal könnyebb volt, mint szokott. Egyikük rendbe tette Petyával a játékokat. Ezt én is szerettem volna megcsinálni, csak valahogy sosem jutottam hozzá. Petya megint az ágyában alszik, sőt csendes pihenőzik ebéd után. Arra jött rá J, hogy mellé kell feküdni az ágyba, de háttal, hogy ne kezdjen bulizni és akkor szépen álomba unatkozza magát. Én ezt sok évvel ezelőtt megpróbáltam, de akkor nem működött a dolog. Most viszonylag megy, bár egyik este Petya felébredt és szabályosan frászt kapott attól, hogy nem tudta hol van. Szóval az egyik dolog amit a segítők tudnak, az a most. Nem foglalkoznak azzal, hogy mi nem ment négy éve, mert nem tudják. Ráadásul sokkal bátrabban kísérleteznek a lehetséges megoldásokkal, mert nem az első ilyen gyerkőccel foglalkoznak és nem is a saját gyerekükkel. Gondolom a szülők óhatatlanul cipelnek egy csomó fölösleges zsákot a helyzetükből fakadóan. Mindenféle frusztrációt, félelmet, meg ilyesmit.
A másik remek dolog, hogy nagyon konzekvensen Petyával pakoltatják el amit széthajigált. Ennek következtében nem igazán kívánatos neki hajigálni. Szokatlan rend van körülöttünk és úgy tűnik Petya is boldogabb ebben. Napközben sem unatkoznak, még a Lidl-ben is jártak.
Egyébként az is eszembe jutott, hogy korban is ott tartanak az aprók, hogy lassan kicsit könnyebb lesz az élet. Sőt a héten még Tour de France-t is tudtam nézni, mert a csibék elvoltak körülöttem. Petinek nagyon tetszik, mert sokat mutatják ahogy megy az út, ezért kénytelen voltam fóliából egy csíkot ragasztani a padlóra, ahonnan már szabad nézni a tévét. Egyébként közvetlen közelről nézné. Gondolom ez is olyan, mint a forgó kerék. Panninak persze virágot kellett a padlóra ragasztanom, úgyhogy elég jól néz ki a nappali, de szerencsére nem egy múzeumban élünk.
Alapból is kellemes hetünk van. Voltunk lovagolni, tegnap D-ék jöttek, ma pedig CS-ék fognak beugrani. A borús idő ellenére valahogy sokkal derűsebb a család, mint néhány hónapja, pláne egy éve. Szóval most jó így és ennek örülök.

PECS és vakáció

Kis tanakodás után hétvégén telepakoltam Peti PECS könyvét. Bevallom, még ZS-t is zaklattam, hogy mi a véleménye ezzel kapcsolatban. Végül vettem egy nagy levegőt és megcsináltam. Az eredmény több mint kielégítő. Petya egészen ügyesen használja a könyvet, amit konzekvensen a konyhaasztalon tartunk. Néha kiszedi belőle az összes képet, de ez ritka. Úgy tűnik érti, hogy azt érdemes kérnie, ami a könyv elején van, én pedig ügyelek rá, hogy kerüljön oda valami motiváló is. (pl virsli) Néha bepróbál olyan képekkel is, amik nincsenek, de nem igazán hisztizik ha azt mondom, hogy nincs. Ettől tartottam igazán, de néhány próbálkozás után ezt is megértette. Ide teszek néhány képet a könyvről, hátha tudja valaki használni. Ha már fotóztam, a napirendjéről is készítettem.

 

A sárga oldalakon vannak a kaják, a zöldön a játékok. Ezt a könyvet még akkor csináltuk, mikor először hallottunk a képcserélésről. Ennek már vagy három éve. Eltartott egy darabig, míg leesett a tantusz, de azt hiszem lassan sínen vagyunk.
Petinek a héten már nincs ovija, úgyhogy megint kifizetem a fizumat gyerekvigyázásra. Idén kicsit kaotikus a helyzet, mert többen jönnek váltásban. A vészhelyzetre egy ismerős segítő a beugró és mindjárt hétfőn ő jött. Én nagyon örülök neki, mert láthatóan szereti Petit, de nem ész nélkül. Néha az az érzésem, hogy jobban tud Petivel bánni mint én. Ettől persze jól el tudok kenődni, de ez nem verseny. Én az anyukája vagyok, ő pedig az nem. Petyusnak az a jó, ha mindketten szeretjük és figyelünk rá.
Ma az a srác jött, aki alapból vállalta a dolgot. Miatta kicsit aggódtam, mert ő nem ismeri igazán Petit és azt hiszem az autizmust sem. Nagyon szeretne viszont ezzel foglalkozni és van autizmust és Petit ismerő segítő, aki ebben a helyzetben mindkettőjüket segíti. Csak ma sajnos nem tudott jönni, mert baleset érte a kisfiát. Így aztán B a mély vízbe került. Egyébként rendes szimpi srác és igazi tyúkapó. Ha tanul tőlünk valamit és később használni tudja, igazán boldog leszek. Az anyagiakkal vagyok bajban, mert olyan nagyon keveset tudok nekik fizetni, hogy az szégyen. De ők nem teszik szóvá lehet, hogy csak egem zavar.
Emiatt ma elég érdekes dologról beszélgettünk Emberrel. Bennem már rég motoszkál, úgyhogy nem kizárt, hogy írtam is ilyesmiről. Ha igen, bocsi az ismétlésért, mindjárt negyven leszek.
Szóval arról beszéltünk, hogy a héten gyerekvigyázók és lovasterápia a fizetendő. Ha egészséges gyerkőcünk lenne, ezeket nem kéne fizetni. (Panni ovija három hetet volt zárva és Anyu is tud vigyázni rá.) Ebből fordultunk át abba, hogy akkor valószínűleg táborra költenénk, vagy ilyesmire, hiszen az egészséges gyerkőcre is fordít az ember anyagiakat és érzelmieket ugyanúgy mint a fogyira. És ezt gondoltuk tovább. Sokszor hisszük, hogy Petya állapota miatt vagyunk több szempontból nehéz helyzetben. De ki tudja, hogy ha Petya egészséges lenne, nem lennénk - e hasonlóban. Hiszen mi felnőttek alapból vagyunk valamilyenek. Én pl kissé rendetlen. Most persze azért van kupi, mert Petya másképp használja a lakást mint az átlag. De biztos, hogy patika rend lenne itthon két egészséges csipetke mellett? Ember munkáival ugyanez a helyzet. Persze az elmúlt három évben sokszor okozott neki gondot, hogy időre kellett az aktuális oviba érni. Ezeknek az oviknak a nyitva tartása messze nem olyan hosszú, mint a normál oviké. De száz, hogy ha ez nincs így, mindent teljesíteni tud? Nem tudom. Oda szeretnék kilyukadni, hogy esetleg önkéntelenül bűnbaknak tesszük meg Petit, magunkból pedig mártírt csinálunk, pedig nem biztos, hogy ez így rendben van.
De külföldre szakadt Öcskösöm szerint a legfölöslegesebb gondolatmenet a "Mi lett volna ha..." úgyhogy le is jövök a témáról és még gyorsan megírom, hogy Peti és Panni egyre többet játszik egymással. Peti nyújtogatja a kezét, vagy a lábát Panninak aki megfogja és így összeérve nevetnek. Nagyon édesek.

szülőklub

Következő szülőtalálkozónk július 25-én hétfőn, 17,00-kor az Astoriánál lévő Burger King hátsó termében lesz. Várunk mindenkit szeretettel!

egy kis luxus

Tegnap este jutott nekem egy kis extra. Nem kell nagy dologra gondolni, de nagyon jól esett. Kicsit nyűgös napom volt, pedig DÉ-ék jöttek. Hot dogot csináltunk ebédre, mert azt ilyen melegben is meg lehet enni, meg a szokásos randalírozás ment.
Este gyorsan összekaptuk Emberrel a nappalit, utána fürödtek a gyerekek és elmentek aludni. Én addig kapcsolgattam a TV-t, hogy találtam egy Poirot-t. Az volt a szuper, hogy Ember felhozta aludni az aprónépet, én meg nyugodtan megnézhettem a fotelből a filmet, kezemben egy jó bögre tejjel. Utána még dvd-ről is megnéztem egy részt. Az jutott eszembe, hogy talán évek óta nem volt ilyen. Mármint, hogy egyedül (gyerek nélkül) egy viszonylag rendezett szobában eltölthessem az estét úgy, ahogy minden normális ember szokta. Nem nagy dolog, de nekem most nagyon jól esett. Furán vagyok összerakva, mert az ilyen apró élvezetek napokra fel tudnak deríteni.
Egyébként nem aludtunk kint a sátorban, mert Panni végül nem szeretett volna. Nagy bosszúságomra az egyik merevítő el is hasadt, úgyhogy most javítgatjuk, mert napközben persze szívesen galeriznek benne a gyerkőcök.

dilik

Már régen kitaláltam, hogy összegyűjtöm Petinek azokat a rossz szokásait, amiket már elhagyott. Azért lesz ez jó, mert amikor úgy érzem, hogy megőrülök az aktuális ritustól, mint pl ma reggel, amikor megint az építőkockákat dobálta, akkor jó átgondolni, hogy mennyi minden volt már, amitől nem őrült meg senki, bár akkor azzal kapcsolatban volt kilátásban.
Elsőként persze a tavalyi fejverés és magabántás jut eszembe. Remélem ezen egy életre túl vagyunk. Ezután jöhetnek a régebbi dolgok. Mondjuk ami először feltűnt, a dübizés. Ez azt jelenti, hogy akár negyven percig is hintáztatta magát úgy a fotelben, hogy a hátát, vagy a fejéz ütemesen hozzáverte. Nem tett kárt magában, hiszen a fotel jó puha, de gondolom nem kell ecsetelnem mennyire aggasztó volt.
Aztán ott volt ennek továbbfejlesztett változata, az etetőszékkel. Petya rájött, hogy ha dübizik az etetőszékben, akkor közlekedni tud vele. Nagyon szeretett az etetőszékben lenni akkor is, ha nem kapott enni. Gondolom biztonságban érezte benne magát. Végül Anyu elvitte az etetőszéket.
Az is fura volt, mikor minden játékot a hasán keresztben gurított végig. Lehetett az kisautó, vagy játékvilla, mindegy volt. Ezt valahogy elhagyta és maradt a dobálás.
Meg a müzlizés is elég sokáig tartott. Szárazon ette a müzlit és ha már eleget kapott belőle, elkezdett vele játszani. Szórta mindenfelé. Dobozszám söpörtük fel a müzlit és dobtuk a kukába. Ezt nem tudom mennyire nőtte ki, mert egyszerűen megelégeltük és nem kapott többet, de azt hiszem azt a fajta szórást már nem csinálja, ha néha müzlihez jut.
És persze az éjszakai ébredések. Volt egy időszak, amikor minden éjjel felébredt és kiabált. Ez akkortájt volt, mikor Pannit vártuk. Mindig Apja ment föl hozzá egy pohár vízzel és megnyugtatta. Azt gyanítom, hogy ez a dolog még vissza fog köszönni, de olyan intenzitással, mint akkoriban, remélem többet nem. Talán egy év is megvolt, amíg nem aludtunk át egy éjszakát. Mióta fent alszik a család, sokkal kevésbé riad éjjel Petya, de ha igen. akkor is könnyebben megnyugszik. Ebben a régi mókában az volt a zavaró, hogy nem fogadta el a segítséget. Azóta tudjuk, hogy a csöndes jelenlét a megoldás. Ha szomjas, adunk neki inni, de nem kapcsolunk villayt és nem beszélünk hozzá, mert az csak árt.
Most ennyi jut az eszembe, de szerintem ez alá a címke alá majd gyűlik még.