2013. szeptember 7., szombat

tanévkezdés

Természetesen ilyentájt ebből a blogból sem maradhatnak ki a tanévkezdéssel kapcsolatos dolgok. Idén már két gyerkőcünk kezdte az iskolát. Pannikám most lett elsős, nagy iskolás. Végül abba az osztályba került, ahová szerettük volna, így együtt maradt a barátnőjével, ráadásul szuper jófejnek tűnik a tanító nénije. Nekem ez olyan volt, mintha az első gyerekem menne suliba. Nem értettem, miért parázok ennyit hiszen Petyust már beiskoláztuk. Embernek igaza volt mikor azt mondta, az nem volt ekkora változás Főleg helyrajzi kérdés volt, de ugyanúgy a dolgokat válogatja színre, meg önkiszolgál, meg ilyesmi, mint az oviban. Panninál viszont komoly tankönyvek, iskolatáska és ilyesmik. Azt mondjuk sosem értettem, hogy tud egy szülői két és fél órát tartani, de most már ezen is túl vagyunk.   Ezen a héten még lazák voltak, reggel a szülők is bemehettek a csibékkel. Igazából nem tudom, hogy a gyerekeknek, vagy a szülőknek volt erre szüksége. :)  A szülőin azzal fogadott a tanító néni, hogy Panni nagyon meg volt ijedve, ettől persze jól összeugrott a gyomrom. A második nap meg hajnal ötkor felkelt(?!), hogy  ő megy iskolába, aztán délben elaludt a mesemondó szőnyegen. (Ez milyen jól hangzik!) De harmadnap már megcsinálta az első leckéjét és kapott rá nevető arcot. A többi napokon meg bohóckodva ment fel. Este együtt pakoljuk a táskáját, de ezt csak addig csináljuk így, amíg nem látom, hogy érti. Szóval azt hiszem, jól vette az akadályokat és csak én látom úgy a sulit, hogy tele van óriás méretű hetedikesekkel, aki elsősökkel fociznak a szünetekben és őket eszik ebédre. (És egyébként hét fejük van. :) ) Ami még nagyon tetszik, hogy ez a suli használja a  netet. A szülőknek van levlistája és a tanító néni is ír e - maileket. Ráadásul praktikus információkat, pl, hogy melyik tantárgyhoz melyik könyvet vigye az aprónép és ha kérdezek levélben, válaszol, tehát élő és kétoldalú a kommunikáció. Ja! És nagyon szórakoztató Panninak uzsicsomagot készíteni :)

De Petiéknél is nagyon izgalmas a helyzet. Ahogy már írtam, idén három osztályt indítottak. Ez olyan szempontból érdekes, hogy most már talán nagyobb pontosságra és fegyelemre lesz szükség a régi szülőktől is, nem kolbászohatunk be akkor, mikor nekünk jó. Petiék nem a régi termükben vannak, hanem az emeleten, ahol kis konyha és fürdő is a rendelkezésükre áll. Petya tanítónénii azt szeretnék, hogy a konyhát s használják a gyerekek. A tízórait pl félkészen kérik, mázli, hogy a suli helyben főz. Külön a kenyér, a vaj és a felvágott. A gyerekek pedig megcsinálják maguknak a szendvicset. Peti azt hiszem nem volt lelkes az első napokban attól, hogy nem mehet oda, ahová szokott, ráadásul fel kell mennie egy lépcsőn is. A lépcsőkön ugyanis sokszor fél. De azt hiszem lassan megszokja. Náluk is volt szülői, de nem olyan monstre, mint Panni sulijában, Ráadásul nekünk nem kellett elmenni a nagy intézményi szülőire, az autista osztályoknak külön volt egy nappal korábban.
Az évkezdés itt kicsit zűrösen ment, mert az egyik nagyon szimpi asszisztens felmondott, de akkor, mikor a tanév ténylegesen elkezdődött. Fájlalom, mert őt már tavaly is nagyon kedveltük, de megértem, mert ők azok a pedagógusok, akik a pedagógus béremelés következtében jelentősen kevesebb fizetést visznek haza, mint eddig. Ez nem siránkozás, csak akkor mondta el az egyik tanító néni, mikor az okokat kérdeztem. Sajnos így valóban könnyebb kecsetetőbb állást találni, még akkor is, ha itt jó a környezet és izgalmas a munka. Az én köszönömjeimből nm lehet kenyeret venni a boltban. Szóval emberhátrányból indult az év. Ennek ellenére elég komolyat vállaltak Petivel, nevezetesen, hogy leszoktatják a pelóról. én persze szokás szerint (túl)féltettem Petit. Most ott tartunk, hogy tegnap már csak kétszer pisit be, a többi a klotyóba ment, szigorúan gumicukor díjazásért cserében.
Igaz, az első pelus nélküli napon Peti elintézte a szövetkanapét. Kénytelenek voltunk beszerezni egy olyan porszívót, ami alkalmas az ilyesmi kitakarítására. Régen beszéltünk már erről, de sose volt rá keret. Most se, de megvettük, van az a szag, amikor már egészen komoly összegeket is hajlandó vagy rááldozni, hogy megszabadulj tőle. Viszont most több árnyalattal világosabb és jó illatú a kanapé. A hasonló balesetek elkerülésének érdekében leterítem sittes zsákkal és fölé húzok egy jó vastag ágytakarót, kettőbe hajtva. A gyerekek folyamatosan azon ugrálnak, mert nagyon tetszik nekik, hogy recseg. Ráadásul bombabiztosra kell megalkotnom az árvízvédelmet, mert Peti mániákusan bontja az ilyesmit. Bármit, ami el van több rétegben terítve. Ezért nincs nálunk soha, egyetlen ágy sem rendesen bevetve. Peti bemászik a legalsó réteg alá és boldogan mosolyog, majd gombóccá gyűri az egészet. :( De ez komolyan eddig visszafejthetetlennek bizonyult. Embernek folyamatosan a Bazi nagy görög lagzi jut róla az eszébe, nekem meg a csepeli szomszéd gyerekkoromból. Ő se nagyon vette le a nejlont a kanapéáról.

Kicsit még hisztizhetnék az oktatásban bevezetett változtatások miatt, de nem fogok. Azt gondolom, hogy a tanárok a meghatározók és mindkét gyerekem jó kezekben van. Az igaz, hogy nehéz lesz mindent megszervezni, ha nyolc órában dolgozom, de ez mindenképpen így lett volna. Panninak héttől van ugyan ügyelet, de nagyon nem szeretném hétre bevinni, kicsit később fogom. Petinek fél kilencig kell beérnie és nekem is a munkahelyemre. Panninak négyig suli, ötig ügyelet, nincs hatig napközi, mint eddig. Peti is fent lehet  ötig. Úgy fest, idén is Ember szedi össze őket délután, reggel pedig szétválunk. Én szívesen vinném gyalog Pannit a suliba, kb húsz perc séta. A héten így csináltuk és nagyon jó volt. Vicces, hogy folyton fel akart valaki venni. Persze tudom, udvariasságból. De amikor elmeséltem a barátnőmnek, hogy így tervezünk járni, teljesen elborzadt, mintha extrém sivatagi túrára vinném a lányomat. Még át kell néznem a menetrendeket, de félek, hogy ez nem fog menni. Pont úgy vannak buszok, hogy késnék velük, azt meg semmilyen munkahely nem veszi jó néven.

A héten azért voltam lazább, mert beteg vagyok. Lett egy jó kis torokgyulladásom és ha már ott jártam az orvosnál, elmondtam, hogy sokat fáj a hasam. Mondta, hogy jó, hogy begyulladt a torkom, mert így legalább eljöttem. :) Kiderült, hogy a gyomrom nem szereti a munkahelyi feszkót. Kaptam valami gyógyszert, amitől most ritkábban fáj, de aggasztó, hogy a hozzá tartozó leírásban soronként ott van a gyomorfekély. Nincs mese, meg kell élni, a munkámat szeretem és ami körülötte zajlik azt kénytelen vagyok elfogadni. Valahogy így lehetnek a tanárok is. De nagyon jó volt pár napig úgy élni, ahogy szeretnék. Itthon dolgozni és közben a gyerekekre és a családra is figyelni. Szóval tényleg jó, hogy begyulladt a torkom, hétfőtől meg meglátjuk, hogy megy a tanév "élesben"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése