2011. november 8., kedd

velünk mindig történik valami

A közelmúlt legizgalmasabb eseményei közé tartozott pl, mikor Ember kiejtette a zsebéből a kölcsönben nálunk lévő és az utcán parkoló kocsi slusszkulcsát. Az öcsém megtalálta és feltette a kertünkben álló saját kocsink tetejére. És persze erről nem szólt. Fogalmam nincs hol veszítettük el a kulcsot mikor elindultunk. Végig bóklásztuk párszor az utcánkat, de végül Emberre maradt az, hogy felhívja a kocsi gazdáját, van  - e pótkulcs. Volt, úgyhogy csak a kulcsmásolást, meg az idegeskedést buktuk. A kocsi tulaja még kedves is volt és mikor Ember ezt megköszönte neki, azt mondta, hogy fordított esetben mi sem nehezítenénk a helyzetet haraggal. Ebben mondjuk igaza volt, de azért jól esett.
Nemsokkal ezután viszont gyanús zajt hallottunk a konyhai falból. Igen, csőtörés van nálunk. Csak, hogy ne unatkozzunk. Természetesen Ember és egy barátja azonnal érdekes lukakat ásott a kertben, majd lekötötték a vízcsövet, ami a konyhát látja el vízzel. Tehát nincs se mosogató, se mosógép, csak fürdőszoba. Mindjárt nagy tisztelettel gondoltam a régi korok asszonyaira, akik még nem voltak ilyen punnyadtak, mint én és rendszeresen gépek nélkül tartották tisztán a csláadjuk holmiját.
Ami viszont jó, hogy Ember kitalálta hová tegyük Panni ágyát és így most megint nyugodtan merem abban altatni, Peti nem fogja megmarkolászni. Ráadásul lábra lehet állítani, hogy egy kis kuckó legyen alatta. A visszaszokás a saját ágyába nem megy Panniank zökkenőmentesen, de újra meg fogja ugrani. Tegnap este nagyon sírt és nehéz volt nem visszaengedni az ágyunkba, de senki nem piheni ki magát az egykupacban. Reggel meg nagyon büszke volt magára.
A legutóbbi bejegyzésem óta Peti újra kért képpel egy másik játékot, tehát megint zajlik a nagyon kis lépésekben haladás. Ugyanakkor elég hisztis még mindig. Ma együtt mentünk Panniért az oviba és volt Petinél egy műanyag labda. Panni nekiállt nyafogni valamiért, Peti meg lányos zavarában eldobta a lasztit. Majdnem eltalált vele egy szembe jövő kicsi babát. Én meg majdnem adtam az anyukájának egy bocs kártyát. Az már csak hab volt a tortán, hogy hazafelé Panni egy kanyar után kedvesen és higgadtan szólt, hogy kinyílt az jataja az autónak mellette. És tényleg.
Egyébként mostanában nagyon keveset használom a netet olyan alávaló célokra mint blogírás, vagy olvasás, esetleg játék. Ez azért van, mert a munkahelyemen egyre gyorsabban pörög a körhinta és mindenféle önként vállalt feladataim is vannak. Mostanáig pl azokkal foglalkoztam ma is. És, hogy ne legyen egyszerű, megjelent egy könyv is amit régen vártam és legszívesebben bebújnék vele a fotelbe. (Vándorsólyom kisasszony különös gyermekei) De már szivacs az agyam és holnap is munka van, úgyhogy lefekszem. Jó éjt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése