laza hétvége

Végre volt egy olyan igazán jó lazulós hétvégénk. Ember pénteken este fellépett, sőt kocsmatúrázott, ugyanis egyik hely után mentek a másikba muzsikálni. A beszámolója szerint jól sikerült az este. Kicsit sajnálom, hogy nem voltam ott.
Szombaton nagyon kedves vendégek jöttek hozzánk. Régebbi munkahelyünkről kollégáim, akiket nagyon kedveltem. Ember teljesen ki volt purcanva, nem való már nekünk a lumpolás. Ebből kifolyólag mindenféle fotelekben és kanapékban darvadoztunk, de közben jól éreztük magunkat. Kicsit én is elfáradtam, mert Petyónak hiányzott Apja, ezért péntek éjjel többször is ébredt. Először kicsit hisztis volt, utána viszont teljes eufóriába esett. Én addigra már jó mélyen aludtam, fogalmam sincs mennyit rikkantgatott, mire felébredtem, de egy csomó villany is égett. Mindent leoltogattam és elaludtunk, de reggel még annyira sem voltam kicsattanó, mint máskor. Reggel orvosoltam a péntek éjjeli informatikai nonszenszt, a Firefox megfelelőnek bizonyult, így tényleg letehettem azt a dolgot, amit el akartam intézni. Ezután már könnyebb szívvel készítettem el a rakott krumplit, amivel sikerem volt. Délután meg sütöttem túrós pitét, amit nagyon megkívántam. Botorul azt gondoltam, marad holnapra. Nem maradt. :) Pannival készítettem tojástartóból kukacokat, majd idefotózom. Kaptam egy kis ajándékot is, kb egy órát egyedül. A gyerekek és a vendégeink elmentek lovagolni, én meg magam maradtam.
A mai nap a tegnapihoz hasonlóan kellemesen eseménytelen volt. Ember beszerelt egy ajtót a Nagyi Mami szobájára, reméljük így jobban tud pihenni, ha legközelebb jön hozzánk. Én a mindenféle támogatások igénylésével vacakoltam. Nem szeretek ilyeneket igényelni, de a szükség nagy úr. Meg az egyesületünk üzemeltetésével bíbelődtem, merthogy ennek is mindenféle furmányos szabályai vannak. Egyébként Peti vicces volt az ajtóval. Nyújtogatta a nyakát, nézte mit csinálunk, alig várta, hogy kész legyen. Élő cáfolata annak, hogy az autisták nem szeretik az új dolgokat, Petit lázba hozza, ha valami új dolog történik, vagy kerül a közelébe. A hétvégén Petya is kimondottan jó fej volt, bár készített pár "Peti koktélt" Ez azt jelenti, hogy a nagy kancsó bekevert szörpbe mindenfélét elhelyez. Tegnapi vendégünk mondta, mikor kérdeztük, hogy kér egy szörpöt, de nem Peti koktélt. Ez azt hiszem rajta fog ragadni. :)

Szegény embert még az ág is?

Kedd este békésen játszadoztam Petivel, mikor a szemüvegem kettétört. Nem is nyúltunk hozzá, semmi birkózás, meg ilyesmi, egyszer csak kétfelé leesett az orromról. Szemüveg nélkül egy centire sem látok, ezért nekiálltunk pótszemót keresni. Találtunk is egy kb 12 éves darabot, amit annak idején egy optikus bácsi megragasztott "három napig talán még kitart" felkiáltással. Most ezt hordom. KB. úgy nézek ki, mint Clapton a legszörnyűbb korszakaiban a nyolcvanas években, mert ez még a nagy és kerek szemüvegeim közül való. És kokain nélkül is el vagyok szállva, mert nem pont olyan, mint amelyik helyett hordom. Voltam már optikusnál és készül az új szemóm. Állítólag ez a mostani csak kicsit tér el a régitől, de én folyamatosan hajókázom.
Ma meg vége befejeztem egy kb egy hónapja tartó "Zuzuval beszélgetni" kategóriás munkámat. Már csak annyi lenne vele, hogy a végterméket egy bizonyos felületen keresztül továbbítom. Hát persze, hogy beintett az az oldal! Tele van a púpom!

Mire jó egy gyomorrontás?

Ma nem voltam dolgozni, ugyanis komoly kihívás volt a fürdőszobától 5 méternél messzebbre menni. Nem tudom miért, de borzasztóan fáj a hasam és inkább nem is részletezem, mivel töltöm az időmet. Mármint a csúnya részeket. Voltak jó részek is. Pannival eltántorogtam az oviba (és közben drukkoltam, hogy tisztán érjek haza, mert a pelushoz már nem vagyok elég fiatal és még nem vagyok elég öreg) utána a kanapén darvadoztam és megnéztem a Büszkeség és balítéletet elejétől végéig. Csend volt körülöttem és nyugalom, senki nem piszkált, ez már felüdülés volt. :) Anyu és Ember egy emberként javasolta, hogy mértékkel fogyasszak némi alkoholt, így kevés vodkát is leküldtem, ami meglepően jót tett. Igazán annak örülök, hogy egy rövid időre ki tudtam kapcsolni és tényleg pihentem. Még nem vagyok nagyon jól, szóval csak vágyakozva nézem a bundikenyeret, amit Ember vacsira csinált. Holnap még lazsálok, aztán már mindenképp dolgoznom kell.
De, hogy ne csak a mai cudar napomat emlegessem, elmesélem, hogy tegnap végre volt olyan jó idő, hogy rendbe tehessük a kertet. A kutya sajnos eléggé lelakta a télen. Ráadásul a hőszigetelés valamiért levált a ház lábazatáról, így ő azt gyorsan szétrágcsálhatta. Ez olyan cucc, mint a hungarocell, szóval a kertünk elég lelombozó volt. De jó volt kint tevékenykedni, megnézni a hóvirágokat, meg ilyesmi.
Ember szüleitől kaptunk egy jó adag szekrényt a fürdőszobába, Ember ezeket szerelte. Most kicsit rendezettebb a fürdő. Nekem még szokni kell, de Petinek tetszik. Ennyit a rigid autistáról a családban. :)
Szót kell ejtenem Panni farsangjáról is, ami csütörtökön volt. Ő kijelentette, hogy kalóz akar lenni. Megtettünk mindent a jó ügy érdekében. Apja kalapját tuningoltuk meg és az én régi mellényemet is befogtuk teszek képet a végeredményről.

De mint tudjuk, az ördög a részletekben lakik, tehát csillogó "kincs" gyűrűket kapott és invesztáltam egy kék szemceruzába is, amivel halálfej és horgony tetkókat remekeltem, természetesen rendelésre, Panni karjára.
Annak is örültem, hogy Peti megint volt velünk boltban. Egyre ügyesebb. Mostanában jön rá, hogy ott kérni is lehet dolgokat, de ki tudja várni, hogy kifizessük a vásárolmányt.

És ideteszem a szobám díszét is, ezt Petya rajzolta és szerintem simán bele lehet nézni egy kismadarat. Mondjuk így balra kell hozzá dönteni a fejemet.

És tegnap a szekrényezés és egyebek közben Pannival egy tündérkét is készítettünk, akit Eper Rózsika hercegnőnek hívnak.

Péntek este elalvás előtt Panni sírdogált, mi meg faggattuk, miért sír. Igazából szerintem fáradt volt, de a sokadik kérdésre szabatosan közölte, hogy "kirekesztve" érzi magát, mert mi, értsd Apja és én, mindig csak Petiről beszélgetünk. Az első gondolatom az volt, hogy ezt vajon honnan hallotta. Ember meg büszke volt rá, hogy milyen szépen kifejezte, mi nyomja a lelkét. Végül elmagyaráztam Panninak, hogy előző este az ő jelmezével foglalkoztunk mindketten Apjával, úgyhogy szerintem igazságtalan volt velünk, aztán persze kapott puszit, meg mesét, meg ölelést. Igazából mit lehet erre mondani? Érezhet így akkor is, ha nincs igaza.

Ma agonizálás közben azért kicsit pakolásztam is, de tényleg kicsit, mégis kellemesebb a hangulat itthon. Lehet, hogy sűrűbben kéne gyomorrontást kapnom? Azért a hasfájást és a gyengeséget szívesen kihagynám. :)

eredmény?

Fura nap volt a mai, bár elég sok fura napom van. :) Ma volt ugyanis az egyik képzés első napja, amire pályázott az egyesületünk és amit megtarthatunk.
Volt egy pont, amikor elgondolkodtam, hogyan is kerültünk a diagnózistól idáig. Azt hiszem erre büszkék lehetünk. Bár én személy szerint most leginkább fáradt vagyok és ugye holnap is képzés.
És persze materializálódott az örök dilemmám is, jelesül, hogy nem lenne - e jobb mindenkinek, ha a közhasznú ténykedés helyett inkább a saját házam táján sepregetnék. Ugyanis elhúzódott a dolog, kb egy órával tovább tartott, mint terveztük az elején fellépő műszaki hiba miatt. Ezután még Pannit is össze kellett szedni, aki CS barátnőmék renteltek ma délutánra. Persze nem lehetett azonnal elrohanni, leültünk egy fél órát beszélgetni. Így nagyon későn értünk haza, ami azért nem volt előnyös, mert Peti a Nagyi Mamival volt itthon. Ő nagyon jó fej és tényleg mindent megtesz, amire képes, de idős már és pl a lépcsőn járás nem erőssége és néha a napirend is elmarad. Amikor hazaszóltunk, még minden rendben volt, de az utolsó fél órájuk már elég sárkányosra sikerült. Peti sokat kiabált és mire hazaértünk, félig elaludt. Gyorsan átpelusoztam és pizsit adtam rá, meg összeszedtem a csészét, amit összetört, miközben Apja Pannit fürdette. Ezután jöhetett a szokásos fektetés. Most megint a mellé heveredésnél tartunk. Amint a normál kerékvágásba csöppentünk, Petin egy nagy mosoly ömlött el, láthatóan leszakadt róla a feszültség. Utána már jókat rötyögött, meg szépen elaludt, én meg törhetem a fejem, hogy biztos jó - e ez így. De azt hiszem ez inkább csak elvi lelkizés, szeretek ezekkel a dolgokkal foglalkozni, csak jobban meg kéne oldanom a logisztikáját. És egy csomó szülőnek semmilyen nagyi és segítő barát nem jut, szóval nem kéne nyafognom. De többet nem vállalom így túl magam. Három hétvége egymás után óhatatlanul lelki gondokhoz vezet.

Gyűrűk ura - Az örök klasszikus

- Nem örülök, hogy épp az én életemben kellett így történnie - sóhajtott Frodó.

- Én sem - bólintott Gandalf -, és senki se örül, hogy ilyen időket kellett megérnie. De hát nem mi       döntjük el, hogy mikor éljünk. Mi csak abban dönthetünk, hogy mi a teendő, ha már itt vagyunk.

Mitől zokni a kesztyű?

Azt hiszem Temple Grandin írt egyszer arról, hogy gyerek korában nem volt neki tiszta a kutya és a macska mibenléte. Nem értette, hogy a kis testű kutya, miért nem macska. Rákerestem és tényleg. :)

"Poblémát jelentett nekem akár egy olyan egyszerű kérdés is, hogy egy igazán kicsi kutya miért nem macska. Minden kutya, amit ismertem, elég nagy termetű volt, és ezért méret alapján azonosítottam be őket. Aztán a szomszédunk egyszer csak vásárolt egy tacskót, és teljesen összezavart engem. Hogy lehet az, hogy ez kutya? És elkezdtem tanulmányozni a tacskót, hogy rájöjjek arra, hogy miért kutya. Végül rájöttem, hogy a tacskónak ugyanolyan formájú orra van, mint az én golden retriveremnek, és így beazonosítottam."

A kutyának kutyaorra van!”

/Temple Grandin´/

Petivel is valami hasonló dolog történt ma. Valakitől kaptunk egy adag fiú ruhát és volt köztük egy kesztyű. Olyan bolyhos anyagból volt a külseje, mint a meleg zokniké, amiket néhány hete kapott, belül pedig polár anyagból  van. Egyujjas és számomra egyértelműen kesztyű, nem így Petinek. Ő ragaszkodott, hogy valamilyen rejtélyes oknál fogva mindenképpen a lábára húzza ezeket a jó kis kesztyűket. Még az sem tántorította el ettől, hogy Panni rászólt nagyon aranyosan, hogy hiszen ez a kezére való, én meg konkrétan fel is húztam rá és eligazgattam benne a kezét. Egy másodperc alatt varázsolta át a lábára. :)
Egyébként mostanában szeret zoknit húzni, talán fázik a lába. Este fürdés után rendszeresen felemás zoknikban találjuk az emeleten :)

szülői

Ahogy írtam, ez a hét sem volt könnyű, hogy mást ne mondjak, szombaton és vasárnap is dolgoztam és hiába jutott hétvégére olyan meló, ami a szívem csücske, elfáradtam. De most nem erről szeretnék írni. Peti sulijában szerdán volt szülői és bizony kicsit aggódva mentem el. Mostanában kicsit úgy éreztük, hogy a kezdeti nagy lendület megtorpant és nem egészen úgy mennek a dolgok, mint szeretnénk. Peti egyik tanító nénije elment a suliból és ő nagyon nehezen pótolhatóm, mivel remek tanító néni.
Egy közös nagy szülőivel kezdődött, ami a teljes intézményről szólt. Főleg a második szakmáról szólt és a bentlakós diákokról. Meg arról, hogy érinti a sulit a fenntartó váltás (nem jól)
Aztán jött az "osztályos" szülői, ami kicsit döcögősen indult. Beszéltünk nyári táborozásról, meg ilyenekről. Akkor fordult jóra a kedvem, mikor a tanító nénik megmutatták, hogy melyik gyerek mivel foglalkozik bent. Peti kb. azon a szinten van, mint a Koraiban a legjobb formájában. Ez talán kevésnek hangzik, de nem az. Ugyanis a Korai óta sehol nem láttam, hogy ilyesmit csináljon és ráadásul én is tudjak erről. (Ha már ilyen minden lébe kanál anyuka vagyok) Annak is nagyon örültem, hogy a tanító nénik elmondták, már csak akkor jár a nasi, ha feladatozik Peti, vagyis nem megy az "adom a képet, kapom a nasit" rendszerben egész napos nasizás. A babzsák foteleket is kivitték a teremből és képpel kell kérni. A végén egész jókedvűen jöttünk haza. Egyébként a szülőin a gyerekek is bent voltak. :)
Írtam már régebben, hogy szeretném, ha Peti megtanulna a saját ágyában aludni. Néha úgy érzem, ezzel kapcsolatban egy helyben járunk. Erre egyik este arra mentem fel az emeletre, hogy Peti az ágyában fekszik és betakarta magát a paplannal! Ami egyszer sikerült, sikerülni fog máskor is! :)
Már csak Panni játékát szeretném megírni. Pénteken ballagva jöttünk haza, már nem is tudom miért és Panni közben csacsogott. Közölte, hogy Filly unikornisok, vagyunk. Én vagyok a mama unikornis, ő pedig a gyerek. Lila csillámos testem van, sárga sörényem, kék szárnyam és zöld szarvam. Ezen kívül csillogó - villogó koronám, amiben van egy zöld kő. (ami lehet rózsaszín is). A fodrász, akihez járok, meglehetősen ezoterikus beállítottságú, szerinte ez a kép tele van mindenféle bonyolult értelemmel. Én nem ezért írtam le, csak hogy tisztázzam, hogy aki péntek este egy nyúzott anyukát látott kézen vezetni egy piros sapkás kislányt, az ne higgyen a szemének, unikornisok voltak! :)