Peti tegnap megint bemutatta a legordénárébb karmolós, harapós hisztijét. Már rég nem láttam tőle ilyet, ezért nagyon elszomorított. Lefogtam, míg meg nem nyugodott és viszonylag könnyen kijött belőle, de azért jobban fájnak a karmolások a kezemen az indokoltnál és eléggé nehezen verem ki az esetet a fejemből. Gyurmáztunk és ügyesen kérte képpel a gyurmát, de mikor látta, hogy nincs több, behisztizett.
Ember szerint túldrámázom a dolgot és igaza lehet. Mindazonáltal nagyon nehéz ez Petivel. Napok óta feszült és könnyen elveszti a türelmét. Nagy valószínűséggel egyszerűen csak az időjárás változását érzi. De hogy lehetnék teljesen nyugodt egy olyan gyerek mellett, aki nem tudja megmutatni, hogy mi zavarja. A probléma ugyanis nem az, hogy nem beszél, hanem, hogy nem kommunikál olyan szinten, hogy tudjam mi a baj. Merthogy a mondás szerintem sántít. A néma gyereknek érti az anyja a "szavát" hiszen jelbeszéddel meg tudja mutatni, mi bántja. Petyát nagyjából három éves kora óta próbáljuk rávezetni arra, hogyan segíthetnének neki a képek és nagyon sokat haladtunk is a témában, de még van hová fejlődni. Addig amíg ez nem lesz tökéletes, autista gyereknek az anyja nem mindig érti a szavát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése