2012. december 28., péntek

lazsálunk

Hihetetlen, hogy mennyit tudok lustálkodni, ha lehet. Ez persze nem azt jelenti, hogy naphosszat fekszem az ágyon és filmeket nézek, pláne olvasok, csak azt, hogy nem azzal foglalkozom, amivel általában szoktam. Vagyis reggel nem stresszelek azon, hogy ki honnan késik el, napközben nem izgulok azon, hogy mi maradt el és este viszonylag korán és ráérősen fejezem/fejezzük be a napot.
Mindezeken kívül pótolgatom az év közben elmaradt dolgokat. Ott van mindjárt a gardrób. Peti imádja, de ha beszabadul, kihajigálja a ruhákat a földre. Ráadásul jó néhány ruhás zsák is van benne, kinőtt gyerekholmival, amit odaígértünk valakinek, de a dolog logisztikája úgy alakult, hogy még mindig itt parkolnak a szép fekete zsákok. Szóval nemrég megint térdig jártunk a ruháinkban és cipőinkben és megbeszéltük, hogy Karácsonyra mindenképp rendbe tesszük. Azt nem konkretizáltuk, hogy melyik évről van szó, de tegnap délután nekiláttam és most már be is lehet menni a szobába. Sikerült kicsempésznem a sufniba a szivacsbelét hullató giga macit is, ami valahonnan hozzánk származott, mert Ember megsajnálta. Szerintem a végzett munka értékéből mit sem von le, hogy miközben én fönt ténykedtem, Petya lent foglalta el magát. Elvégre eltakarítottam a következményeket.  Panni a Nagyijánál vendégeskedett és társasoztak, meg ilyesmi.
Ember tegnap és ma este is muzsikál, amitől máskor kicsit soknak szoktam érezni az estét, de most nem zavar. Sőt. Eltökéltem, hogy most aztán mindenkit megtanítok a saját ágyában aludni. Na jó, Ember alhat az enyémben. :)
Ez az alvás dolog ugyanis nálunk elég hektikusan zajlik. Pici korukban a csibék velem aludtak, mert így esett jól, aztán szépen átszoktak a saját ágyukba. Aztán jött az a nem éppen jó emlékezetű időszak, mikor Petya minden éjjel ordított és verte magát. Na ott borult a rend és azóta vergődünk. Most komolyan elterveztem, hogy lassan és fokozatosan beszoktatom újra a saját ágyába. A dolog elméletét azt hiszem  tudom, meglátom, hogy működik - e a gyakorlatban, amit jónak gondolok. Most még mellé fekszem, de azt tervezem, hogy idővel már csak ülni fogok az ágyán,aztán már csak az ágya mellett. Nem tudom, menyi ideig fog tartani, de remélem bírom majd szuflával. Az biztató, hogy tegnap éjjel, mikor átmászott hozzám, simán vissza tudtam vinni az ágyába, nem volt hiszti.
Szóval ilyesmivel bíbelődünk és főzök. Már régen tudom, hogy ez engem maximálisan kikapcsol. A mai termés egy irgalmatlan fazék töltött káposzta, Ember legnagyobb örömére. Le is fotóztam.

Meg sétálunk is néha. Panni természetesen bringával közlekedik. Már nagyon ügyes. :) Ma ráadásul nélkülem mentek, így értékes percekhez jutottam, amik csak az enyémek voltak. Döbbenet, milyen ritkán vagyok egyedül.
Holnap barátok jönnek, többek között általános iskolai barátnőm a lányaival. Már nem is tudom hányadik éve mindig eljönnek ilyentájt. Gondoltam is rá, hogy hívom őket idén, de valahogy elmaradt. Erre ma jelentkeztek, hogy jönnének. Ezek az igazán jó dolgok.
Mindeközben kicsit azért marcangol a bűntudat, hiszen hoztam haza munkát bentről és az egyesületünkkel is lenne dolog, de egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy nekilássak. Petit is kéne adminisztrálni, mert lejár a csp papír és csodával határos módon még mindig autista. A levelezésemet sem láttam napok óta és a telefonomat is csúnyán elhanyagolom. Elég jót tesz. Ígérem nem szokok rá erre a tempóra, jövőre jó leszek. Addig meg pihi.

2012. december 25., kedd

Karácsonyi lidércnyomás

Tegnap meglehetősen messzire kerültem lélekben a gyertyafényes szentestétől. Ennek az az oka, hogy Petinek rossz napja volt. Mindent bemutatott, amit ilyenkor tud. Harapás, fejverés, kiabálás, dobálás. Arra is gyorsan rájöttem, hogy már régen  vágtuk a körmét. Ugyanis rondán összekarmolta a kezemet. Ilyenkor kis karcolásokat csinál a kezemre, amik az indokoltnál sokkal jobban tudnak fájni.
A dologhoz hozzá tartozik, hogy nem volt olyan sok hiszti, mint amennyinek éreztem, hiszen még körmöt is tudtunk vágni Petinek. De azért nagyon elfáradtam estére.
A bosszantó az, hogy megint nem tudom a rosszkedv okát. A végén már fájdalomcsillapítót is adtam Petyának, bár nem voltam meggyőződve róla, hogy ez a jó megoldás. Feltehetőleg a rutinok borulása és a túl sok karácsonyi kaja lehet a ludas.
Azért voltak vicces és jó dolgok is. Ember szülei jöttek vendégségbe és persze volt ajándék és finom ételek, amiket én főztem. Fel is ékszereztem magam, de amikor Petya elkezdte húzni a fülbevalómat, gyorsan kivettem, maradjon inkább díszes a karácsonyfa. :) Egyébként a karácsonyfának is kijut. Minden évben folyamatos díszítés van nálunk. Ugyanis Petit elbűvöli a díszek csillogása és pöszörgeti őket, amíg a kezében nem maradnak. Akkor elejti őket és megy a következőre. Mi meg visszarakjuk a díszeket. Ez a non stop díszítés. :) Idén megpróbált beszállni a játékba a kutya is, elszaladt a leeső gömbökkel. Meglepően gyorsan megértette viszont, hogy ezt nem szabad, most már hősiesen kibírja, hogy ne kapjon a guruló gömbök után. Egyébként műanyag díszeink vannak. Szerencsére már azokból is vannak szépek.
Petya idén is hozta a formáját, amennyiben nem az ajándékával játszott, hanem annak a csomagolásával. Most is itt van mellettem egy papírdoboz. :)
A kajás dolgokba is beletette a kezét. Ugyanis sütöttem egy szép kacsát. Kitettem hűlni és mire térültem és fordultam, Petya meghámozta. Leette az összes szép pirosra sült bőrt. Peti minden sültnek nagyon szereti a bőrét és komoly kihívás neki, hogy ne egye meg mások tányérjáról is. De ez nem valakinek a tányérján volt. :)
Apja megkapta Karácsonyra a Star Wars trilógia régi változatait, most lelkesen nézik és hallgatják Pannival, hogy melyik a jobb Darth Wader és hol nincsenek banták. 
A mai nappal kapcsolatban optimista vagyok. Ember ma nem szállítja a szüleit, így nem leszek egyedül a törpékkel. Ráadásul vendégek jönnek, úgyhogy leszünk elegen a gyerekekre, nem lesz Petinek annyi üresjárat.

2012. december 24., hétfő

Szép Karácsony

Idén azt hiszem igazán jól sikerült a Karácsonyunk. Finom halászlevet főztem, meg rántott halat, de a biztonság kedvéért kisütöttem két csirkecombot is, mert egyrészt tudtam, hogy meg fogok csúszni az ünnepi ebéddel, másrészt tartottam tőle, hogy a srácok nem eszik a halat.
A halászlé az nálunk elég kényes dolog. Ugyanis Emberrel komolyan össze tudunk vitatkozni azon, hogy az ő apukája, vagy az én anyukám főzi a világ legjobb halászlevét. Felnőtté válásom egyik fontos állomása volt, mikor életemben először Anyu írásos és szóbeli útmutatása alapján megfőztem a saját kreációmat. Azóta is lelkesen készítem minden Karácsonykor a tradicionális passzírozós halászlevet és titokban tudom, hogy tulajdonképpen én csinálom a legjobb halászlevet, de szerénységem tiltja, hogy ezt megemlítsem, majd a gyerekek talán megteszik, ha elég nagyok lesznek hozzá. Most még elég, kicsik és/vagy autisták ahhoz, hogy nem méltányolják a remekművemet, de idén tényleg ügyes voltam, úgyhogy elég jól sikerült és mivel soká készültem el vele jól bekajáltunk. A levest tényleg nem ették a csibék, de a rántott hal jöhetett. Peti fel is menekített egy szeletet az emeletre, mikor nem figyeltem oda.
Panni délelőtt Keménykalap és krumpliorrot nézett és Peti is látta, hogy valami nagyon készül. Egyébként én azt gondolom, hogy tudta, hogy Karácsony lesz. Hiszen megvoltak a sztenderd dolgok, mint iskolai Karácsony, mézeskalács sütés stb. Igaz, az ablakokat nem díszítettem fel úgy, mint szoktam, de az ajtót igen és a koszorúnk is elkészült, gyújtogattuk sorban a gyertyákat.
Délután tortát sütöttem, mert Anyunak szülinapja van, ahogy Panni elmésen meg is jegyezte, pont úgy, mint a Jézuskának. Megnéztük az Abigélt és közben elkezdték feldíszíteni a fát. A helyzet az, hogy nálunk nincs a fán szaloncukor, túl nagy próbatétel volna Petinek, de egyébként nagyon szép fánk lett. :) Különben is már az első nap "elpárolognának" a cukrok és maradna az üres papír. :)
Mikor mindennel elkészültünk és a lakás is tűrhető állapotba került, szép ruhát húztunk. Én bevállaltam a szoknyát, Peti inget kapott. Mostanság egyre kevesebbet segítek neki az öltözésnél, ezért az ing elég nagy kihívás volt. Próbálta úgy, mint a pólót, de nem igazán jött be. Végül kis segítséggel nagyon csinosra sikerült. Panninak megengedtem, hogy ő döntse el, mit vesz fel. Inget és nadrágot választott, szerintem gyönyörű volt. Ember is nagyon nyalka lett, semmi akadálya nem volt az ünneplésnek A családom is átjött és bontogattuk az ajándékokat. Mindenkinek olyasmi került a fa alá, aminek örült, így az este is jó hanglatban telt. Peti valamilyen oknál fogva rengeteget sámándobolt, de nem vonult el az emeletre. Szerintem kicsit zavarta a helyzet. Karácsonyfa a szobában és lazaság. Este még megnéztük az Illatszertárt, ezért elég későn kerültünk ágyba. A gyerekek kicsit meg is pörögtek, de Panni elmagyarázta, hogy ő sokáig szokott ünnepelni, mire Apja közölte, hogy tényleg tavaly Krácsonykor is sokáig fent volt. Mit lehet erre mondani?
El ne felejtsem Ember magánszámát a bravúrosan megjavított égősorral, valamint az általam tegnap frissen megvásárolt karácsonyfatalppal, ami valamiért nem volt egyből használható. Azt hiszem a Karácsonyhoz szervesen hozzátartoznak az apukák ilyen fajta tevékenységei, szigorúan december 24 - én. Különben is hagyományok nélkül hogy nézne ki az ünnep?
Komolyra fordítva a szót, sokszor hajlamos vagyok elkeseredni az anyagi helyzetünkön, de azt hiszem, hogy akinek ilyen Karácsonya tud lenni, finom ételek, meleg lakásban és ajándékok a fa alatt, mindez egy szerető családban, az semmilyen szempontból sem szegény és ezt érdemes lesz máskor is észben tartanom.

Boldog Karácsonyt mindenkinek!

2012. december 23., vasárnap

Világvége, utána Karácsony

Ahogy nemrég már írtam, mostanában sikerült olyan konfliktusokba keverednem, amikre nem számítottam és amiket nem is igazán értek, vagy tartok hozzám méltónak. Ettől viszont olyan dolgok és emberi kapcsolatok lettek kérdésesek, amik eddig alapvetések voltak. Emiatt nekem tényleg volt mostanában egy laza világvége és nem is kerültem olyan igazi ünnepváró hangulatba, amilyenben ilyentájt lenni szoktam. Inkább olyan kedvem volt, mint mikor valaki lefesti a fák levelein átsütő napfényt. Egy kis sötét, egy kis fényes. Mert fényes is jutott bőven! Panninak a táncházban és a zeneoviban is volt bemutatója és olyan mázlista vagyok, hogy mindkettőre eljutottam. Mindkét helyen büszke is voltam rá, mert egyértelműen az apjára ütött tehetség dolgában. :)
Igazán karácsonyi hangulatom csak a napokban volt, mikor átjött Cs barátnőm és beszélgettünk kicsit, míg a gyerekek játszottak. Az asztalra tettem aszalt gyümölcsöt és diót és Ember főzött igazi édes napközis teát. Ráérősen beszélgettünk és akkor éreztem meg, hogy kiábrándultság ide, értékválság oda, Karácsony mindenképpen lesz. Úgy tűnik annyira szerettem és vártam eddig minden évben, hogy mostanra is jut a jóból. :)
Pénteken dolgoztam utoljára és a gyerekeknek is addig volt ovi és suli. Azóta élvezzük, hogy nincs hajtás, hogy reggel nyugodtan lehet "egykupacolni" az ágyban és mindent, ami a pihenéssel jár. Péntekre megvettem és becsomagoltam az ajándékokat és Ember hősiesen bevásárolt. Tegnap még lovaglás is volt Petinek és persze Panni is jött és felülhetett a lóra. Tök jól sikerült minden. Szintén tegnap este sütöttünk mézeskalácsot is. Évek óta most először Peti is beszállt. Szerintem azért, mert a suliban is sütöttek. Nagyon édi volt, nyújtotta és szaggatta a tésztát és csak keveset nyúlt le és evett meg nyersen. Így az idei mézeseink kicsit csálék, de én hallatlanul büszke vagyok rájuk. Ilyenkor menterend szerint eszembe jut az a pocsék két évvel ezelőtti Karácsony, amikor a kórházból jöttünk haza, mert Petya autoagressziója odáig vezetett, hogy kórházba került. Valahányszor ez eszembe jut és végiggondolom, milyen most Petya, nagyon boldog vagyok. Iszonyú sokat okosodott és ügyesedett és az az érzésem, hogy ebben neki nagyon sok melója van. Könnyű őt amolyan kis vadóc ösztönlénynek látni, de szerintünk igenis próbálja kontrollálni a hangulatait, csak még mindig nehezen megy neki. Most is van, hogy kiabál, meg ilyenek, de sokkal kevesebbet és rövidebb ideig. És sokszor le is tudjuk állítani. Nagyon szeretném megoldani, hogy ne legyen olyan sok üresjárata és ezt ő is élvezi.
Ma délután pl elmentünk szánkózni. Tök jó fejek voltak. Elöl Panni, utána Peti, aki kapaszkodott Panni vállába és Apja, meg én húztuk a szánkót. Nagyon élvezték és kilószám ették a havat, mikor nem láttuk őket. :) Ez megint egy olyan pillanat volt, ami nagyon karácsonyosra sikerült.
Volt házassági évfordulónk, amit mindketten elfelejtettünk, ezért este ettünk egy- egy szem bonbont a rejtett tartalékaimból és ezzel ünnepeltünk. :)
És a tesós posztom közönségdíjas lett a nőStényeken, aminek igazán örülök. Meg a szép nyereményeimnek is.
Délután már karácsonyos filmeket néztünk és elég sokat mostam, meg sütöttem zsemlét és készültem a holnapi konyházásra. Szeretem ezt csinálni. Panni alig tudott elaludni, mer annyira várja, hogy holnap legyen. Mondtuk neki, hogy minél előbb alszik el, annál gyorsabban lesz holnap. Lehet, hogy nekem is ki kéne próbálnom? :)

2012. december 15., szombat

meleg víz

Bizony! És egyenesen a falból! Nem kell forralgatni fazékban. Családi segítséggel ugyan, de Embernek sikerült megvenni az új bojlert és baráti segítséggel fel is szerelte. Reggel már meleg víz folyt a csapból. Még egy darabig örülni fogok neki, aztán szép csöndben újra magától értetődőnek veszem majd. :) Sokat járt a fejemben, hogy ez nem volt mindig így. Mármint a meleg víz a csapból. Nem is olyan régen, kb a nagyszüleim idejében bizony még forralták a vizet a mosáshoz, fürdéshez, mosogatáshoz. És feltehetőleg jobban beosztották és megbecsülték. (Félek tőle, hogy vannak helyek, ahol még ma is ez van.) Sokszor gondolok rá, hogy használnunk kéne a régiek tudását. Sokkal kevesebb kütyüvel, vegyszerrel és lehetőséggel legalább akkora, megkockáztatom, hogy nagyobb rendet tudtak tartani, mint mi. Kívül és belül egyaránt.
Most különösen jól jött a luxus. A ma nem igazán könnyű napom után egy jó kis ülőfürdő volt az extra. Ez fazékból nem ment volna!
Ráadásul egy ronda púp nőtt a szemem alá. Ember szerint árpa. Nem tudom, majd biztos elmúlik és a kamilla is sok mindenre jó. Viszont az is érdekes, hogy ez miért pont most jött ki. Logikusan azért, mert Panni bacija legyengített és nyilván fogékonyabb vagyok mindenféle nyavalyára. Valahogy én mégis azt érzem, hogy ez összefügg azzal, hogy megingott a hitem valamiben, amit eddig nagyon fontosnak és biztosnak éreztem.Nem vagyok igazán ezoterikus beállítottságú valaki, de azt elhiszem, hogy a testem és a lelkem kihat egymásra. Mikor sokat kellett telefonálnom, a fülem volt folyton beteg, mintha már nem akart volna hallani. Most meg a szemem rosszalkodik. Majd még elmélázok rajta, mennyit akarok ezen lelkizni, addig meg borogatom. :)
És milyen fura, hogy egész nap munka közben a tegnapi incidensen malmoztam fejben, erre este kaptam egy igazán jó hírt az egyesületünkkel kapcsolatban. Kár, hogy nemigen maradt már mellettem tagság. De hátha ők is újra elkezdenek hinni benne, hogy van értelme másoknak is segíteni és ezért ténylegesen tenni is. (Remélem nem bántok meg senkit, nem célom!) Majd kiderül. És a gyerekek ma is olyan jó fejek voltak. Hiába van körülöttünk komplett diliház, ők valahogy annyira normálisak. Igen, Peti is az autizmusostul. Akárhogy is állunk, jó itthon.

2012. december 14., péntek

lecke

Komoly leckét kaptam ma magammal és a civil lét szabályaival kapcsolatban. Az eset rávilágít arra, hogy miért nem jó sok szerepet összecsúsztatni. Nehéz helyzetbe kerültem aminek az oka, hogy érintett szülő, blogger, segítő és civil szervezet vezető is vagyok. Különösen bánt, hogy őszinte segíteni akarás csúszott félre.
Noha nem kezeltem elég ügyesen a helyzetet, a megoldást méltánytalannak és igazságtalannak érzem. Ennek az az oka, hogy az egymás iránti bizalmat ássa alá és nagyon nehezen tudok úgy együtt dolgozni másokkal, hogy a bizalom és őszinteség megkérdőjeleződik. Eddig azt tapasztaltam, hogy ha én bizalmatlan, vagy őszintétlen vagyok és "taktikázok", ezt fogom visszakapni a körülöttem lévőktől is. Vicces, hogy amíg a versenyszférában dolgoztam, ez az alapvetés nem kérdőjeleződött meg. Minden munkahelyemen jó csapat tagja voltam és emiatt akármilyen kívülről jövő nehézséggel szemben hatásosan tudtunk fellépni. Úgy tűnik, ebben a rendszerben nagyobb diplomatának kell lenni és csak hülyét csinálok magamból a túlzott közvetlenségemmel. Mindegy, tanultam belőle és remélem máskor ügyesebb leszek. Ha így lesz, nem volt hiába való a mai napom és a kellemetlenségek.

Nemrég olvastam egy érdekes mondatot, ide teszem mer nagyon megragadt bennem és illik is a bejegyzéshez.

Rossz körülmények között nehéz jó embernek maradni.



Egyébként is nyűgös és fáradt vagyok, elkaptam Panni baciját és alig állok a lábamon.  Ezért volt jó átmenni Anyuhoz, ma vele volt Panni. Gyöngyből készítettek karácsonyi díszeket, meg főztek valamit és tervezték, hogy Madagaszkár pingvinjeit fognak nézni. Legszívesebben beülnék harmadiknak vastag zokniban és kakaóval. De nem megy, mert Ember elment bojlerért és majd szerelni is fognak. Holnap dolgozom, aztán majd csak lesz lehetőségem egyszer lazítani is. És Pannitól tök nagy ölelést és puszit kaptam, mert lógattam az orromat. :)


2012. december 13., csütörtök

furcsa kis szülinap

A napokban (kedden) volt a szülinapom. Kicsit furára sikeredett, de azért örültem neki. A dologhoz hozzá tartozik, hogy vasárnapról hétfőre víz csordogálásának hangjára ébredtem hajnal négy magasságában. Leballagtam, hogy utána nézek, mi folyik ott. A bojlerből csordogált a víz. Kicsit szerencsétlenkedtem körülötte, de rá kellett jönnöm, hogy nem én vagyok a bojlerek Leonard Bernstein - je és fájó szívvel felkeltettem Embert. Ő konstatálta, hogy gond van, majd elzárta a bojlert. Azóta nincs meleg vizünk. No és másnap reggel eléggé el voltunk csigázva.
Ember áthívta Cs Barátnőm férjét, legutóbb is együtt javítottak bojlert. Nagy meglepetésemre és örömömre az egész család jött. Tíz perc alatt megállapították, hogy a bojler menthetetlen, aztán jól eljátszottak a gyerekek és elbeszélgettek a felnőttek. Kicsit furcsálltam, hogy soká maradnak, noha másnap tanítás van, de örültem nekik. Aztán kiderült a turpisság, velünk szerettek volna vacsizni és rendeltek hozzánk egy malomkő méretű pizzát. Fel is köszöntöttek és így még kellemesebb volt az este.
Másnap már tényleg szülinapom volt, de annyi dolgunk akadt, hogy elmaradt a szokásos zenehallgatás és ajándékozás. Helyette elmentünk Peti sulijába. Ez nagyon hasznosnak bizonyult, átbeszéltük, hogy ki hol tart Petyussal és merre felé fejlesztik a suliban. Láttam a többi srácot is és lélekben kalapot emeltem a Tanító Néniknek. Ez ugyanis csakugyan egy súlyos csoport és odafigyelnek a gyerekekre. Ez borzasztó nagy meló lehet, én biztosan nem tudnám csinálni.
Ezután ment mindenki a dolgára. Az asztalomon várt némi fekete csoki és DÉ - vel is tudtam két szót váltani kutyafuttában. A kollégáim is felköszöntöttek, ami nagyon meglepett. Úgy emlékeztem, csak névnapot szoktunk ünnepelni, de ezek szerint nem. Jól behúztak a csőbe, mert egyikük valamilyen ürüggyel kihívott a közös részbe, én meg gyanútlanul mentem utána, aztán egyszer csak ott volt mindenki. :) Nagyon jól esett. Magamban ugyanis kicsit sóvárogtam a régi kollégáim után, akiknek ilyenkor sütit sütöttem, ők meg jól felköszöntöttek.
Este eljött Ember anyukája. Hazaértünk és akkor szaladtak ki a boltba ajándékért és tortáért. Szóval nem volt túl sok meglepi, csak rohanás. De a lényeg, hogy együtt voltunk és kicsit mindenki örült. És Panni rajzolt nekem Angry Bird - ös rajzot fura malacokkal.
A Facebook - om is igen aktív volt. Tudom, hogy ez becsapós, mert csak egy gombnyomás bárkit felköszönteni, nem olyan, mint egy képeslapot időben postára adni, de azért jól estek a köszöntések. Egy játékos hölgy Antwerpenből írt, vagy a blogger srác, aki  rendre olyankor posztol, mikor rossz a kedvem és felderít és a gyógypedagógus hölgy akit alig ismerek, de tudom, hogy gyönyörű fotókat készít és a volt kollégáim,akik még mindig hiányoznak és még sokan.
Azóta is történt mindenféle. Pannikám el van szontyolodva az óvodában hallott meséről. Egy szegény kisfiúról szól, akinek nincs anyukája, és mindenhonnan elkergetik, végül bemászik egy farakás alá, elalszik, megfagy és a lelke a mennybe megy. Nem vagyok tőle túl lelkes. Ezzel a dologgal úgy találkoztam először, hogy Panni kibökte, hogy rossz mese volt az oviban, aztán javított, hogy szomorú mese. Nem nagyon piszkáltam, gondoltam, majd elmondja. Aztán játék közben egyszer csak tök váratlanul összegyűrődött az arca és elkezdett zokogni. Nem úgy, mint amikor eljátssza, hogy ő most szomorú, hanem igazán szívből. Egészen megijedtem és kiszedtem belőle, hogy mi bántja. Elmondtam neki, hogy ezért fontos, hogy figyeljünk egymásra, hogy ilyesmi ne történhessen meg. Azt is elmeséltem, hogy a telefonomban van egy szám, ami direkt arra való, hogy szóljak, ha a hidegben magányos, fázó és otthontalan embert látok, jönnek és segítenek neki. (Tényleg bent van a telefonomban a Menhely Alapítvány száma) Akkor megnyugodott, de azóta is újra és újra előkerül a megfagyott kisfiú. Végül megkértem az óvónénit, hogy ő is beszélgessen Pannival, mert én már nem tudok ehhez mit hozzátenni és látom, hogy dolgozik a mese a gyerekben. Hát nem tudom. Olyan is volt, hogy Panni azt mesélte, a szegény gyerekekről beszéltek az oviban, akiknek nincs játéka, meg étele és mindig sírnak. Akkor azt nem értettem, hogy miért kell mindig sírni a szegény gyerekeknek. Attól tartok, ezek nagyon makacs sztereotípiák és nem biztos, hogy ezt át kéne ütni a gyerekeken. Főleg ebben a gazdasági helyzetben, mikor köztük is vannak "szegények" (nem csak Panni). De azt is tudom, hogy ezek az óvónénik jó óvónénik, tudják mit csinálnak és jót akarnak. Ha nem megy másképp, úgyis fogok még velük beszélgetni.
Tegnap meg tánc után Panni panaszkodott, hogy fáj a hasa és hányingere van. Reggel is nyafizott, így elmentünk a Doki Nénihez. Ki is derüt, hogy ez egy vírus. Nincs láz, megy ilyesmi, de a viszkető kis pöttyök és a rosszullét ettől van. Azt hiszem ez volt a megfejtés Peti múlt heti rosszkedvére is.
Doki Néni után elmentünk boltba és csináltam egy jó gyógyleveskét és meggyes piskótát. Megvettem a karácsonyi halat is és Anyuval szétkaptuk. Érdekes, hogy máskor ilyenkor már mindig díszes a lakás és készülök az ünnepre, most meg, amikor elméletben könnyebb dolgom van mint valaha, sehol se tartok. Mindenesetre jó lenne már beszerezni az új bojlert, mert nem vicces folyton vizet forralni. Csak, hát a pénz és az idő, amiből sosincs sok. Bár Anyu kicsit besegít anyagilag, ezt kapjuk tőle, de még így sem egyszerű. A nap végén fodrászhoz is sikerült eljutnom, úgyhogy megint vállalható a külsőm. :)

És amit majdnem elfelejtettem megírni, Peti kapott egy gyönyörű sámándobot ajándékba. Egy barátunk készítette. Ki is próbálta már és nagyon tetszik neki. Szerintem nem csak a dob hangja, hanem a rezgése is és a rajzok rajta. Tényleg varázslatos, köszönjük szépen! :)

2012. december 9., vasárnap

Testvéri szeretet és Télapó

Idén is jó buli volt a Mikulás. Panni nem hagyott békén, hogy tisztítsuk ki a csizmánkat. Megcsinálta a sajátját, aztán, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, nekiállt Petiének. Nem bírtam ki és megkérdeztem, miért tisztítja Peti csizmáját. Elmagyarázta, hogy szeretné, ha Petya is kapna ajándékot, de ő nem tudja kitisztítani magának a cipőt. Egészen elérzékenyültem. Ahogy akkor is, mikor Panni minden egyes nasinak úgy látott neki, hogy adott egyet Petinek is. Meg is dicsértem, hogy milyen jó tesó ő, mire közölte velem, hogy az és különben sem szeretné, ha Peti az ő nasiját kunyizná el. :))))) Kétségkívül praktikusan gondolkodik. De azért jó tesó.:)
Szeretem a csizmanézős reggelt. Panni halkan leosont és suttogva veszekedett a kutyával. Aztán felmászott az ablak előtti asztalra, onnan szemléte meg a felhozatalt és végig suttogva kommentálta, amit talált. Az Angry Birds kártyáknak is suttogva örült. Valahogy így: csoki, szaloncukor ÚRISTEN! ENGRIBÖRDSZ KÁRTYA!  Elég jól szórakoztam.
Peti ezen a héten a dugóban volt hős. Már nem tudom melyik nap volt, hogy tükörjég volt az utakon, aztán dugó a pályán. Petya kb 4 órát ült kocsiban (a messzi suli átka). Nekem régi mumusom a dugó a pályán Petivel. Ehhez képest játszottunk, meg bohóckodtunk, egy fél kiborulás sem volt és még a nasit sem kellett elővennem. Ember fáradt el nagyon, mert ő vezetett. Szerencsére nem sokkal előtte rakattunk téli gumikat a kocsira. Szerettünk volna előbb is, csak szokás szerint nem volt pénzünk. Így most nincs, max a gumikat rakjuk majd a fa alá. De az mindennél fontosabb, hogy egészben jussanak el a suliig és haza.
Háztartási diadalom mostanában az általam készített túró. Merthogy van a közelünkben egy automata, helyi nevén a Vastehénke, amiből teljes tejet lehet venni. Igaz, forralni kell, de cserébe olcsó és nagyon finom. A gyerekeim viszont nem ehhez vannak szokva, így maradt belőle. Ezért csináltam a túrót. Palacsintában igen gyorsan elfogyott és szerintem jobb volt, mint a bolti. Tekintettel Peti sajtmániájára, már a sajtkészítésen gondolkodom. :)
A munka is érdekes volt, el kellett mennem Kecskemétre. Találkoztam egy régi kedves ismerősömmel és megnéztem két auti sulit. Szeretem az ilyen dolgokat, egyrészt konkrét információk a melóhoz, másrészt nagyon inspiráló, ami eléggé rám fér.
Meglehetősen nehéz napjaink vannak, mert Petit bántja valami és ettől roppant feszült. Megint jól össze van harapva a keze. Én meg próbálok rájönni, mi lehet a gond. Vannak rajta viszketős kis foltok, szerintem az olcsó tusfürdőtől, amit a szokásos helyett vettünk. Remélem csak ennyi és nem mondjuk fogfájás, amit nem tud elmondani.
Sok az üresjárat is ezen a hétvégén, amit Petya a saját kedve szerint tölt ki. Újra felfedezte, hogy milyen izgalmas dolgok vannak a fürdőszobában. Tehát mostam már le a tükörről tusfürdőt, sampont és fogkrémet. :)
Ember is elég fáradt, fellépett pénteken, most próbálja kipihenni, de egy üvöltöző nyolcéves mellett nehéz. Engem mostanában megint nyomaszt az anyagi helyzetünk, de majd elmúlik. Úgy látom, ez hullámzik és hol jobban zavar, hol kevésbé. Remélem azért Karácsonyra optimistább formában leszek.

2012. december 2., vasárnap

Jó hírek

Nagyon büszke vagyok Petyára és persze a Tanító nénikre. Ugyanis sorra kérik az új PECS képeket, mert Peti  ügyesen használja őket. (Egyébként itthon is, csak a "nincs" fogalmával vannak gondjai) Ez elvben nem nagy dolog, gyakorlatilag viszont a Korai óta nem fordult elő, hogy újabb képeket kértek volna tőlem. A PECS könyvön viszont egyre jobban látszik a használat, készítenem kell majd egy újat.
Kértek egy "csiki" kártyát, amire nagyon kíváncsi leszek. Cselekvésre vonatkozó kártyája ugyanis eddig nem volt Petyának.
Be is szeretnénk majd menni a suliba beszélgetni arról, hol tartanak és mi mit csináljunk itthon. Ez a felvetés is kedvező fogadtatásra talált, ami szintén nem tipikus. Az előző helyeken csak egyszer volt olyan, hogy kértünk és kaptunk fogadóórát. Ebben az is benne van, hogy nem szívesen piszkálom a pedagógusokat, hiszen elég sokat dolgoznak. De itt úgy érzem lehet ilyet is kérni és ez jó. Az üzifüzi most nem tud olyan jól működni, mint az elején és arcból arcba beszélgetni nagyon hasznos lesz majd. Petya meg valahogy nem beszél sokat arról, mi volt a suliban. :)
Az egyik tanárnéni mesélte, hogy Peti tud rajzolni. Már jó rég nem próbálkoztam ezzel itthon, de most vérszemet kaptam. Letettem Peti elé egy papírt és egy (szigorúan 1, mert ha több, molyolni kezdi) ceruzát és csodák csodája, Petya nem dobta el, vagy rágta meg a cerkát, hanem a hegyét a papírra tette és szép nagy íveket húzott vele!
Újabban a laptop is érdekli Petit. Itt hagytam becsukva az emeleten (a laptopot) és mikor jöttem vissza, láttam, hogy csukja vissza. Azt tudtam, hogy a kezem a klaviatúrán érdekes neki. Sokszor csücsül mellém, ha dolgozom és ha megállnak az ujjaim, mert mondjuk gondolkodom, elkezdi lökdösni őket. Nem tudom még hogyan, de jó lenne használni valahogy ezt az újonnan támadt érdeklődést.
Pannira is nagyon büszke vagyok. Pénteken volt a szokásos decemberi teadélután az oviban. Nem különösebben szeretem ezt a rendezvényt, mert tömeg van, zaj és túl sok kísértés. Ilyenkor háromnegyed négyre oda kell érni a gyerekekért, ami nekem eddig sosem sikerült. Panni idén már jóelőre mondta, hogy érjek oda, különben egy széken kell ülnie, míg meg nem érkezem. Akkor lett igazán boldog, mikor elárultam neki, hogy kivettem egy nap szabit, hogy biztosan odaérjek. Négytől áll a bál, kirakodóvásár és buli. A gyerekek a szüleikkel vannak.  Mindezek miatt eddig minden évben sírva jöttünk el. Mármint Panni sírt, én meg mindenféle kevéssé hízelgő dolgot gondoltam. Idén ez másképp alakult. Panni beérte annyi zsákbamacskával, amennyit előirányoztam. A büfében kékre ette magát édességgel, néztünk diafilmet, kézműveskedtünk és a végén még a barátnője is beugrott hozzánk.
Egy idő után én is felengedtem és láttam, hogy az óvónénik milyen szép dolgokat készítettek idén is. Egyébként a holmik tényleg olcsók, szerintem van aki itt intézi a karácsonyi ajándékok vásárlását, ezzel is segítve az ovit. Szóval már nem láttam olyan borúsan a dolgot, mint az elején. Kár, hogy ez volt az utolsó, jövőre Panni már iskolás lesz.
Embernek meg múlt hét végén letérdelt a számítógépe. Ez önmagában nagyon nem jó hír, de az igen, hogy reparálás után tudtam beszélni a Kanadában lakó öcskösömmel. Ez nagyon jól esett, már vagy egy fél éve nem hallottam a hangját.
És végre december van! Szülinap, meg Karácsony! Anyunak a kettő egyszerre. :)