2011. június 29., szerda

Boldog névnapot Petya!

Ma van Peti névnapja. Ma is nyűglődtem a munkában, mert nagyon szeretnék jól és odafigyelve dolgozni, de folyton azon csípem magam, hogy fejben már máshol járok. Ezért aztán még jól is jött a névnap, mert legalább most azzal voltam elfoglalva. Sajnos tegnap nem volt időm tortát sütni, így ma bolti torta volt, de ahogy előre sejtettem, ez senkit nem zavart. Peti két szeletet bepusszantott és az ajándékától is boldog volt. Az óvónénik súgták meg nekem, hogy nagyon szereti az esőbotot. Ne ijedjen meg senki, aki nem tudja mi az, én sem tudtam. Ide teszek róla egy képet, fő a vizuális segítségnyújtás :-)

Szóval ezt a cuccot kapta. Látványnak is nagy dolog és a hangja sem utolsó. Petya ki sem engedte a kezéből. A biztonság kedvéért kérőképpel kapta és használta is a képet, mikor nem tudta hová rakta le a játékot és meg akarta kerestetni velünk. Ez azért nagy dolog, mert eddig csak ételt kért képpel.
Kedves barátaink is jöttek vendégségbe. Velük pizzázni szoktunk, így telje volt az öröm mindenkinek. Ráadásul a srác aki jött szobrász, meg tanít is valahol és tényleg ebben mozog és jól megdicsérte Ember rajzait, a régi kézzel készülteket is, ami most nagyon jól jött, mert az egyik megbízónál folyamatosan megkérdőjelezik a képességeit. Mindeközben még a gardróbot pakolászni is volt időm. Ez már elég sürgető volt, hogy tudjam mit viszünk é mit nem, meg ilyenek.
Pizza, torta és vendégek, ez már bőven elég a boldogsághoz. Igaz Panni kicsit félénk volt, de az este végére magára talált. Ember megmutatta a barátainak a videoklipjeit a Youtube-on és utána mi is rosszalkodtunk kicsit. Néztünk egy csomó Muppet -et, meg Szezám utcát. Ezután Panni szépen kidőlt, de Petya túlságosan izgatott és túl sok édességet evett. Nem vagyok diétapárti, de azt észrevettem, hogy a sok édesség után Peti teljesen megpörög. Így most várhatom, hogy mikor alszik el. Ideteszek néhány képet az ünneplésről.


2011. június 28., kedd

hírverés

Ma nagyon örültem, mert kaptam egy visszajelzést, hogy a mentorszülőkről hírt fog adni a Nők lapja. Írtam nekik egy levelet, hogy vagyunk és szükségünk van a publicitásra, arra reagáltak. A többieknek még nem szóltam, legyen meglepi. Bár ide kiteszem, de azért az nem ugyanaz.
A nyaralás is egyre közelebb jön. Alig tudtam ma a munkámra figyelni, mert tele volt a fejem azzal, hogy  mit is kéne elpakolni.
Ma az ügyvéd srácnak is odaadtuk az egyesület újabb köréhez szükséges mindenféle aláírt papirost. Nem bánnám, ha ez már jó lenne nekik. Egyesületként azért könnyebb lenne mindenfélét csinálni. DÉ-vel beszéltünk arról is, hogy testvérklubot kéne szervezni, de magánemberként nem olyan egyszerű, hiszen szinte biztosan saját zsebből kéne szponzorálni a dolgot.
Egyébként ez a munka kontra autizmus életérzés most nagyon erős. Az a baj, hogy sokkal szívesebben foglalkoznék hivatásból szülősegítéssel, mint a mostani munkámmal. Ez is egyfajta segítségnyújtás, éppen ezért nagyon szeretem, de itt nincsenek olyan komoly problémák, amikhez speciálisan az én ismereteim kellenének. Persze amíg nincs semmilyen végzettségem, maradjak csöndben. Végülis mindenkinek megvan a maga dilije és ez még nem is a legrosszabb. :)
Délután Embernek segítettem a munkájában és bizony elfáradtam. Ráadásul majdnem biztos vagyok benne, hogy a megrendelő nem lesz elégedett a munkával, mert ez a mese most nem erről szól. Petya ma megint kiült az ablakba, amitől kollektíven lábon hordtunk ki egy infarktust/fő. Holnap van a neve napja és szerettem volna készíteni neki egy túró rudi tortát, de nem fért bele. Kicsit szégyellem magam és ebben az a legszebb, hogy Petyát piszkosul nem érdekli, hogy bolti tortát kap, vagy házi készítésűt.
Estére Panni nagyon bújós lett. Szerintem kicsit meg van kavarodva a vakáció miatt. Anyuval volt napközben és utána velünk. Anyu szerint délelőtt is nagyon bújós volt. Remélem a nyaralástól majd helyre billen a lelke.

2011. június 27., hétfő

csili és szülőklub

Vasárnap megvolt a bográcsolás. Az Apák készítettek csilit. Ez is olyan étel, amit csak férfiaknak szabad készíteni. És nem vajjal gurigáztak ám! DÁ összerakta a fűszerkeveréket apránként és a végén még a keserű csokit is beletették. Eszméletlenül finom lett, sokkal jobb, mintha valami vacak bolti porból készült volna. Hanem a ma reggel! Megbosszulta magát rendesen a tegnapi ebéd. Komolyan aggódtam, hogy hogyan fogok tudni dolgozni, de valahogy túléltem. Igaz, befelé az autóban végig ZZ top - ot hallgattam, mert leginkább az illet a kavargó hangulatomhoz.
Attól tartok, hogy ez a hét egy kicsit kétarcú lesz. Egyrészt alig várom, hogy menjünk már nyaralni, másrészt előre parázok, hogy mit nem sikerül majd becsomagolni, kipakolni, vagy elintézni.
Megint pezseg az élet az egyesületünkkel kapcsolatban. A héten az ezzel kapcsolatos dokumentációt is újra be kell adni, mert különben kifutunk az időből. Ebből a szempontból is szerencsés volt a mai szülőklub. A múltkor DÉ-vel beszélgetve találtuk ki, hogy attól hogy nincs még az egyesület, még nem tilos tevékenykedni. (az idevágó kifejezést is megtanultam É jóvoltából "informális szülőcsoportként"). Ezért aztán kitaláltuk, hogy összeülünk minden hónap utolsó hétfőjén az Astoriánál a Burger Kingben. Azt gondoltam, legrosszabb esetben kávézunk egyet kettesben. Kávéztunk, de messze nem egyedül. Eljöttek néhányan, akiket igazán kedvelek.. Szerencsére az egyesület alapítói is, tehát aláirkáltunk egy csomó papirost és remélem ez már rendben lesz. Ezután még hazavezettem, boltba mentem és elcsábultam Panninak egy hálóingre. Kinőtte a hálóruháit.
Ember szerint a gyerkőcök jók voltak, csak Panni nézett több tévét az optimálisnál. Mire én hazaestem, már meg voltak fürdetve és örültek nekem. Petya is boldog volt, hogy megjöttem. Ilyenkor néha eszembe jut, hogy milyen jó, hogy az ő autizmusa "átengedi" az érzelmeket és hogy az esetek nagy többségében szereti a testkontaktust.
Már napok óta meg szeretném írni, hogy mit találtunk ki a kádba kakilás ellenszereként. Végül is elég prózai, nem kádban fürdik, hanem zuhanyoz. Ezzel az a bajom, hogy kivédjük a dolgot, de nem adunk mást helyette. De egyszerre talán ennyi is elég.
Ma oviszünet volt, de holnap Petya már megy, Panni meg nagyizik. Remélem így mindenki rendben lesz

2011. június 25., szombat

képek amiket szeretek rólunk

szülőképzés

Kicsit töményre sikerült az elmúlt néhány nap. Ennek elsődlegesen az az oka, hogy végre eljutottam az AOSZ szülőképzésére, a Fogódzóra. Már évek óta szeretném, de általában rossz helyen, vagy rossz időben volt nekem. Most már tapasztalatból is ajánlhatom mindenkinek.

Nekem nagyon hasznos volt. Rendszerezte a már meglévő ismereteimet és persze kaptam újakat is bőven. Ráadásul mentorszülőként is hasznos volt olyan embereket látni, akik közelebb vannak a diagnózishoz. Agyból tudom, hogy ez egy másmilyen állapot, de jó volt tényleg látni, hogy kit mi érdekel, ki mire hogyan reagál. Irigyeltem az előadókat a higgadtságukért és a türelmükért és persze igencsak tisztelem a tudásukat.Bónuszként megismertem Ő.P-t. Már váltottunk néhány levelet Peti iskolájával kapcsolatban és csak meg szerettem volna mutatni a nevemhez tartozó arcot (vizuális segítség :-) ), de végül egy kicsit el is beszélgettünk és ez jól esett. Nagyon kedves volt és kiderült, hogy jónak tartja a mentorszülő hálózatot és ha valamivel kapcsolatban tanácstalan vagyok, megkereshetem. Volt aki ismerte és dícsérte a blogomat és ezzel végtelenül zavarba hozott. :-) Szóval elfáradtam, de eléggé fel vagyok dobva. Kavarog a fejemben a sokminden amit hallottam és a benyomások és érzése, de alapvetően ez egy jó inspiráló állapot.
Tegnap ovi után eljött értem Ember és Petya, úgyhogy a képzésen egy hús - vér autista is megjelent, igaz a folyosónál beljebb nem jött. Este lazításképp átmentem Anyuékhoz társasozni, de egy idő után nyilvánvaló lett, hogy gyakorlatilag ülve alszom és csak az nem ver meg, aki nem akar, ezért hazajöttem és eldőltem.
Ma kitaláltuk, hogy beautóztatnak engem a képzésre a családtagjaim, mert az is egy program Petinek. Végül DÉ-éknél kötöttek ki és amíg én képződtem É meg közgyűlt ugyanott, az Apák terelgették az aprónépet. Ilyen módon mi is kikapcsolódtunk kicsit.Hazajöttünk és Ember elment osztálytalálkozóra, én meg elvermeltem a csibéket. Még el kell lent pakolásznom, aztán én is pihenhetek végre. Holnap DÉ-ék jönnek hozzánk és ott folytatjuk a pihenést, ahol ma elhagytuk. Bográcsolás, stb.
Szeretem, mikor így egyensúlyban vagyunk. Arra gondolok, hogy jut mindkettőnknek egy kis saját idő. Szerintem ez nagyon fontos. Nem kell ahhoz auti srácot nevelni, hogy belecsússzon valaki abba a hibába, hogy csak mint anya/apa létezik és elfelejti, hogy ő is önálló indivíduum. Nekem valamiért nagyon fontos, hogy valahol a sok szerepben (anya, kolléga, feleség, nő, mentor, érdekvédő, autizmus kontár ) valahol legyen egy kis én, ami mindebben benne van és mindezen kicsit kívül is. Mondjuk lehet, hogy ez csak prózai önzés, nem tudom. Vicces, hogy ezt ma is elmondtam, mikor magunkról beszéltünk. A legtöbb beszélő az autizmusról beszélt, meg az ahhoz való viszonyáról, de nem magáról. Ez gondolom összefügg azzal, hogy közel a diagnózis. Minden esetre örülök, hogy én a magam örömére el tudok menni társasozni, Ember meg osztálytalálkozóra, vagy bringázni. Régebben, mikor kisebbek voltak a gyerekek és még nem dolgoztam, sajnos nem jutott nekünk ennyi szabadság (sem) és ez jórészt az én hibám volt. Még szerencse, hogy nem mentünk rá. Kevésbé türelmes férjjel vélhetőleg buktam volna ezt a házasságot. De most egy kicsit boldog vagyok, úgyhogy most jó nekem és ezt jó leírni a sok nyafogás után. :-)))

2011. június 22., szerda

vissza a hétköznapokhoz

Ahogy legutóbb írtam, mindenféle vívódásokkal vagyok elfoglalva. Leginkább az foglalkoztat, hogy egy csomó pénzt ki fogok fizetni a nyáron másoknak, hogy vigyázzanak a gyerkőcömre, miközben én dolgozom. Ebben az a morbid, hogy ezt nem engedhetném meg magunknak, de nincs más megoldás.
Miután Ember munkája megint instabil állapotban van, szépen elgondolkodtam, hogy mit tudnék neki segíteni. Ő igazán jó abban amit csinál, de az adminisztráció és a kommunikáció (értsd vitatkozás és vetítés) nem az erőssége. Ráadásul a munkájának van egy csomó olyan része, amit én is el tudnék intézni. Ez mindenféle takarítástól a weblapja karbantartásáig számos dolog, ezen felül a levelezés és telefonálás. Magyarul, ha alkalmazna a cégünkben, egyszerre dolgozhatnék és lehetnék itthon. Nem zavarna, hogy nem tudok annyit teljesíteni, mint a gyermektelen kollégáim. (Bár ők ezt sosem hányják a szememre, csak engem furdal a bűntudat) Ráadásul a vakáció, szünetek és betegségek sem okoznának akkora problémát.
Persze ennek is vannak veszélyei. Az egyik az, hogy a fogyi gyereket nevelő családok el szoktak szeparálódni. Ha úgy döntenék, hogy itthon dolgozom, gyakorlatilag önként segíteném elő ezt a folyamatot. A másik veszély az, hogy "rám csukódna"  az autizmus.
Ennek a szép lufinak a legnagyobb hibája mégis az, hogy máról holnapra nem termelné ki a munkám a béremet. Ezért most azon töröm a fejem, mit tehetnénk, hogy beleférjen nekem ez a munkakör. Ki is találtam néhány dolgot és majd az idő eldönti, hogy jók - e az ötleteim. Megint valami, amiért érdemes dolgozni.

A másik dolog, ami nagyon foglalkoztat, hogy nemsokára megyünk nyaralni. Valamiért ez csak hétfőn esett le nekem és azóta olyan vagyok, mint egy ovis. Végzem az utolsó simításokat. Leveleket váltok a szállásunkkal, mert most derült ki, hogy nem kér mindenki kaját. Tervezem, hogy mit csomagolunk majd be, meg ilyenek. Szóval rendesen be vagyok sózva. :-)

Lehet, hogy ezt érzik a gyerekek is.Sajnos Petya megint sokszor ideges. Az autóban is sokat üvölt hirtelen. Szerintem zavarja, hogy a szemébe süt a nap. Ma megpróbáltam ráadni Panni napszemóját. Nem dobta el, már ez is haladás. De nem sokáig tűrte. A másik dolog ami miatt ideges lehet, hogy megint kiesett egy foga. Emögött most nem nő az új, úgyhogy klasszikus rossz gyerek feje van:-) Viszont délután igazi beach feeling-et produkált. Kis gatyában parádézott a kertben. Beugrott a pancsolóba, abból kirúgta az összes vizet, utána felpattant a gumimatracra és tartotta a hasát pocakpuszira :-)

Panni még a héten jár ügyeletbe egy másik oviba, azután Anyu vigyáz rá egy hetet. Ő már várja a nyaralást. Tegnap komoly természetrajzi oktatást kaptam tőle. Elmagyarázta, hogy beástak egy hernyót a homokba a kukacok mellé, mert a hernyó is kukac, csak lábas kukac. Kérdeztem tőle, hogy szerinte nem volt - e ez rossz  hernyónak, szerinte nem. Azért én kicsit sajnálom. Félek, hogy abból már nem lesz pillangó.

Néhány napja A kicsi dió című mesét mondtam el neki, azóta az ördög témát feszegetjük. Az egész abból indult, hogy dobálta a kenyeret, én meg elmondtam neki, hogy a Nagypapám még megpuszilta, ha a földre esett és keresztet vetett rá, mielőtt megvágta. Megbeszéltük, hogy a régiek még maguk készítették a kenyerüket és ezért megbecsülték, mint a diós mesében, ahol a kenyér addig beszél, míg a kakas kukorékolása el nem riasztja az ördögöt.
Panni kérte, hogy ne hívjam ördögnek, hanem mondjam úgy, hogy furcsa ember, mert az ördögtől fél. Nem bírtam ki, hogy ne mondjam neki, hogy ha másképp is hívjuk, az csak az ördög marad. Néha vannak kételyeim azzal kapcsolatban, hogy kell - e ilyeneket mondanom neki, de nem tudok mást mondani, mint amit gondolok.
Ezután még megbeszéltük, hogy a szeretet tutira megvéd az ördögtől és mivel mi nagyon szeretjük egymást a családban, ide nem jöhet ördög. Ma reggel megkérdezte, hogy akkor a kakasban is sok szeretet van - e, mert elijeszti az ördögöt. Döbbenet, hogy meddig tud forgatni az agyában valamit és milyen módon veszi újra elő.
Ma délelőtt ezen gondolkodva megint örültem neki, hogy az autista "varázsgyerekem" mellé van egy hagyományosan működő is.

Ember ma is volt bringázni és ennek nagyon örülök. Egyre jobban megy neki és még a feszültséget is levezeti. Szívem szerint még nyaralni is vinném a bringáját, legalább mehetne hegyre. Csak félek, hogy nem fog beférni, mert Peti hintalovát nem szeretném itthon hagyni.

folytatás

Úgy tűnik, mintha ez egy új blog lenne, pedig nem az. Az elmúlt néhány évben internetes naplómat a http://kapitanyimola.blog.nlcafe.hu/  címen vezettem.
Ennek ellenére gondolom egy első bejegyzésben illik bemutatkoznom, hátha valaki még nem ismer. Mivel lusta disznó vagyok, ide másolom a bemutatkozást a régi blogomból.

 Szervusz,kedves ismeretlen olvasó!
A blog ismertetésekor elmondtam  alapvető paramétereinket.Családunk tökéletesen átlagos,eltekintve kisfiam autizmusától.
Peti három és fél éves,nagyon kedves kisfiú,akinek időnként elég meglepő dolgai vannak.Pl. nagyon szereti a müzlit szárazon csipegetni és szétszórni a konyhakövön.Felindultságában sokat hintáztatja magát a kedvenc foteljében.(Vagy a hintalovon)
Egészen sajátosan beszél petiül,amit én nagyon szeretek. Rengeteg érzelmet ki tud fejezni, de a normális kommunikációja igencsak kezdetleges.Ez sokszor megnehezíti a dolgunkat,mert nem tudom,mit szeretne, ő pedig képtelen elmondani.
Ez így lehet,hogy ijesztően hangzik,de nem az.Rengeteget tudunk nevetni,megvannak a saját játékaink és azt hiszem boldogok vagyunk.Peti a család egyik tagja és nem a közepe.Legkevésbé sem állandó probléma,vagy teher.
A kompánia következő tagja Panni,aki másfél éves óriásegó,be nem áll a szája és ráadásul gyönyörű.Róla most elég ennyi,a továbbiakban úgysem bírom ki,hogy ne dícsérjem halálra.
Apa,gyermekeink szerint a háziisten.Blues zenész,dekoratőr és nem csak a sírkövén lesz kiváló férj és apa. Róla sajnos csak jót tudok írni,talán mert el vagyok fogulva.Valamiért csak hozzámentem nem?
A saját jellemzésemmel inkább nem fáradok, részint mert nem lenne objektív,részint mert ebből az irományból úgyis kiderül miféle vagyok.

Most újra elolvasva tényleg nem változott sokminden, csak eltelt három év. (Ezt 2008 februárjában írtam) . A nickemet sajnos nagyon megszerettem, régi kedves barátomtól kaptam ajándékba. Ezen kívül azért használom, mert ezt a fajta exhibicionizmust én vállaltam, de a körülöttem lévő emberek nem biztos, hogy örülnének neki, hogy kiteszem őket a netre. Ugyanezen okból mindenkinek  csak a monogramját használom, így talán elkerülhető, hogy akaratlanul megbántsak valakit és/vagy kellemetlen helyzetbe hozzam magamat.
Akkor folytassuk, ahol abbamaradt...