2011. augusztus 31., szerda

fürdés

Eszembe jutott, hogy azt hiszem még nem írtam meg a fürdéssel kapcsolatos tapasztalatainkat. Hátha segít valakinek..
Petivel ugyanis az a helyzet, hogy nem szereti, ha kézzel szappanozzuk. Igazából egyáltalán nem szereti ha szappanozzuk, de ez számos ok miatt kikerülhetelen. A megfejtés a krémszappan és a fürdőszivacs. Ugye milyen egyszerű? Nekem mégis vagy egy évig tartott rájönni.
Peti szerint ugyanis a fürdés úgy ideális, hogy bemegyünk a fürdőbe az ide vágó képpel, utána levetkőzik és mostanában már a kezembe adja a ruháit. Bemászik egy neki tetsző hőmérsékletű kád vízbe és ott úsztatja egy darabig a műanyag holmikat. A víz hőfokát nekem kell ellenőrizni, ő nem jelzi ha túl hideg, vagy meleg. Szerencsére a meleget szereti, de volt már, hogy tiszta piros volt, mert túl melegre sikerült a vize, mégis békésen ücsörgött benne. Ő zárja el a csapot, de nekem kell megkérnem rá. Szerintem ha nem szólnék, simán hagyná túlfolyni. A kádban mossuk meg a fogát, ami nem túl népszerű. Az egyetlen vonzereje az ízesített fogkrém, amit néhány plusz sika reményében ujjal bele szoktam dolgozni a fogkefébe. Ellenkező esetben leharapja a fogkrémet a fogkeféről én meg hoppon maradok. Gyerekkoromban én is ettem a fogkrémet, tehát semmi gond. Köpni nem tud, bár minduntalan újra megmutatom neki. Szerintem komplett bolondnak néz.
Na ezután jön a szivacs, amin jól eloszlatom a tusfürdőt. Ezzel alaposan végigkenegetem a kislegényt. Közben mondom a testrészeket, mert abból baj nem kehet. Mostanában már nem kell sorrendet tartani, régebben mindig a kezén kezdtük és a talpán fejeztük be. A fütykös megmosása komoly manőver, nem mindig járunk sikerrel.
A felkent szappanhab eltávolítása sem megy akárhogy. Ő ugyanis nem cseppkőbarlang, rajta ne folydogáljon víz. Ezért mindig méltatlankodva fogadja, ha a szivacsot nevéhez méltóan jól megszívom vizzel és ezt rácsorgatom. Annak örülne, ha leitatgatnám a habot, de ehhez bevallom nincs mindig türelmem, így kötjük a kompromisszumot és mindketten idomulunk.
Ha ezzel készen vagyunk, már csak ki kell venni a legénykét. Igazából ki tud lépni a fellépőre és onnan a papucsába és törölközőben bevonulni a pizsomájáig, mint egy arab sejk, vagy egy római szenátor. De azt szereti, ha én viszem be törölközőbe tekerve. Ehhez kicsi kora óta dukál a "Kivesszük a Petit és lerázzuk, mert nagyon vizes. Aztán betekerjük a törölközőbe és bevisszük a puha ágyra" szöveg. Az ágyak időközben változnak de a mondóka nem és igzság szerint a törölköző is ugyanaz. Az IKEÁ-ban mindg van. Régebben ez volt a fürdés tárgya és akkor betáraztunk belőle.
A zuhanyzás ugyanez tökben, csak ott taktikázni kell, hogy meddig mehet a víz és hátulról meg inkább ne. Az elején csak a bokájáig engedte, most nagyjából mellközépnél tartunk. Fontos volt megtanulni, mert a nyaralásnál nem volt kád és így kivédhető az is, hogy a ballaszt a fürdővízbe ürüljön..
A hajmosás teljesen Apja dolga, szerintem varázsló, bár ő azt állítja, "csak" türelmes.

2011. augusztus 30., kedd

évkezdés

Elkezdődött Petya ovija is. Ennek eléggé örülök, mert az utolsó hét nagyon nehéz volt neki itthon. A gyerekvigyázó angyalkái ugyanis nem tudtak jönni, Apjának viszont tömérdek dolga volt, amit meg kellett csinálni. Következésképpen Petya egyedül próbálta elfoglalni magát és boldog volt, ha valaki szánt rá egy kis időt. Nekem a szívem szakadt meg érte minden reggel, mert tudtam, hogy egész nap bolyongani fog, de nem tudtam már itthon maradni. Szóval jó, hogy van ovi, bár Panni hasmenéses lett és egy kicsit én is, úgyhogy az  augusztus hátralévő napjait itthon töltjük és felváltva futunk a vécére.
Mivel régen írtam, nem tudok sorrendet tartani, csak villanások vannak meg. Pl, hogy teregettem Petivel. Ő adogatta nekem a csipeszt. Egy idő után mondogattam neki, hogy most egy pirosat, vagy egy kéket kérek. Majdnem mindig jól adta, pedig morcos volt. Egyébként megint sokszor az, de nem olyan vészes, mint tavaly. Régi barátunk, a székrekedés is itt van megint és a dühösködés is. Egyre inkább azt gondolom, hogy őt ennyire megviseli a környezetváltás. Esetünkben visszaváltás, hiszen ugyanoda megy oviba.
Mivel Ember meglehetősen sokat dolgozik, én viszem őket reggel és hozom este. A munkahelyemre is be kell érnem, szóval nem lesz könnyű. És megint nem sokat segít a vezetési para. Merthogy mehetnék az autópályán, de odafelé van egy nagyon rövid felhajtó, amire még Ember is azt mondta, érti miért hagyom ki. Nem túl előzékenyek ott a népek és én nem ítélem meg nagyon jól a sebességüket és helyzetüket. Ezért aztán körbe megyek Soroksárnak és iszonyú dühös vagyok magamra.
Voltam szombaton AOSZ közgyűlni is és megint meglepett, hogy milyen kevesen fáradnak a megjelenéssel. Persze ez sokkal körülményesebb, mint mindenfelé kritizálni, de azt hiszem ezt már egyszer kifejtettem, úgyhogy nem kezdem elölről.
Panni miatt is aggódom kicsit, mert mostanság folyamatosan nyűgös. Tudom, hogy az ötéves kor kemény dolog, de a spleen - hez még korai. Remélem ő is magára talál, ahogy visszazökkenünk a régi kerékvágásba. Az sem lehetetlen, hogy Apja hiányzik nekik, hiszen általában eléggé része az életünknek, most meg a sok munka miatt alig látjuk.
De hogy ne csak a nyafogásról szóljon a mese megírom, hogy ma átjöttek CS-ék. kb. egy hónapja nem láttuk őket. A játszótéren találkoztunk és Panni úgy örült nekik, hogy azt szerintem és két várossal odébb is hallották. Peti is örült a maga módján.
Egyébként a játszótéren megint vicces volt. Mikor megérkeztünk, volt ott egy apuka a kisfiával. Amint leesett neki a tantusz Petivel kapcsolatban, szépen kisétált a helyzetből. Nem hibáztatom érte lehet, hogy fordított esetben én is így tennék. Elég általános reakció. De azért jól esett az utána érkező apuka, aki nem akadt fenn azon, hogy Petya játszik a kisfia homokozó formáíval, sőt rá is mosolygott Petire.Azon sem akadt izgult, hogy Petya megérintette a kisfia arcát. Szerintem tetszett neki a kicsi, mert nagyon szép volt és tágra nyílt szemmel csodálta Petyát. Ráadásul nem beszélt, csak gagyogott. Lehet, hogy Peti azt gondolta, végre egy értelmes ember. Kedélyesen elbeszélgettünk arról a nyilvánvaló igazságról is, hogy a felnőttek jobban élvezik a homokvár építést mint a gyerekek. Megnyugtattam, hogy ha a pöttöm nagyobb lesz, a Duplo házépítéssel sem lesz másképp. :-)))

2011. augusztus 26., péntek

elfogadás?

A napokban fura helyzetbe kerültem, Tegnapelőtt helyi busszal jöttem haza és kénytelen voltam végighallgatni két utastársam beszélgetését. A diskurzus arról szólt, hogy az egyik szomszédhoz betörtek nemrég és biztos a cigányok voltak, mert nemrég láttak egy cigány párt keresztülsétálni az utcán. Ezután hosszan részletezték a véleményüket cigány témában. Megnéztem a beszélőket és nem voltam túl nagy véleménnyel róluk. Egy klasszikus nyugdíjas néni kockadauerrel és bütyök fülbevalóval, meg egy ennek megfelelő karakterű bácsi néhány szál hajjal, mackóban, aminek a lépésbetétje térdnél volt. Eléggé forgott tőlük a gyomrom. Tegnap meg a vonatra vártam, számos utassal együtt. Megint csak végighallgattam egy párbeszédet. Két barna ember taglalta, hogy nem mennek a restibe, mert ott az ilyen-olyan magyar pultos van, nem az, aki lenni szokott. Ezek a pasik tejesen normálisnak látszottak, olyannak, aki sok fizikai munkát végez a napon.Engem egyébként sem érdekel mások bőrszíne, így nem is tulajdonítottam neki jelentősséget. De tőlük sem vidult fel a lelkem. Az előző napi és az akkori beszélgetésekről persze eszembe jutott, hogy amíg az egészséges és elméletileg ép értelmű emberek sem tudják egymást elfogadni, addig miért várom el bárkitől, hogy a fiamról elhiggye, nem rossz, "csak"autista. Hogyan merjük ebbe a társadalomba integrálni a jelenlegi intézménylakókat, Némelyikük sokkal normálisabbnak tűnik, mint a kintiek.
Ja! Egyébként nem szoktam mániákusan hallgatózni a járműveken, csak ha olvasok, akkor nem digok még zenét is a fülembe, mert az már sok a jóból a népek meg elég hangosak tudnak lenni.

2011. augusztus 22., hétfő

hétvége

Szombaton Ember nagyon kedves volt és hagyott aludni. Nagyon fáradt lehettem, mert annak ellenére, hogy Petya vizes lufit durrantott az ágyba, negyed tizenegyig aludtam. Utána ébredtem és az sem kevés idő nálam. Mindig csodálom kicsit azokat az embereket, akik mindjárt ébren vannak, ahogy kinyílik a szemük.Én nem vagyok ilyen, úgyhogy mindjárt ebédfőzéssel kezdtem a napot. A többi rész is békésen elcsorgott annak ellenére, hogy augusztus 20  Apu halálának évfordulója.
Vasárnap D-ék jöttek, talán mondanom sem kell, hogy jól éreztük magunkat. Leszavaztuk a grillezést, mert negyven fokban csak a komolyan mazochisták állnak neki sütögetni. Régi vágyam volt kipróbálni a házi hamburgert. Pulykahúsból készítettem iszonytató méretű húspogácsákat Volt még hozzá sajtroppancs amit DÁ készített és sült bacon az egészségtelen kategóriából, meg jó sokféle zöldség. Végül mindenki borzadályos méretű hamburgert állított össze magának. Panni pl nagyon szereti az ilyen asztalnál összerakós kajákat, de úgy láttam a többieknek is tetszett.
Délután DÉ és az aprónép festett. Ha jól értem a kép mákos süteményt ábrázolt, ami magyarázat a sötét tónusra. Azt hiszem Panni és DÁ között volt némi nézeteltérés a porcukor mennyiségét illetően. Végül szerintem elég diétás sütit festettek. A címe akár a Cet a szénbányában is lehetne, de ezt persze nekik óvakodtam megemlíteni.
Aláírtuk a pályázati cuccokat is, így szinte hihetetlen módon időre elkészültünk a papírmunkával. Az már hab a tortán, hogy DÉ találat még egy pályázatot, amit rapid tempóban megírt így ma két helyre adott be az egyesületünk pályázati anyagot szülőképzésre. Kicsit kényelmetlenül érzem magam, mert mindenütt én vagyok sztárolva, közben DÉ végezte el a munka nagy részét. De ezt hiába tettem szóvá, úgyhogy így maradt.
Ma valahogy nagyon fáradt és nyűgös voltam. Ennek oka szerintem részint a folyamatos nyakfájás, részint az, hogy a testem még mindig próbálja megemészteni az óriási hamburgert. Viszont több kollégám is visszajött szabiról ,ami nekik biztos nem öröm, de én örültem, hogy megint van körülöttem egy kis pezsgés. Így még azt is toleráltam, hogy zárva van a kisbolt, ahová  déli kávémért szoktam menni.  Délután szülőklub volt a Burgerben, ahol érthető módon nem voltam olyan kis mohó, mint máskor, de nagyon örültem mindenkinek, aki eljött. A család értem jött és Petya megint nagyon király volt. Koronát is kapott. Panni versenyezett az asztal körül. Mostanában sokszor játssza ezt. A kedvencem az, mikor közli, hogy anya versenyezzünk és mind a ketten nyerjünk! Hogy ezt a felnőttek miért nem tudják? A másik dilije, hogy néha fiú akar lenni. Ilyenkor Petya kinőtt ruháit veszi fel és focicipőt. De azt megbeszéltük, hogy holnap lány lesz, mert nincs már több fiú ruha.
Egyébként ma Petyának is jó napja volt. Az óvó nénik már nem tudnak rá vigyázni ,mert dolgozniuk kell, aki meg eredetileg vállalta, az nem veszi fel a telefonját. Embernek munkája van, nekem meg már nincs szabim. Sakk - matt. Végül eszünkbe jutott valaki, aki már többször felajánlotta, hogy segít és rá is merjük bízni Petit. Állandóra sajnos nem tudott jönni, mert van állása, de szerencsénkre pont ráért. Vele gengszterkedett Peti ma. Kicsit aggódtam, mert régen találkoztak, de öt percen belül bulizni kezdtek az emeleten és lehallatszott a vihogás. A hét többi része húzósabb lesz, mert Ember lesz itthon Petivel és folyamatosan dolgoznia kell. Sajnos nem fognak tudni sétálni, meg ilyesmi, úgyhogy gondolom Petya nem lesz túl boldog .Szerda délelőtt még Anyu is vállalta, hogy vigyáz Petyóra, ami komoly fegyvertény. De jövő héten már ovi és akkor visszazökkenünk a normál kerékvágásba.

2011. augusztus 19., péntek

zűrös péntek

Reggel elindultunk a közjegyzőhöz. Ember letette a nagy esküt, hogy van ideje rá, így elfogadtam, hogy elszállítson. Amivel nem számoltunk, az az iszonyatos dugó volt. Gyakorlatilag helyben jártunk.Nekem tízig oda kellett érnem ahová indultam és Embernek is fontos találkozója volt, így végül mindenféle kis utcákon keveregtünk, de nyertünk, időben odaértünk. Panninak délre volt időpontja az ötéves kori státuszvizsgálatra a dokinénihez így nem ment oviba, jött velem. Remekül viselkedett, bár nem értette miért kell nyugton ülnie és miért csak egy szórólapot vehet el. Végül ledumáltam a lábáról. Elmondtam neki, hogy akkor húzgálhatja nyilvános helyen a nyakába a szoknyáját, ha tőlem is ezt látja. Jó lesz vigyázni, hogy mit csinálok. Bár igazából nem nagy rizikó, mivel évente kb kétszer viselek szoknyát. Miután megbeszéltük a nyílt színi bugyimutogatást, egész rendesen ki tudta várni azt a kb tíz percet, amit kellett.
A közjegyző hölgy munkatársnője kérdezgetett, mert látta, hogy autizmussal foglalkozunk és a keresztfia autista. Kicsit beszélgettünk, aztán irány a HÉV, hiszen várt a doki néni.Panni zt hiszem most hévezett először, Nagyon élvezte mind az egy megállót. A kalauz bácsi is kedves volt. Én meg pihegtem kicsit, mert elég hosszút kellett a hévig sétálni és néhol vittem Pannit, mert elég lassan jött. De örültem, mert jól elértük a hévet.
Elbuszoztunk a rendelőig, amit Panni szintén nagyon szeret. Igen korán értünk oda, de a Doki néni szerint ez így volt jó. Megmérte Pannit és kérdezgette is. Megdicsérte, hogy jó mozgású okos kislány. Aztán elkérte a telefonszámomat, mert újabb auti gyereke lesz. Mondtam, hogy hozok neki Iránytűt, adja nyugodtan oda nekik, ha úgy gondolja. Nagyon örült neki. A végén már búcsúztam, mert persze Petyáról is kérdeztek és mondtam, hogy sokat beszéltem. Ők meg azt mondták, hogy nem gond, mert nagyon érdekli őket. Lehet, hogy nem is csak udvariasak voltak.
Onnan hazasétáltunk, bár előtte becsábultam Pannival az olcsó boltba, mert a rendelőben nagyon megtetszett neki egy kisautó, de nem hoztuk el, mert nem a miénk. Végül kapott egy újabb pónit. Elég tisztességes ménesünk kezd lenni.Peti meg kapott egy újabb epilepi labdát, ezúttal halacskás, csillagost.
Itthon Petyóék épp pihiztek, mi lent csináltuk ugyanazt, én közben mindenfélét ügyintéztem. Pihi után MZS jött látogatóba, aki Petyust szokta lovagoltatni. Néha nem tudom mi van a fejében. Mármint Petinek. Először úgy túnt nem érti, mit keres itt Zs ló nélkül, de gyorsan újra bútolt és élvezte a helyzetet. A vendégség után Ember még elment dolgozni, én meg sorban gyártottam  vizes lufikat Petinek. Ezzel el is voltunk vacsiig. Ember telefonos instruálás alapján a bevásárláson is túlesett és már megint mindenki szuszog, csak én kuvikolok.

2011. augusztus 18., csütörtök

szülőklub hétfőn

Helyszín: Burger King Astoria (hátsó terem)
Időpont: ‎2011. augusztus 22. 17:00

képek Panni szülinapjáról

pizsiparti ajándékkal

telefon a Nagymamával

minden 5 éves nő álma:tetkó

Peti is kipróbálta az ajeszt


egy hableány úszik a nappaliban



körhinta

Már megint olyan érzésem van, mintha egy egyre gyorsuló ringlispílre szálltam volna. Ennek az az oka, hogy a hét végén, de legkésőbb jövő hétfőn le kell adni azt a pályázatot, amiből az első szülőképzést meg szeretnénk tartani. Ez még nem lenne akkora gond, csak ehhez tisztába kell tenni az egyesület bejegyzését is. Így tegnap gyorsan elrohantam a bíróságra, hogy megkapjam a rólunk szóló jogerős végzést, mert az ami eddig volt, az ugye nem volt az, így nem lehetett vele adószámot igényelni. Kezemben a jogerős végzéssel futi az APEH- hez, bocs, NAV. Ott jöttem rá, hogy ugyan nálam van a jogerős végzés és az alapszabály, de  itthon maradt a nyomtatvány, amit nekik kitöltöttem. Hiába adott ott a nagyon kedves ügyintéző egy üreset, mert abból a fejből amit a nyakamon hordok, nem tudtam kitölteni. Mint rendesen, most is Ember rántott ki a pácból. Majdnem itthon volt, így hazaszaladt és elhozta nekem a szükséges papírt, sőt utána el is vitt ügykezelni. Sajnos így az ő napja esett darabokra, de hiába kértem elnézést, azt mondta ő is csinált már ilyet, nem baj. Persze ettől csak még nagyobb disznónak érzem mgam, de ez már egy másik történet és egyébként annak sem örülnék, ha dühösködne, tehát nekem semmi sem jó.
A komplett csomaggal nagyon gyorsan sikerült a dolog végére járnom és megvan az adószám, készülhet a pályázati anyag Általában a hivatalokban dolgozó emberekkel szemben megvannak a magam kis előítéletei, amik ismét cáfolódtak. Tegnap egy kifejezetten kedves hölgy intézte ezt az adószám dolgot, még mosolygott is.Végül a munkahelyemről sem késtem el nagyon. Kicsit lehűtötte a lelkesedésemet, hogy tegnap délutánra kiderült, aláírási címpéldány is kell. Ez persze várható volt, de nem bántam volna ha nem kell így rohanni vele. Kalandos úton találtam közjegyzőt, de persze vinnem kell hozzá mindenféle dokumentumot, amiből van amit beszippantott az APEH. A nyomtató kifogyott, úgyhogy ez reggelre marad. Persze nem én vagyok a koránkelő a családban, tehát majd megint kérhetek bocsánatot.
Mindemellett szerencsére Embernek is van (lenne) dolga bőven és a gyerekek, meg a háztartás is kéri a magáét. Holnap pl délre viszem Pannit  védőnőhőz ötéves kori státuszvizsgálatra. Szóval zajlik az élet rendesen.oéyan apróságok is bearanyozzák, mint Petya a Tesco - ban. Tényleg nem bánja, sőt jobban bírja, mint én. :)
És, hogy még jobb legyen, Erdély óta folyamatosan nagyon fáj a nyakam. Most épp a kamillás fürdővel próbálkoztam, de a folyamatos fájdalom eléggé visszavet. Remélem elmúlik, mert nincs kedvem orvoshoz járni.
Még egy érdekes apróság. Tegnap este a Dunán lement a Láthatatlanok film és utána beszélgetés volt Verdes Tamással és még valakivel, akinek a nevét sajnos nem tudom. Anyám ezt látta és ma egy csomót magyarázott róla. Engem soha nem hagyott erről beszélni, noha volt dolgom és véleményem a tárggyal kapcsolatban. Mindig kiment, ha ezt szóba hoztam. Ez kicsit fura. Úgy látszik, ha a tévé mondja akkor érdekes.

2011. augusztus 13., szombat

Panni 5.0

Nagyon jól sikerült a mai nap és ezt leginkább a családunknak köszönhetem. Panni reggel úgy ébredt, hogy ma van a szülinapja. Meg is néztük gyorsan az idevágó Halász Judit és Alma zenekar számokat. A nagyszülei is felhívták telefonon. Aztán ajándékot bontottunk az ágyban és hétköznapokon elfogadhatatlan ideig Duplóztunk szintén az ágyban pizsiben. Ebből kifolyólag megcsúsztam kicsit az ünnepi lencselevessel és palacsintával.
Kitaláltam, hogy majd két sütővel gyorsan fogok sütni, de az én hiperűber palasütőmben leragadtak a palacsinták. Még jó, hogy a tartalék kis serpenyő üzemelt kettő helyett is. Bosszankodtam miatta, amit így utólag sajnálok.Kicsit késve ugyan, de elkészült az ebéd. Palacsintasütés közben Anyu elvitte Pannit a kertben gyomlálni. Ez nagyon jó volt, mert szegény nem tudott mit kezdeni magával, miután segített nekem zöldséget hámozni. Körülöttem flangált, aminek nem örültem, mert túl forró a palacsintasütő ahhoz, hogy gyerkőcök nyüzsögjenek körülöttem ha dolgozok vele.
Ebéd előtt Ember elszaladt Nagyapóért és ebéd után nem sokkal megjött Öcskös és a kedvese. Tőlük tetkót kapott Panni, persze csak lemoshatót. Talán mondanom sem kell, Anyu kivételével minden hölgy ki van dekorálva.
Anyu hozott neki egy gyerekszakácskönyvet, amire Peti azonnal rácsapott és teljesen belebolondult. Még tortázni sem jött ki. Panni erre nem szólt semmit, de valamit eltehetett a fejében, mert később említette, hogy a könyv az övé és mégis Petya nézi. Kérdezte, hogy tudja - e Petya, kié a könyv. Mondtam neki, hogy ha tudja sem gonoszságból veszi el, hanem mert annyira nagyon vágyik rá, hogy az minden mást kiszorít a fejéből. Azt is mondtam, hogy elvehetjük tőle, de akkor lehet, hogy nagyon szomorú lesz, el kell döntenünk mi a jobb és sokszor ez még nekem is nehéz.
Ebéd utánra Apja és Nagyapó is visszaért. Panni megkapta tőle a hableányos babát a rákkal és halacskával és nagyon örült neki, de mondta, hogy vigyük át a Nagyihoz. Megfordult a fejemben, hogy Petitől szeretné biztonságba tudni, de nem piszkáltam ezzel.
Így, hogy együtt volt a család, nagyon jó volt. Ny és Panni építőztek a konyhakövön  és Peti is játszott. Ny mondta, hogy melyik kockát kéri, Peti meg adta.A férfiak meg tévéztek ahogy kell.
Elmentünk sétálni is, mert embertelen mennyiségű tortát ettünk és gondoltuk jó lenne. Petya húzta vissza Apját a szakácskönyvhöz, így egyedül fejeztük be a sétát. Még tyúkokat is etettünk. Aztán hazajöttünk, elköszöntünk Nagyapótól és Panni Minimaxot kért, amit engedtem is neki, mert már eléggé elpilledt. Vacsira sósat ettünk, mert elpusztultam volna, ha újabb édeset kell. A szokásos esti bohóckodásba még befért egy kis ügyeskedés. Csillámos ragival bűvöltünk sötét papírra csillagokat. Szép lett, most szárad. Estére Panni választott mesét (Magyar népmeséket) és már mindenki húzza a lóbőrt. Petya ugyan nehezen aludt el, de most már szuszog.
Holnap D-ék jönnek. Velük is szeretnék gyertyázni és úgy terveztem sütök tortát, de annyi palacsinta maradt, hogy végül palacsintatorta lesz. Az auti szakasznak hagytam néhány üreset a biztonság kedvéért. Néha nem bánnám, ha hosszabb lenne a hétvége, mert ezt bírnám még :D
Ráadásul egész nap megy a mozi a fejembe, hogy milyen volt Panni születése. Hát jó. Azt hiszem ezt már megírtam, úgyhogy nem fogom újra, de ma különösen sokszor jutott eszembe ha ránéztem, hogy nemrég még csak egy kis nyivákoló zsemlevekni volt, most meg már gyerek alakja van. Ha ilyen gyorsan nő, nemsoká már csak a hátát látom.:)
Nap végén kaptam egy pohár pezsgőt is, úgy látszik Apjának és Nagyapónak megmaradt, hogy én is ott voltam, mikor Panni született. Kedves tőlük. Majd teszek fel képeket, ha lebűvölöm a gépről.

2011. augusztus 12., péntek

emlék

Öt éve ilyenkor Agatha Christie-t olvastam és számoltam a fájások közti időt az ágyamban. Tök békés volt. Most meg egy fiatal szőke fekszik a férjem mellett és fűzi olyan kijelentésekkel, mint "Szeretlek Apa!" Hová fog ez vezetni?

utazás

Kicsit megcsúsztam az utazásról ígért beszámolómmal. Ennek az az oka, hogy nagyon szeretném, ha be tudnánk adni a pályázatot, amiről már többször írtam. De először Erdély, utána a többi.
Szóval pénteken gyakorlatilag egész nap autóztunk. A Gugli útvonaltervezője nagyvonalúan nyolc órában határozta meg az út megtételéhez szükséges időt, de volt az tizenkettő is. Persze jókat tudtunk beszélgetni és a táj is gyönyörű volt. Ilyenkor mindig feltámad bennem a nem túl mélyre temetett turista és legszívesebben azonnal bakancsra és hátizsákra kapnék. Erdély meg aztán pláne csábítja az embert. Emlékszem, mikor először jártam ott, csodálkoztam, hogy ilyen erdőt eddig csak mesefilmek díszleteiben láttam, itt meg igazi. Engem személy szerint elvarázsol, ahogy ott vegyülnek a dolgok. Megcsodáltam a bádogtető építészet remekeit és közben voltak gyönyörű öreg házak is boltíves tornáccal. Láttam szép vékony cigány lányt fehér ruhában fenékig érő copffal és az utca másik oldalán másik lányt kínai gagyi mintás pólóban. Öreg bajuszos bácsit ledőlni a kutyájával a fa alá és nénit, aki keresztet vetett a templom előtt elmenet, meg Milka tehenet a városnapon. Olyan, mint egy nagy kaleidoszkóp és nagyon szép a háttér. Már csak ezért is jó kibámulni az ablakon.
Viccesen rendezte a sors az utamat, mert a határ előtt jött sms a banktól, a hitelünk részlete nagyobb, mint valaha. A határ után Ember hívott, a legnagyobb és egyetlen állandó megbízója felbontotta a szerződését. Még ezt a hónapot dolgozza nekik, azután marad az én jövedelmem és ami neki bejön. Ezen volt aki felbosszantotta magát, de a helyzet az, hogy Ember munkájára vonatkozóan is piac és verseny van, ha egy megrendelő nem elégedett, válthat. Senki nem köteles a megélhetésünkről gondoskodni, csak mi. A magánvéleményemet itt nem fogom leírni,annak ellenére, hogy ez a saját blogom. Ennek két oka van.Az egyik, hogy nem akarok újabb blogbalhét, a másik, hogy ezzel az üggyel kapcsolatban nem lehetek objektív, hiszen érintett vagyok benne.
Szerencsére Ember nem szomorú, mert nem véletlenül alakultak így a dolgok, ennek pozitív hozadékai is vannak. Remélem nem sokszor lesz majd olyan időszak, hogy bánjuk, de ahogy már az előbb is írtam nem a mi döntésünk.
Fura érzés volt ezt mind a határon végigfuttatni a fejemben. Valahogy nagyon szimbolikus volt, hogy akkor most minek a végén, vagy határán is léptem át.
Mire megérkeztünk Csíkszeredába, már mindenki csak az ágyára vágyott, bár őszintén megörültünk VÉ-nek. Annak idején a mentorképzésen szobatársam volt és nagyon megkedveltem. Van egy fajta nyugodt, meleg mosolya, amitől jobb lesz minden. Ráadásul hihetetlen sokat dolgoznak a férjével az egyesületben és ezt olyan szerényen teszik, hogy folyton az jut eszembe, van mit tanulni tőlük. Azt is nagyon szeretem hallgatni, ahogy beszél, így érthetően élveztem a társaságát.
A szokásos erdélyi vendégszeretettel vártak és akkora vacsit kaptunk, hogy az máskor ebédnek is elég lett volna. A szobánkba meg országúti kerékpárversenyzőkről volt fotó. Mintha direkt engem vártak volna. :) Vacsi után még egy gyors fürdés és kikészítettem a macimat, amit Panni csomagolt nekem, hogy jól aludjak. Nem tudom a macitól volt - e de aludtam, mint a bunda.
Szombaton reggeli és utána következett az érdemi munka. Helyi szülőkkel találkoztunk. Megosztották velünk a gondolataikat, elmesélték a saját történeteiket. Azt hiszem jó és hasznos találkozó volt, de nem bánnám, ha biztos lehetnék benne, hogy ők is így érezték. É ígérte, hogy majd megírja a véleményeket. Én sajnos elég sokat beszéltem és mindig utólag bánom, hogy nem tudok féket rakni a nyelvemre.
Ebéd után elmentünk a Szent Anna - tóhoz. Egyszer régen már majdnem eljutottam ide és most örültem, hogy tényleg. Nagyon gyönyörű volt és készült rólam egy fotó, amit még sokáig szeretni fogok. Ez elég ritka, majd ide is beteszem. Este városnapok rendezvény volt és nagyon kíváncsian mentem nézelődni. A lila Milka tehén kicsit meglepett, de aztán rájöttem, hogy itt is ugyanaz van, mint az otthoni búcsúban szokott. Hoztam is Petyának egy takonylabdát, azóta sem ereszti ki a kezéből. Meg egy lépcsőnjárót is vettem, mert a régi már eléggé tönkrement.
Vasárnap indultunk haza. Én már nagyon szerettem volna látni a családomat. Kíváncsi is voltam, hogy alakult a hétvége, mert D-ék jöttek és itt is aludtak. Mint utóbb kiderült, minden rendben ment. Szóval félig itt volt az agyam, félig ott. Krondon aztán visszataláltam magamhoz. Mindenkinek vettem sikeresen egy kis apróságot. Panninak és magamnak olyan karkötőt, mint Anyukámnak volt gyerekkoromban. Késő este értem haza, akkor még Emberrel is beszélgettünk az útról és az új helyzetről. Akkor nyugodtam meg, hogy tényleg nem vette a szívére és nincs elkeseredve. Jó későn bújtunk ágyba és hétfőn munka volt.
Kedden mentem okoskodni, mert szeretnénk a mentorálással kapcsolatban segédanyagot összeállítani, meg a pályázattal is foglalkozni  kellett. Bár igazából DÉ a java részét megcsinálta, azért a fránya adószám még ott van gondnak. Annyit sikerült megtudnom, hogy jövő szerdán mehetek a jogerős végzésért. Ugyanaznap hosszú napos az APEH, tehát adószámunk is lehet. Ha ez jól alakul, nyertünk. Aki szeretne drukkolhat! Én mindenesetre fogok, mert nem szeretném, hogy DÉ munkája kárba vesszen.
Ezen kívül Panninak holnap van az ötödik szülinapja. Ilyenkor mindig megy a film a fejemben, hogy hogy is volt akkor őt éve. Szeretek erre gondolni, aztán ránézek és egy nagy ló. Mindjárt végig ér az ágyon. Persze keresztbe.
Komoly dilemmát okozott nekem a szülinapi ajándék. Először egy rongybabát szerettem volna varrni neki, de kifutottam az időből. Aztán a duplo  készlet bővítése mellett döntöttem de vesztemre egy játékboltban láttam egy sellő babát, akinek még a rákja és a halacskája is megvolt. Tudam, hogy ennek nagyon örülne és nem is volt olyan drága, mint az építő. Szabályosan nem tudtam dönteni és közbn még röhögtem is magamon. Végül felhívtam Embert, aki lebeszélt a babáról. De legszívesebben visszamennék és megvenném Karácsonyra. Felmerül bennem a kérdés, hogy most akkor ki is a gyerek, de azt hiszem most inkább elnyomom. :)
Azt nem írtam meg, hogy amíg nem voltam itthon, hiányoztam Petinek. Ez leginkább akkor derült ki, mikor hétfőn este mellém feküdt az ágyba és megölelte a lábamat. Meg körülöttem lődörgött egész nap. Nem tudom, mi lesz a maradék két hetével, mert nem érjük utol, aki azt vállalta. Még nem idegeskedem, majd meglátjuk. Máris valami, ami miatt akár jó is, ha Ember szabad. A gond az, hogy igazából nem az de hátha megoldjuk.
Panni holnapra lencselevest és palacsintát kért, úgyhogy azt hiszem jobb ha rápihenek a főzésre. Csak még ideteszek néhány képet.







2011. augusztus 4., csütörtök

utazom

Holnap utazom. Kicsit be vagyok sózva és persze nem én lennék, ha nem aggódnék, hogy minden jól sikerüljön. Ott is és itthon is. Ember ki sem látszik a munkából, ronda dolog őt itt hagyni, de mennék is és ő nem örülne, ha lemondanám. Másrészt én sem szeretek ánuszt csinálni az arcomból. Úgyhogy a holmim becsomagolva és minden a legjobb tudásom szerint elrendezve. Ez persze távol van a tökéletestől, de azt hiszem én lennék a legjobban meglepve ha egyszer tökéleteset produkálnék. Persze törekedni lehet rá :)
Panninak elmondtam, hogy ő lesz itthon az egyetlen nő, úgyhogy vigyázzon helyettem a fiúkra. Este együtt raktuk fel Petya napirendjét, mondtam neki, hogy arra is figyelhet Apjával.
Egyébként Panni nagyon megtréfált tegnap. Mostanában folyton a betűkkel foglalkozik. Annak idején azt gondoltam, hogy nem fogom a gyerekemet idő előtt olvasni tanítani, de ezzel most mit tegyek? El nem tilthatom tőle. Kapott tőlem egy kis ívet, amin valamilyen oknál fogva az írott és nyomtatott kisbetűk vannak. Ráírtam neki a nagyokat is és közben kiderült, hogy már nem igazán emlékszem a szép írott betűkre. Persze van saját folyóírású kézírásom, de ez nagyon messze van a vonalas füzettől. De vissza a tréfához. Azzal talált meg Panni, hogy a virág közepében van - e o betű. Mondtam, hogy nincs, de ő csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy van. Megkértem, hogy mondja meg hol. Rávágta, hogy a közepén a sárga. Csakugyan van a padlón neki egy kék virág, aminek egy sárga kör a közepe. Szóval feladom, játszhat a betűkkel, baja nem lesz tőle.
Petikém most megint kicsit morcosabb, de szerintem pocak baja van. Kicsit aggódom miatta, mert megharapta a vállát és néha üti a fejét. Agyból tudom, hogy ez nem jelenti azt, hogy visszaszokik a dologra, de azért nem jó látni. A ruhásszekrény pakolása is műsoron volt újra. De ezek apró kellemetlenségek, alapjába véve jól van. Ma volt lovagolni és jól behisztizett a nagy pályánál. Áthúzta MZS-t a kicsihez. ZS kérdezte, hogy lehet - e ez a baj és mondtuk, hogy persze, hiszen nem szereti a nagy tereket. Az elmúlt néhány hétben az eső miatt a kisebb fedett karámba voltak és gondolom megszokta. Ezen kívül nagyon ügyes volt, egy új feladatot is megtanult és csont nélkül teljesített. 
Tegnap jártam megint az APEH-nél az adószám miatt. Ez most egy pesti iroda volt. Persze nem jó nekik, mert még nem jogerős a rólunk szóló végzés. Mikor ezt elmondta az ügyintéző néztem három hosszút meg két rövidet. De ő legalább kedves volt, elmondta hogyan oldhatom meg a helyzetet és nem értette Miklóson miért nem mondták ezt nekem. Sajnálta, hogy ott nem voltak túl kedvesek. A vége az, hogy lehet tovább intézkedni.
Csavargás közben nosztalgiáztam kicsit, bementem a könyvesboltba, ahol régen dolgoztam. életem egyik l legjobb munkahelye volt, többek között Emberrel is ott találtuk egymást. Felújították és átépítették, de legalább még mindig könyvesbolt és szép is, csak nem olyan mint volt. Még egy régi kollégát is találtam ott. Ez azért is jó hír, mert a könyvkereskedőkre mostanában nincs túl nagy igény. Ezért az idősebb könyvesek, (akik ismerik a könyveket, de magasabb a bérigényük és több szabi jár nekik) általában munka nélkül vannak. Valahogy kevesen törtek be a plázákba. Legnagyobb bánatomra mostanság nem trendi a kis könyvesbolt, vagy nem elég trendi ahhoz, hogy megéljen.
Kicsit eltértem a mindennapoktól :) Hétvégén jönnek DÉ-ék, remélem mindenki jól fogja magát érezni. Nem tudom fogok - e az itthoniaknak hiányozni, ők nekem biztosan. Ha hazajöttem, beszámolok.

2011. augusztus 2., kedd

felfelé

Elég régen nem írtam már és vicces módon ennek az az oka, hogy jól alakulnak a dolgaink. Múlt hét végén mondtam, hogy lottóznom kéne, mert sorban jönnek be a dolgaim. A lottón végül nem nyertem (biztos nem akartam eléggé) de az Autimentorokról szóló ismertető megjelent a múlt heti Nők lapjában. Az is mulatságos volt, hogy végül elmentem a fülészetre, de előtte egész nap zsémbeltem a balkáni állapotok miatt. Az állam esett le, mikor odaérve láttam, hogy átépítették az egészet és tök profi sorszámos rendszer van. Negyed óra alatt végeztem mindenestül. Apjának és Petyónak még egy fagyira sem volt ideje.
Az is jó, hogy Ember jó eséllyel megszerez egy igen nagy munkát, ami talán helyrebillent minket kicsit. Krőzusok ugyan nem leszünk, de legalább a tartozásainkat  ki tudjuk fizetni. Ez nagyon jó, mert akkor nem csak anyagi, de lelki tehertől is szabadulunk
Vicces, hogy most, hogy mindkettőnknek magasabb fordulatszámon pörög az élete, sokkal jobb a kedvünk és a gyerkőcökhöz is türelmesebbek tudunk lenni
Embernek egyéb apró munkák is jönnek, ami azért jó, mert tudok segíteni bennük. Teljesen jól kikapcsol, mivel manuális tevékenységről van szó.
Nekem most az adószám megkérése a házi feladatom az egyesületünk részére. Én dőre, azt hittem, hogy egyszerűen menni fog. Tévedtem. A közeli kirendeltségről jól elhajtottak és itthon bénázhattam az APEH programjával. Egy élmény volt. Kezdtem azt hinni, hogy egészen butus vagyok, de aztán ma a munkahelyemen végeztem egy rövid közvélemény kutatást és meglehetősen kevéssé hízelgő jelzőket hallottam erről a dologról. Ami azt jelenti, hogy vagy mind komplett idióták vagyunk, vagy nehezen érthető ez a rendszer. Mindenesetre ma újra nekiültem és DÉ segítségével befejeztem ezt a vackot és ha minden jól megy holnap be is adom. Azért kapkodok, mert jó lenne tényleg pályázni szülőképzés indítására és ehhez elég szűkek a határidők.
Azért is be vagyok sózva, mert pénteken elutazom Erdélybe és csak vasárnap jövök. Több mentorszülővel együtt látogatjuk meg az ottani mindeddig egyetlen mentorhölgyet. Nagyon kedvelem őt, ezért örülök, hogy újra láthatom. Ráadásul Embertől kaptam egy helyes bőröndöt. Olyan vagyok, mint egy gyerek. Nézegettem már rég, mert pontokért osztogatják, persze ráfizetéssel. Magyaráztam is magamnak sokat, hogy ha eddig jó volt a hátizsák, ezután is jó lesz. Erre Ember hazaállított ezzel a cuccal, mert látta, hogy szeretném. Mondom, hogy mindenféle buta és kevésbé buta kívánságom teljesül:) Csak így tovább!
Ja! És letudtam a fogadalmamat. Szombaton megittam az üveg pezsgőt. Nem kis üvegest és nem alkoholmentest!!