2016. január 19., kedd

2h + EBH és a fontos dolgok az életben

Csak nem úsztam meg januárban sem azt, hogy a gyerekek itthon legyenek. Peti kezdte a hasmenős, hányóst, utána jöttem én, ezzel halasztva egy vizsgát és most Pannin a sor. Talán nem is kell írnom, tanulás és munka smafu.
Megint nehéz volt Petivel, gyakorlatilag folyamatosan elfoglalta magát, csak sajnos olyasmivel, ami nem okozott nekünk túl nagy örömöt. Kipakolt mindent, amit ért és nem mindig rámolta vissza. Gyakorlatilag káoszt csinált, amiben azután pocsékul érezte magát.
A sétálás, tévézés és bújás azért ment, szóval voltak kifejezetten jó pillanataink is. Bónuszként Petya szépen megtanult gyógyszert bevenni, szóval végre talán megszabadulhatunk a rettenetes ízű szuszpenzióktól.
Pannival jóval könnyebb a helyzet, ö még a héten itthon van, csak csütörtökön megy suliba. Holnap ezért beiktatunk egy családi napot hármasban és elmegyünk vele moziba. Ez nagyon ritkán jön össze, hiszen iskolaidőben mindketten bent vannak, utána meg mindketten itthon. De holnap az övé mindkét szülője, szerintem örülni fog. Ma meg Anyunál alszik, úgyhogy merőben szokatlan módon el fogok férni az ágyban. :)
A Egyenlő Bánásmód Hatóságról többen kérdeztek priviben. Nos, nem volt jó élmény. Valahogy azt éreztem, hogy hiába üljük körül az asztalt, egymással szemben ülünk. Nyomasztó és hosszú tárgyalás volt és még nem sikerült lezárni az ügyet, de ebben nekem is van részem bőven. Az egész helyzettől rossz kedvem lesz, ha rágondolok. Aminek viszont örülök, hogy Peti megtanult tunkolni. Tudom, nem nagy flash, egy ügyesebb csimpónak is megy, de mégis örülök. Ugyanis Peti imádja a tükörtojást és számos más tunkolható ételt. Eddig két opció volt. Vagy fájó szívvel veszni hagyta a finom falatokat, vagy kézzel takarította ki a tányérját, mint Micimackó a mézes bödönt, A napokban viszont kért tükörtojást (a tűzhelyre teszi a serpenyőt, alá a gázgyújtót és bele egy tojást, esetleg az olajat is ha eléri, vagy egy hagymát) és amikor megette, szépen kitunkolta a sárgáját és örült neki. Oké, nem túl etikettes, de egyrészt nem fenyeget a veszély, hogy a Gundelben kell vacsoráznunk, másrészt az vesse rá az első követ, aki még sosem tunkolt egy jót! :)

2016. január 10., vasárnap

kutyabajok és egyéb ügyek

Ez az év meglehetősen strapásan kezdődik. Egyébként sem kedvelem az évkezdést. Egyik nap még karácsony van és a hasamról tömöm a bejglit, a másik nap meg jön a busz Petiért és újra dolgozni kell. Hiába tudom fejben és készülök már napokkal korábban, ez mindig kicsinál. Idén a karácsonyfát is gyorsan elbontottuk, ugyanis Petya rájött, hogy ha megnyomja a két hüvelykujjával a műanyag gömböket, akkor azok viccesen pukkannak és betörnek. Eléggé leharcolta a karácsonyfadísz állományt és láthatóan nem értette, hogy ezzel mi is a baj.

Szóval hirtelen megint hétköznapok lettek, igaz hóval, ami megint csak a munkakedv ellen dolgozik, de némi teával megvesztegettem magam és dolgozom, meg persze tanulok. Egyébként szeretek dolgozni és mindig van egy jellegzetes hangulata az évkezdésnek. Régimódi vagyok, naptárazok és ez egy kicsit olyan, mint régen tanévkezdéskor az új füzetek. Meg az egyesület munkáját is át kell tekinteni. Lezárni az elmúlt évet és megtervezni az újat. És kár tagadni, nagy könnyebbség, hogy a gyerekek suliban vannak, nem csak éjszaka lehet dolgozni. Most Embernek is olyan a munkája, hogy itthon van sokat, szóval még a közös ebéd luxusa is belefér néha. :) De vissza a hóhoz és a gyerekekhez.
A hóban még az is jó, hogy lehetett Panniért szánkóval menni a sulihoz. Sajnálatosan rendes környéken lakunk, úgyhogy nem mindenhol volt hó még a hóesésben sem, de azért lehetett kicsit csúszkálni. :)

Most azért kicsit aggódom, olvastam olyan híreket, hogy a tavalyihoz hasonlóan idén is jegesek és balesetveszélyesek a fák Petya sulijának környékén. Ettől eléggé berezeltem, mert nagyon rossz lenne, ha Petya nem tudna suliba menni. Reméljük idén nem alakul ki ilyen helyzet, mert a decemberi betegeskedéseik után a januárt is így végigcsinálni nagyon nehéz lenne.
Petyus a hétvégén megint újat mutatott nekünk. Írtam már régebben, hogy van egy kutyánk és azt hiszem arról is, hogy a kapcsolatuk Petivel elég sajátos. Petya nem szereti, ha a kutya a lakásban van kiabál és minden lehetséges módon a tudtára akarja adni, hogy az eb nemkívánatos a lakásban. Jól működik pl, hogy Petya kinyitja az ajtót, ránéz a kutyára, utána a kertre és megint a kutyára. Szegény kutyus meg kimegy. Ha nem retteg éppen az aktuális tüzijátéktól, vagy petárdázástól. A gond akkor szokott lenni, ha kutyus nem akar menni.
Ez a helyzet most pénteken este is előállt, egy lelkes honpolgár nem bírta ki, hogy ne durrantson párat a néhány napja beköszöntött újév ( vagy a macskája szülinapja) tiszteletére. Arti neki az ajtónak, mi pedig beengedtük. Kegyetlenség lenne hagyni rettegni. Felkészültünk lélekben a szuszogásra és dühödt elvonulásra Petya részéről, de ez elmaradt. Petinek valamiért most nem okozott gondot a kutya. Annyira nem, hogy még szombaton is egy csomót bent volt és Petya megpróbált vele játszani. A kutyi nem tudta mire vélni a sámántáncot és nem egészen érti Petit, úgyhogy inkább odajött hozzám és lefeküdt a lábamnál, de béke volt. :) Jó lenne, ha sikerülne rendszeressé tenni, hogy a kutya bent van, mert nem jó neki mindig a kertben.

Petya naplózása is izgalmas. Ha nagyon sok a dolgom, hajlamos vagyok összetolni több napot. Ilyenkor csak cerkával beírom az adott naphoz egy szóban, hogy mi is volt, aztán később csinálom rendesen, fotókkal. Lassan teljesen ráállok, hogy fotózóm magunkat, mert a telóm ugye dátumot is rögzít a képek mellé és akkor tudom, hogy melyik nap mi is volt, illetve melyik kép mikor készült. Pont ma este szembesültem vele, hogy négy nap távlatában már keverem a dolgokat. Mondjuk iszonyúan fogy a patron, de remélem, hogy ez tényleg egy használható eszköz lesz Petinél.
Pannival is vicces dolog történt. Az volt a lecije, hogy írja le, hogyan készül a tejbegríz. Igazából adott a szöveg, csak kiegészíteni kellett, de a hangsúly nem ezen, hanem a tejbegrízen volt. Szóval ma vacsira tejbegrízt csináltunk. De nem ám én főztem, fityiszt, nem az én leckém volt, hanem Pannié. Én csak kicsit segítettem. Nagyon jól sikerült és Panni a feladatát is gyorsan megcsinálta, persze csak azután, hogy bekajált egy nagy adag finomságot és bezsebelte az elismerést. :)
A holnapi nap izgalmas még, holnap ugyanis az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz kell mennem. Még nyáron, amikor teljesen bizonytalan volt a srácok szállítása, megkerestem őket. Mostanra idéztek be. Küldtek mindenféle anyagot is, amit ők gyűjtöttek az ügyünkkel kapcsolatban, szerintem bizakodásra ad okot. De azért izgulok kicsit, nem is csak magunkat képviselem az ügyben. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem egyedül megyek, jön velem hozzáértő ember is.  Kicsit kíváncsi is vagyok, majd holnap meglátjuk mi sül ki ebből.