Tegnap nem meséltem el, milyen kedvesek voltak az óvónénik Pannival az oviban. Pénteken megengedték neki, hogy hogy hazahozzon egy játékot, ami nagyon tetszik neki. Egyébként nekem is, mert olyan kicsit, mint a tetris. Egész jó kis logikai játék. Téglalapokat és L alakokat kell meghatározott szabályok szerint egy négyzetrácsra fölrakni.
Kiderült, hogy sok gyereknek tetszett és egy anyuka meg is rendelte több családnak, de nekem valahogy nem szóltak. Nem könnyű velem, folyton rohanok, semmi szándékosság nem volt ebben. Ráadásul akkor és ott ki sem tudtam volna fizetni, szóval mindegy is. Panni emlegette, hogy szeretne Noé bárkáját, ami mágneses, én meg szajkóztam neki, hogy majd rajzolunk, meg ragasztunk. Száz szónak is egy a vége, Panni nem kapott játékot, de nagyon vágyott rá, így elhozhatta.
Nem akartam visszautasítani, nem csak Panni miatt, hanem mert annyira kedves volt az óvónéniktől. Biztos vagyok benne, hogy nem lehet csak úgy hazahordani a játékokat az oviból, velünk mégis kivételt tettek. A gond csak az, hogy ez egy mágneses, kemény táblás könyvecske és az ilyeneket Peti nagyon szereti. Talán mondanom se kell, nem rendeltetés szerűen, viszont el használja őket. A mágnest és a könyvet is rágcsálná, ha hozzá jutna. Végül annyiban maradtam magammal, hogy átvisszük a könyvet Anyuhoz, ott szabad vele játszani. Ez több szempontból jó megoldásnak bizonyult. Panni sokat volt Anyunál, szerintem Anyu is jót játszott, mert szereti a logikai játékokat és egészben vissza tudtuk vinni hétfőn a könyvecskét és a tartozékait.
Büszke voltam Pannira, mert a félelmeimre rácáfolva semmi hiszti nem volt azért, mert vissza kellett adni. Amint lesz rá időm, veszek neki egy ilyet, mert tényleg okos kis játék és szerintem a jobb képességű auti ismerőseim is jól elszórakoznának vele. Csak szegény Petyó elől kell dugdosnom :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése