2013. február 15., péntek

eredmény?

Fura nap volt a mai, bár elég sok fura napom van. :) Ma volt ugyanis az egyik képzés első napja, amire pályázott az egyesületünk és amit megtarthatunk.
Volt egy pont, amikor elgondolkodtam, hogyan is kerültünk a diagnózistól idáig. Azt hiszem erre büszkék lehetünk. Bár én személy szerint most leginkább fáradt vagyok és ugye holnap is képzés.
És persze materializálódott az örök dilemmám is, jelesül, hogy nem lenne - e jobb mindenkinek, ha a közhasznú ténykedés helyett inkább a saját házam táján sepregetnék. Ugyanis elhúzódott a dolog, kb egy órával tovább tartott, mint terveztük az elején fellépő műszaki hiba miatt. Ezután még Pannit is össze kellett szedni, aki CS barátnőmék renteltek ma délutánra. Persze nem lehetett azonnal elrohanni, leültünk egy fél órát beszélgetni. Így nagyon későn értünk haza, ami azért nem volt előnyös, mert Peti a Nagyi Mamival volt itthon. Ő nagyon jó fej és tényleg mindent megtesz, amire képes, de idős már és pl a lépcsőn járás nem erőssége és néha a napirend is elmarad. Amikor hazaszóltunk, még minden rendben volt, de az utolsó fél órájuk már elég sárkányosra sikerült. Peti sokat kiabált és mire hazaértünk, félig elaludt. Gyorsan átpelusoztam és pizsit adtam rá, meg összeszedtem a csészét, amit összetört, miközben Apja Pannit fürdette. Ezután jöhetett a szokásos fektetés. Most megint a mellé heveredésnél tartunk. Amint a normál kerékvágásba csöppentünk, Petin egy nagy mosoly ömlött el, láthatóan leszakadt róla a feszültség. Utána már jókat rötyögött, meg szépen elaludt, én meg törhetem a fejem, hogy biztos jó - e ez így. De azt hiszem ez inkább csak elvi lelkizés, szeretek ezekkel a dolgokkal foglalkozni, csak jobban meg kéne oldanom a logisztikáját. És egy csomó szülőnek semmilyen nagyi és segítő barát nem jut, szóval nem kéne nyafognom. De többet nem vállalom így túl magam. Három hétvége egymás után óhatatlanul lelki gondokhoz vezet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése