2012. július 28., szombat

nehéz hétvége

Ez a hétvége megint nagyon furára sikerül. A hiba alapvetően az én készülékemben van, mert elég feszült és ideges vagyok. Ez pusztán biológia, de nem tesz jót neki, hogy egyedül vagyok a törpékkel. Embernek ugyanis hétvégére lett több napos munkája. Ebben az a jó, hogy lett munka, következésképpen lesz némi pénz is. A rossz az, hogy nincs itthon és a pénzt feltehetőleg adóra és járulékokra fogjuk költeni.
Ha kicsit kisimultabb lennék sem dobna föl, hogy Petya szájában van egy vérhólyag. Ma délután "találtam" és persze aggódom miatta. Kap fájdalom csillapítót és meglátjuk mi lesz. Remélem nem valami mocsok szájfertőzés, mert azt nagyon megszenvedné.
Sokszor írtam már erről, de azt gondolom kell is. Mármint, hogy nem beszélő és nehezen kommunikáló autista gyereknél nagyon nehéz rájönni, mitől ingerültek, feszültek, mitől produkálnak esetleg hirtelen markáns, vagy kevésbé hangsúlyos viselkedés zavarokat. A helyzetet súlyosbíthatja, ha van valami szokásos magyarázat. Petinél ez a kakibaj szokott lenni. Biztos azért morcos, mert fáj a hasa. És ez százból kilencven kilencszer így is van. A századik esetben meg vagy rájövünk, mi az ok, vagy nem és azt sem fogjuk tudni, hogy más volt, mint amire gondoltunk. Szeretném azt hinni, hogy jó és gondos szülei vagyunk a gyerekeinknek, de lássuk be, nehezített a pálya.
Peti már napok óta feszes és tényleg volt gond a székletével is. Tegnap nagyon nyűgös lehetett, mert Apja fájdalom csillapítót adott neki. Ezt olyankor szoktuk, ha azt gyanítjuk fáj valamije. Nem biztos, hogy kell, de inkább kapjon fölöslegesen, minthogy szenvedjen. Ha meg nem hat, kiszűrhetjük az okok közül a fájdalmat. (De még mindig lehet diszkomfort, amit okozhat allergia, vagy valami bőrbaj stb.) Szóval Peti tegnap is nyűgös volt és sokat is kiabált. Aki hallott már ilyet, az tudja milyen. Artikulálatlan és szinte folyamatos, vagy nagyon sűrű ordítás, visítás. Ha az ember saját gyereke csinálja, nagyon nehéz nyugodtnak és higgadtnak maradni. Rám ez nagyon rosszul hat, nem is sikerült megfelelően viselkednem, Emberrel morogtam, hogy akár perforálhat is a gyerek vakbele, azt se vennénk észre. Persze túloztam. Végül közös terápiás takarítás keretében megnyugodtunk és ettől, vagy mástól Peti is.
És ez is egy érdekes dolog. Mivel Petinek és a hozzá hasonló embereknek kevés eszközük van kifejezni azt, amit éreznek, akkor is így kommunikálnak, mikor nem feltétlenül indokolt. Vagyis mikor Peti ordít, nem kell vele azonnal orvoshoz rohanni, mert az is lehet, hogy melege van, vagy nagyon teli a pelusa.
És, hogy miért nem vagyok mégis szomorú? Tegnap pl együtt mentünk Panniért a vonathoz. A tábor utolsó napja volt, megjött a vonat, zsezsegteg a gyerekek. Panni kiszúrta Petit és egyből odagangolt hozzá és jól megölelte. Peti meg rámosolygott azzal a nagyon szép és törékeny mosolyával, amiről nekem mindig Chaplin jut eszembe és visszaölelt.
Ma meg vendégeskedés volt házi hamburgerrel, bubifújással és egyéb jó dolgokkal. Ráadásul Peti hajlandó lent aludni matracon és nem fent a 37 fokos emeleten. Már csak a lámpagyújtogatásról kéne leszoktatni. Ide teszek pár képet, azok mellé azt hiszem nem is kell a szöveg. És holnap Ember is hazajön. :)















1 megjegyzés:

  1. A székrekedés nálunk is állandó probléma, olyannyira hogy az életünket is ehhez kell igazítsuk. Már sok mindent kipróbáltuk kapott étkezési korpát, Laevolac szirupot,Guttalax cseppeket, végbél kúpot és vagy nincs hatás, vagy nagyon drasztikus és hasfájással, rossz közérzettel jár. Ez pedig nem csak fiam,hanem a család életét is megnehezíti. Egy ismerősöm most ajánlott egy szert ami talán megoldás lehet, de még nem rendeltem meg Hummel Gel a neve és sokan dícsérik, mi megpróbáljuk egy tesztet megér...

    VálaszTörlés