2012. július 12., csütörtök

apró győzelmek

Ma megint nagyon büszke voltam Petire. Történt ugyanis, hogy vacsi előtt nem volt felrakva a napirendje. (Előfordul, nem örülök neki) Hívtuk vacsizni és ő automatikusan ment a napirendhez. Ott konstatálta, hogy nincs fent a vonatkozó kártya, ezért benyúlt a kártyatartóba, kivette onnan és hozta az asztalhoz. Azért vagyok ettől roppant lelkes, mert a vacsi kártyát hozta és nem véletlenül. Sokat aggódom amiatt, hogy figyeli - e a kártyákat, vagy mechanikusan szedegeti őket. Ezek szerint figyel.
Hasonlóképpen büszke voltam magamra a hét végén. Anyuval beszéltem át a rezsi kérdéseket. Ezeken én rendszerint felkapom a vizet. Részint mert szívből utálok minden ügyintézni valót, részint mert általában olyankor jönnek csekkek, amikor nem tudom őket kifizetni és ez idegesít. Most sikerült kulturáltan, felnőtt ember módjára intézni a dolgokat és sikerült is mindannyiunk számára elfogadható megoldást találni.
A hét eleje kicsit nyűgösre sikeredett. Ennek az is az oka, hogy a lakás átrendezése miatt némileg kényelmetlenebbül voltunk. A rendezkedés miatt Peti előtt egy csomó lehetőség tárul fel. Elér olyan polcokat, amiket eddig nem. Újra ki kell alakítanom a kis biztonságos helyeimet, ahová festéket, ragasztót, levelezést teszek. Ráadásul a hét végén gyurmát is evett, így voltak gondjai a pocakjával. Ez mostanra egyébként megoldódott és most megint jókedvű.
Kicsit túl is vállaltam magam a hétvégi felvonulással. Meg kell tanulnom néha nemet mondani, de ezt a munkahelyet is nagyon szeretem. Azért elég fáradt voltam, amit a gyerkőcök is éreztek. Panni meg is kérdezte, hogy mi a helyzet.Egészen pontosan azt, hogy ő miről is tehet. Persze jól elszégyelltem magam, mert ő aztán semmiről. Néha nagyon fura kis megállapításai vannak. Hétfőn rám ugrott a kutya és sikeresen eltépte a frissen turkált blúzomat. Az előbb említett fáradtság lehetett a ludas abban, hogy elpityeredtem rajta. Erre Panni tárgyilagosan közölte, hogy még sosem látott sírni. És tényleg.
Panni most az oviban egy nagyon bájos ikerpárral barátkozik. Addig fűzték Embert, amíg elengedte hozzájuk Pannit. Holnap ők jönnek hozzánk. Kicsit tartok tőle, mert kislányhangjuk van és félek, hogy sok lesz Petinek, de majd meglátjuk. Elmondtuk az anyukájuknak, hogy mi a helyzet, de nem rettent meg, szóval jó fej.
A felvonuláson is találkoztam érintett gyerekkel. Pontosan mi nem is a vonuláson voltunk, hanem az az előtti civileknek szóló rendezvényen. Itt találkoztam a sráccal és az édesapjával. Az a fajta autista srác volt, akivel kapcsoltban biztosan érzem, hogy noha zártnak látszik, a saját módján "veszi" a külvilágot. Nem beszélt, de a felé nyújtott kezemet azonnal megfogta és elég sajátosan tartotta. Volt egy kis "UFO élményem". Remélem ezzel nem sértek meg semmit, de szoktam így lenni nem beszélő auti gyerekekkel.
De most már sokkal jobb a helyzet. Kezdenek alakulni a dolgok. Mindig aggódom Peti miatt a vakáció alatt, hiszen rengeteg strukturálatlan ideje van. Idén ráadásul gyerekvigyázó sem jön, Nagymama segít. De azért vannak eredmények. A hét elején elment Emberrel dolgozni, ami sok autózást és kevés várakozást jelent. Ma pedig míg Apja dolgozott, Peti a Nagymamáéknál vendégeskedett és úgy tűnik mindannyian jól érezték magukat.
Peti megint fél a fürdőben és nem tudok rájönni mitől. Ha bármilyen módon a tudomásomra tudná hozni, jócskán könnyebb lenne. Gyanakodtam már a víz hőmérsékletére és aprólékosan megnéztem mindent, de nem tudok rájönni. Szóval ha valakinek van ötlete, hogy mitől lehet félni egy fürdőszobában, nyugodtan írja meg. 
A munkában is húzós volt ez a hét, de elég produktívnak is éreztem és az egyesületünkbe is beléptek a héten néhányan. Mindenképp jó, hogy úgy érzem, van értelme annak, amit csinálok. De azért nagyon várom a hétvégét, hogy piheghessek már kicsit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése