2012. július 22., vasárnap

laza hétvége

Kellemes, laza hétvégénk volt. Peti nagyon jókedvű volt, tele vagyok kék foltokkal a puszik nyomán. :) Na jó, ez túlzás, de amikor boldogan beugrik az ölembe, bizony néha már megroggyanok, hiszen nem kisfiú már.
Tegnap vendégjárás volt, amit nagyon élveztem, leszámítva, hogy az egyik kis legény lebucskázott a lépcsőn. De hát ő egy hős, még ő hozott zsepit Panninak, aki nagyon megijedt. :)
Egy másik ilyen ijedős szitu is volt Pannival. Bohóckodtak a hintával és a barátjának az arcát jól megütötte a hinta. Persze az "okos" felnőttek mindjárt rákezdtek az "én már hányszor szóltam" Kezdetű örökzöldre. Míg mindenki a sebesültet tutujgatta, észrevettem, hogy Panni kiszalad a Nagymama szobájába. Ott is találtam sírva, hogy erről ő tehet, mert az egészet ő találta ki és most még sír is, úgyhogy elbújt ide, hogy ne zavarja Petit, mert akkor még ő is kiabálni fog és arról is ő (mármint Panni)  tehet majd. Kell mondanom, hogy a szívem szakadt meg érte? Szerencsére végül mindenki komolyabb sérülés nélkül megúszta a napot.
A hétvége attrakciója természetesen Panni volt. Ugyanis megint előadta, hogy rövid hajat szeretne. Én úgy gondolom, hogy a  haja az övé, ésszerű keretek közt azt tesz vele, amit akar. Ugyan sajnáltam a hosszú haját, mert szeretek vele bíbelődni, de megkértem Öcskös kedvesét, hogy segítsen. Nem csalódtam, profi munkát végzett és Panninak most rövid a haja. Szerintem így is gyönyörű, de hát én az anyja vagyok. Azon meg próbáltam nem röhögni, ahogy a tükör előtt illegeti magát és igazgatja a frizuráját.
Egyébként nagyon meg van pörögve, mert holnap táborba megy. Már alig várja, hogy megcsodálják a szép új haját. Azt reméli, mindenki meg fog lepődni. Remélem sikere lesz és örül majd.
Ennél lényegesen kisebb szenzáció, hogy véget ért a Tour. Nagyon szeretem és ilyenkor úgy vagyok, mint amikor egy jó könyv végére érek. Kicsit sajnálom. Ráadásul az én favoritom idén ment utoljára és hiába drukkoltam, nem nyert szakaszt. De idén is pezsgőztek, meg buliztak az utolsó szakaszon és én ezt (is) nagyon szeretem nézni. Kár, hogy közben Öcskösék vártak, hogy grillezzünk együtt, amit egyébként én javasoltam. Csak nem pontosítottuk, hogy mikor, a délután meg elég tág fogalom. De végül ez is összejött és azt hiszem nem haragudtak nagyon a késői kezdésért.
Ezután még összekészítettem a táborozós hátizsákot és sütöttem némi sütit, hogy legyen reggelink. Nagy lendülettel kikaptam egy zacskó meggyet, hogy főzök lekvárt is. A dolog értékéből viszonylag keveset von le, hogy cseresznye volt. Ember szerint az is nagyon finom. Holnap mindenesetre kiderül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése