munka

Ma mentem a nyaralás óta először dolgozni. Nagy áldás, hogy kedvelem a kollégáimat, mert bizony nem esett jól, hogy támadnak a hétköznapok.
Csütörtök lévén lovagoltunk is. Mivel borzalmasan sütött a nap, a fedett részen voltunk, ami jóval kisebb a szokásos kifutónál. Így sokkal közelebbről láttuk Petiéket, beleértve Bencét a pónit. Akkora, mint egy izmos dog. Ember azt várta, hogy kutya módra le fog ülni, de ezt szerencsére nem tette. :)
Annyi csavar volt csak a napban, hogy Ember bringázott Pesten és visszafelé defektet kapott. Szerencsére megállt neki egy srác és adott foltot, mert a pótbelsője is lukas volt. Az oviba pont koppra értünk, de úgy tűnt, senki nem haragszik ránk.Hazaértünk és nemsoká jött is az, aki még vigyázni fog Petyóra a vakáció alatt. Idén két gyerekpásztorunk is lesz. Micsoda luxus! De aranyos volt, mint általában. Jól körülnézett és szerintem simán el fog boldogulni. Szeretne Petivel mindenfelé menni, aminek nagyon örülünk és szerintem Petya is örülni fog. Holnap megy utoljára oviba, utána csak ősszel. Attól félek ez elég hosszú lesz neki. Szokás szerint az anyagiak miatt aggódóm, de a gyerekvigyázókat mintha ez nem izgatná annyira.
Az üdülésnek is van egy fura utózöngéje. A hűtős anomália miatt vissza akarják adni a szombati ebéd árát. Ezt nagyon sajnálom, mert nem azért mondtam nekik az egészet, mert kukacoskodni akartam, hanem mert a véleményünket kérdezték, hogy mi lehetne jobb. Ha lenne sok pénzem, még én adnék nekik, nemhogy visszakérni. De nagyon eltökéltek,így nem tudom mi lesz.
Panninak hétfőtől van ovi. Mostanra már elég elveszett az itthonlétben, úgyhogy nem is bánom. Bár ma Anyu volt vele és az mindkettőjüknek jót tesz. Megígértem neki, hogy holnap este kint alszom vele a sátorban. remélem mindketten túléljük és utána referálok.

egy kicsit egyedül

Panninak ma valamilyen oknál fogva nem akaródzott tőlem másfél méternél messzebb mennie. Ezt mondjuk jól toleráltam, mikor elbicikliztünk a boltba meg az ovihoz, de délutánra már nagyon elfáradtam tőle. Végül kínomba előkerestem az öcskösöm régi sátrát, amivel Indiát is megjárta világcsavargó korában és felállítottam a kertben. Teli hordtuk játékokkal és reméltem, hogy nyugodtan bepakolhatom a mosogatógépet. Én dőre. Végül kint játszottunk a sátorban, a mosatlan meg békésen hümmedt a konyhában.

Apja így talált ránk, nagy egyetértésben madártejezve, amiről Panni nem kérte a "púpot" Mivel Embernek is maradt, nem mérgelődött a sátorozás kontra mosogatás témán. Egyébként sem szokott, de azért jól jött a csemege. Peti jó szokásához híven majdnem popsist ugrott ruhástól a pancsolóba amint hazaértek az oviból és kiszabadult a kocsiból. Elég jó napja volt és sokat nevetett. Este mindenféle simogatós játékot is kért tőlem. Az egyik nagy sláger most a Pacman megeszi a ... dat.Tetszés szerinti testrésszel játszható, a kezünk a Pacman és hangos japjapjapjap kántálás kíséretében megeszi a kiválasztott testrészt, testrészeket. Ezt a remek kis játékot DB-től tanultuk. Mindkét gyerekem imádja, így hihetetlen mennyiségű gyermektestrész fogyott fürdés után. A másik nagy kedvenc Az icipici pók. A kezén mászik le és stb. A jó az volt benne, hogy kérte kinyújtott kézzel és nagyon vihogott hozzá. Ez különösen jól esett, mert délután pancsolásnál Petyó levette a kisgatyáját és egy csomót fütyizett. A biztosítékot az csapta ki, mikor a szájába is szedte. (Tényleg nagyon hajlékony.) Tudom, hogy nem kéne ennek túl nagy feneket keríteni, de ez valahogy olyan megalázó. Ez meg a bogarak. Mert néha felszedi őket és hurcolja. Azt remélem a szájába nem veszi őket. A nem beszélés és a pelus nem zavar igazán, de hogy egy ekkora gyerkőc bogarakkal és a saját kukacával játsszon az tényleg elszomorít.
Este szépen lefeküdtek és Petya megint ágyban alszik. Panni az ölemben aludt el a padlón, mert felhívott egy barátnőm, akivel félévente kb egyszer szoktam beszéln és nélkülem nem akart feljönni az ágyba. Holnap már munka, nem fogok itthon lebzselni Pannival. Kicsit sajnálom, mert az összes butasága ellenére nagyon jó vele.

kis kiegészítés

Petya a nyaralás alatt végig ágyban aludt. Ma úgy alakult, hogy viszonylag egyedül aludt el és csodák csodája, ágyban fekszik. Ugyan nem a sajátjában, hanem Panniéban, de akkor sem a lovon, vagy a babzsákon kuporog.

újra itthon

Szombaton még büszkélkedhettem kicsit a gyerekeimmel. Ugyanis némi trambulinozás után elmentünk Lillafüredre. A  lakóotthon kertjében van egy óriási trambulin. Azt hiszem az ott lakó fiatalok szokták használni. Mi is jól kihasználtuk a benne rejlő lehetőségeket. Petya persze ezt is másképp csinálja, mint a többi gyerek. Azt hiszem túl nagy neki a tér és túl bizonytalan az egész, ezért popsin ülve, vagy tör
ökülésben pattog és nagyokat nevet.
Lillafüreden beültünk pisztrángot enni egy kajáldába. Fogalmam sincs, hogyan oldották meg az Apák az anyagi részét, de láthatólag nem szerették volna ha elkezdek lelkizni, ezért nagyvonalúan túllendültem a financiális kérdéseken. Lehet, hogy éjjel visszaszöktek mosogatni, nem tudom. Szóval kicsit várni kellett a kajára, mert frissen sütötték, miközben mások ettek körülöttünk, sőt volt aki fagyizott. Peti olyan szépen megugrotta, hogy el sem hittem. Néha löködte ugyan a kezemet mások étele felé, de mondtam, hogy mindjárt jön  miénk (ó borzalom!autistának és kicsi gyereknek ilyet nem szép mondani) és szépen kivárta. Utána bepusszantott egy jó adag halat és megitta Apja kólájának jó részét. Én még egy kis unicumot is kaptam, aminek nagyon örültem Már napok óta áhítoztam utána, mert Baráthegyen bizony nem túl lájtos a konyha, de nem akartam rá költeni. Itt meg szép jeges pohárban pont ahogy kell. De ha már itt tartunk, nem csak az én apró kívánságom teljesült. Panninak is találtunk egy vattacukrost.

Ki is derült, hogy nem is szereti a vattacukrot, de azért valahogy csak elfogyott. Petya kapott egy takonylabdát, amit szokás szerint kiharapott és elveszített. Sétáltunk egy pont jót és megnéztük a vízesést. Tavaly Petya itt nagyon vacakul volt, de idén jól érezte magát. Békésen ballagott az Apja kezét fogva és majszolta a vattacukrot. Mire visszaértünk, mindenkinek jól esett a fagyi a hűtőből.
Estig még játszottak kicsit a gyerkőcök, aztán a szokásos vacsi-fürdés-alvás menetrend szerint zártuk az estét. Aztán a felnőttek is zárták a hetet, egy üveg pezsgővel, meg egy jó kis beszélgetéssel.
Vasárnap szép kényelmesen összekészültünk, elbúcsúztunk mindenkitől, természetesen az istállóban lakó állatoktól és a kutyáktól is. Nekik jelentős mennyiségű párizsival tettük könnyebbé az elválást.
Amikor elindultunk, azt gondoltam bőven elég volt ez az egy hét, de ahogy gurultunk lefelé a hegyről, rendesen elszorult a szívem. Tisztára mint gyerekkoromban a Balcsitól búcsúzva.
Hazafelé jó meleg volt az autópályán és Petya valamiért meg is harapott vagy kétszer. Ezért végül egy törölközőt tettem a vállamra, hogy ne tudja átharapni. Egyébként nem tudom mi volt ez, mert nem a szokásos marcang, csak megcsípett a fogaival. Lehet, hogy ez is valamilyen puszi vázlat. Mire hazaértünk már félig megfőtt mindenki, ezért különösen hálás voltam Anyunak, hogy megtöltötte a pancsolót. Olyan hőség volt az emeleten, hogy kis tanakodás után lehoztuk az ágyunkból a matracot és a nappaliban aludtunk. Ez persze Petyónak volt nehéz, mert végre hazaértünk, de nem olyanok voltak a dolgok, mint szoktak lenni. Ezen dühösködött egy kicsit, de végül rájött, hogy hová is kéne feküdni és aludt egy jót.
Tegnap még tisztára koki voltam, szerintem azért, mert minden éjjel fent maradta dumálni, vagyis nem sokat aludtam. Azért kimostam és elpakoltam mindenfélét. Szerencsére még ma és holnap is itthon vagyok, mert Panninak nincs ovija, Anyu meg elutazott és csak szerda este jön meg. Ez nagyon jól van így, mert ha nekem tegnap el kellett volna mennem dolgozni, tuti, hogy megbolondultam volna.
Sajnos a problémáink megvártak itthon, úgyhogy bőven van mivel foglalkozni. Ezek elsődlegesen Ember ügyei, de kérte, hogy segítsek, tehát nekem is dolgom van velük. Jobb is így, mintha csak néznem kéne, hogyan vergődik. Remélem sikerül kitalálnunk valami okosat, különben nagy bajban leszünk.
A nyaralás lehet, hogy butaságnak tűnik a külső szem számára, de jóval könnyebb most minden és olyan jó volt látni a többi családot. A gyerekek nagyon jó fejek voltak.(-egyébként a felnőttek is) Az egyik auti kisfiú például azt szerette volna, ha magas sarkú szandált húzok a szokásos tutyim helyett, mert az szép. Kiderült, hogy az anyukájának van egy szép cipője. Elmondtam neki, hogy nem szeretem a magas sarkat, pláne szalonnasütéshez, de nem hatottam meg. Ő egy nagyon különleges legényke, aki beszél és jó kis logika van a fejében. Az egészséges gyerkőcök ugyanúgy elvarázsoltak, mint az autik és persze mindenki játszott mindenkinek a játékával. Most már tudom, hogy Panninak tetszenek a csipogós tollas készségfejlesztő játékok és lassan egész ügyesen kezeli a számítógépet. Peti pedig itthon is használja a PECS könyvét. Szóval az élet szép, ha nehéz is.

Még mindig nyaralás

A mai nap kicsit zűrös volt, de jól végződött. Rendezni kellett az anyagiakat és ezt a részét nem nagyon szeretem a dolognak. Ráadásul idén külön kellett fizetni a konyhának és külön a lakóotthonnak. Végül minden egyezett és a pénzt is elvitték és végre megnyugodhattam. Igaz, erre ráment a délelőtt, így elmaradt a tervezett séta, de úgy tűnt, hogy a laza dühöngést is élvezték a gyerkőcök és néha a felnőtteket is azon kaptam, hogy élvezettel játszanak velük.
HO- ék ráhúztak velünk még egy napot, aminek mindenki örült és LE-ék is megjöttek, aminek szintén. DÉ összerakott egy újabb sütitésztát és ehető Pacman társast gyártott mindenki legnagyobb örömére. (B jelenleg Pacman rajongó)
Ebéd után volt még egy kis bosszankodás, ugyanis a konyháról felküldték az összes kaját, amit a konyha még nekünk készített. A gond az volt, hogy a hűtőbe viszont nem fér be. Az itteniek sajnos semmit nem tudtak segíteni, így végül használtuk a fagyasztót is és sajnos némi étel a kukába is került. A másik bosszantó apróság a szobakulcsokkal volt. Még hétfőn elvitte valaki azoknak a szobáknak a kulcsát, amiket éppen nem használtunk. Azóta senki sem tudja, hogy hol vannak. E-ék szobáját végül a kazánház kulcsával nyitottuk ki. De szeretem ezt a helyet és nem bosszankodni jöttem ide. Azt gondolom, nekik segítség, ha náluk költjük el a nyaralásra szánt pénzünket. Gondolom ez is egyfajta "tudatos vásárlás". Ugyanakkor nem mérhetők a más fogadóknak szánt mércével. Az biztos, hogy mindenki jóindulatú, kedves és segítőkész és nekem ez a fontos. Úgy látom komoly gondjaik vannak azzal, hogy mennyien dolgoznak itt és ez abból fakadhat, hogy egyszerűen nincs elég pénzük. (Már megint itt tartunk.) A kaja dolog kapcsán felmerült, hogy a tönkremenő ételt ne fizessük ki és azt hiszem minden más panzióban helytálló is lenne ez a megközelítés, de itt valahoy falsnak tűnik.
De vissza a jó dolgokhoz. Délután szalonnasütést terveztünk és ez remekül sikerült. Persze nem azt értem ezalatt, hogy a szülők kedvesen elsütögettek, míg a gyermekek kulturáltan szórakoztak. Erre a programra is állt, hogy nem kötelező, aki inkább sétálni akart, vagy a házban érezte jól magát, oda ment. Azért mindenkinek jutott egy kis sült szalonna és debreceni és Panni,Peti, DÁ és a másik Á (LÁ). nagyon jól érezték magukat. LÁ még kecskét is fejt és jó sokat játszottak a kutyákkal, meg a kimustrált munkagéppel, ami a tűzrakóhoz közel van. Persze Aport és Barnuskát is meglátogatták. Peti nagyon jó fiú volt. Többször odajött ha hívtam és szépen várt az ételére. Pedig megint vannak kaki gondjai, amiktől kényelmetlenül érzi magát, de sokkal jobban kezeli, mint régen. Nagyon büszke vagyok rá.
Apja is nagyon jó fiú volt, mert elvitte a gyerekeinket sétálni, ezért egy kis nyugim nekem is volt a tűzrakónál.
Peti este fürdésnél sajnos nyakon zuhizta magát hideg vízzel, így kicsit rodeo jelleggel bírt a nap vége, de már mindenki horpaszt, csak a felnőttek kvaterkáznak kint, mindjárt én is csatlakozom hozzájuk, csak előbb mindenkit beteszek a saját ágyába.

végre nyaralunk

Végre nyaralunk és ezért nemigen ülök számítógéphez. Egészen jól alakulnak a dolgok. Hétfőn, amikor indultunk még eléggé aggódtam, hogy mi lesz. Tavaly fele ennyi időre jöttünk kétszer ekkora autóval. Ráadásul a bepakolást végül hétfő reggel tudtam megejteni.
Az utazásnál hátra ültem a gyerekek közé. Egyrészt, hogy maradjon hely az első ülésen a csomagoknak, (leginkább Apja gitárjának) másrészt, hogy az esetleges attakokat megakadályozzam. Végül nem volt szükség a rendfenntartó erőimre, mindkét gyerkőc nagyon jó volt, Apja meg rekord tempóval ért ide velünk. Az úton elég sokan megnéztek minket, mert a hintalovat a tetőcsomagtartóra tettük.
Amikor ideértünk és megpróbáltam Petinek kirakni a napirendjét, akkor konstatáltam, hogy a leggyakrabban használt kártyáink bizony otthon maradtak. Így hevenyésztem néhány pótkártyát.  Ilyenre sikerültek.

Ezen kívül belaktuk a szobánkat, ami mulatságos volt, mert csak akasztós szekrényeink vannak, de leleményesen elpakoltunk. Az Apák elkészítették Ember rövidnadrágját is. Ugyanis pénteken ráugrottam egy kirakatban egy piros nacóra, de mint kiderült, az egy férfiruha bolt volt, tehát a nadrágot sem nekem találták ki. De Embernek is megtetszett és jutányos volt az ára. Csak az szára volt nagyon nyolcvanas évek. A boltos néni nagyon szeretett volna már szabadulni tőle és bedobta, hogy vágjuk le a szárát. Na ezt csinálta meg DÁ és Ember még vacsi előtt. Ezen mindenki rengeteget nevetett és Panni nem értette, hogy miért vágják szét a szép nadrágot, de azóta már megbékélt vele.

Ezután sétáltunk még egy nagyot a majorságban. Megnéztük az istállót, a tavat, meg az üvegházakat és örültünk, hogy a tavalyi vízkárok helyreállítása milyen szépen alakul. Este a hagyományos pizsamás szülőklubbal zártuk a napot.
Kedden vonatozni mentünk és nekem leesett az állam. Az oviban már mondták többször, hogy Petya szeret utazni, de azért én paráztam, hogy mi lesz ha mégsem esik jól neki a dolog. Olyan profi volt, hogy még. Tavaly még itthon maradtam vele, de nem bánom,hogy idén mentünk, mert nagyon szép volt a vonatozás és nagyon büszke lehettem Petire. Ráadásul tényleg mindenki jól érezte magát és Petiről készült egy hihetetlenül jó fotó, ahol nem csak az autizmus van a képen, hanem egy jókedvű legényke.

A végállomáson volt kb tíz percünk egy szép fa játszótéren, azután indulhattunk is vissza. Délután csatlakoztak hozzánk HO-ék is. Volt még egy kis játék, meg séta azután vacsi, fektetés és a felnőtt program.
A szerda kicsit zűrösre sikeredett, mert mint kiderült, itt létszámhiány miatt most eléggé döcögősek a dolgok és a délelőttre egyeztetett kézműve foglalkozás megtartása nem igazán sikerült. Végül áthidaló megoldásként önerőből kézműveskedtünk, vagyis a velünk hozott nagy lapokat leragasztottuk a padlóra és arra rajzoltunk. Kicsit nyűgös voltam, mert a délutáni bográcsolást is elmosta az eső. De úgy tűnt, hogy az aprónép jól érzi magát és néha a felnőttek is levegőhöz jutottak. Este lementünk az istállóba és Panni saját szavaival élve "megszelidített egy kecskét, aki most már imádja őt" Egyébként aranyos kecske, ma megtudtam, hogy Barnuska a neve és Panni nagyon türelmesen várta, hogy engedje magát megsimogatni. Tegnap Aport a lóvat is meglátogattuk és az eső elől bebújtunk a szénatároló helyre, nem tudom mi a pontos neve. Jót beszélgettünk a kívánságainkról is. Panni aranyos volt, mert azt mondta, ő anyuka szeretne lenni és szeretné ha Petya meg majd okos apuka lenne és ki tudná nyitni az ajtókat. Mondtam neki, hogy Petya már most is ki tudja nyitni az ajtókat és nem kizárt, hogy okos apuka legyen majd, de ennek most még kicsi az esélye. Végül abban maradtunk, hogy szeretjük Petit akár okos, akár nem és leballagtunk vacsizni. Vettünk itteni kecskesajtot is mert nagyon finom.
Kedden, vagy szerdán Petya megint meglepett. Ugyanis az egyik kisfiúnak itt volt kéznél a PECS könyve. Volt benne sajtos kép és Petya szépen elkezdte használni. Ez azért vicces, mert nálunk otthon a hűtőajtón szoktak lenni a kérhető képek és én rengeteget törtem a fejemet, hogyan kéne átvezetni Petyát a könyvhöz. Hát így. Egyszerűen le kellett tenni elé. Nesze nekem okoskodás. De Petya képei és könyv is itt van, mert lusta voltam egy lapot kiszedni alaplapnak, ezért be is üzemeltem neki.
Ma végre kisütött a nap és Állatkertbe mentünk. Petya kicsit nyűgös volt, mert a bejáratnál van játszótér, rugós hintával. Tavaly ennél tovább nem is jutott. Idén becsülettel sétált velünk de a végére elfáradt, úgyhogy kimenekítettem a játszótérre és fagyit is kapott. Panni vattacukorra vágyik, de sehol nem találtam neki. Ezen kívül tetkóra. Mármint olyanra, ami a csipszekben meg a rágókban szokott lenni. (Legalábbis remélem) DÉ ma rajzolt neki a kezére, úgyhogy ez a vágya teljesült.
Délután sütit sütöttünk az aprónéppel és mindenki a maga módján segített. Volt aki nyújtotta és szaggatta a tésztát és volt aki megpróbálta elcsenni és nyersen megenni. Végül vacsi után ettük meg a végtermékeket.
Holnap újabb család érkezik HO-ék meg mennek, ráadásul számolni és fizetni is kell. Kicsit aggódom, hogy minden rendben menjen és senki se érezze becsapva magát. Egyébként szabad programot terveztünk délelőttre és délután szalonnasütést. Remélem azt már megússzuk szárazon. :)
Délután Peti elcsórta a fogkrémet és boldogan összekente vele magát. Én persze rendes anyához méltóan lemostam, amire válaszul újra összekente magát és röhögött rajtam, mikor újra lesikáltam. Tisztára mint egy rendes rossz gyerek.
Nagyon gyorsan fogy ez a hét, a munkás hetek lassabban telnek. Mindenképpen örülök, hogy eljöttünk, bár anyagilag elég nagy megterhelés. Ebben az a groteszk, hogy itt minden nagyon olcsó, vagyis a mi pénztárcánk a vékony. De ezt már kezdem megszokni, a pihenés meg nagyon ránk fér. Szerencsére Ember is ki tud kapcsolni és a gitárt is hozta, aminek a gyekőcök is örülnek és általában az Apák mennek boltba, miközben gondolom megbeszélik a férfidolgokat.
Pannin ámulok és bámulok. Tavaly nem mert hozzáérni az állatokhoz és rettegett a kutyáktól. Most összehaverkodott a Lali nevű bizonytalan fajtájú kutyussal és úgy simogatja a lovat meg a kecskét, mintha mindig ezt csinálta volna. Peti is nagyon ügyes, de ezt már ecseteltem fentebb. Mielőtt elkezdeném ismételni magam abbahagyom az írást, pláne mert mindjárt hajnali két óra lesz. :D Azért még Panniról is idebűvölök egy képet, hogy ki ne maradjon.

szürreális nap

Tegnap megint igazán szürreális napunk volt. Ezek a napok olyanok, mintha egy igazán elvetemült művészfilmben játszódnának. A mélypont kétségkívül az volt, mikor Petya kapott egy pofont. Bekucorodtunk délután a kanapéra egy tál forró levessel, hogy megpótoljuk az ebédet. Peti feltehetőleg úgy ítélte meg, hogy túl lassan kínálom az ételt, ezért jól beleharapott a kezembe. Na ekkor adtam neki önkéntelenül egy pofont. Tudom, hogy mások ebből nem csinálnak ügyet, mert nem baj, ha "meglegyintik"a gyereket, de én borzalmasan érzem magam, ha előfordul. Szerencsére igen ritkán. A dologban az az ijesztő, hogy Peti pontosan érti az erőszakot. El tudom képzelni, hogy van aki tényleg nevelési eszköznek gondolja ezt.
Az sem volt rossz, mikor tűzhelyet tisztítottam és Petya egyszer csak megállt a konyhaajtóban anyaszült meztelenül. errefelé tegnap olyan hideg volt, hogy fókák és jegesmedvék rohangáltak a kertben, ő meg szépen nekivetkőzött.
A nap fénypontja kétségkívül az volt, mikor bent játszottak a szobában Pannival. Autista gyereknél nem széria, hogy játsszon a tesójával, úgyhogy nagyon örültem. Nem kell bonyolult bridzspartira gondolni. Egyszerűen összeajoltak és vihogtak. Meg Panni elbújt a kanapé karfája mögé és előugrott, hogy "itt vagyok!" Petya meg nagyokat nevetett és kereste a szemével amíg nem találta.
Egyébként azért vagyok ilyen zizi, mert holnap utazunk, viszont Ember egész hétvégén dolgozik. Ma valamikor hajnali négykor ment el és könnyen lehet, hogy csak éjjel jön. Szeretném rendben itt hagyni a lakást és lehetőleg semmit sem elfelejteni, de ezt elég nehéz úgy végigcsinálni, hogy a gyerkőcök akaratlanul ellenem játszanak. Peti borzasztóan unatkozik és a maga módján keres szórakozást. Folyton az asztalhoz ül. Nem zért mert éhes, hanem mert az egy ismert elfoglaltság. Meg a kis sámlira az ajtónál, hogy öltözzünk és menjünk. Ezen kívül leszedi a játékokat és dobálja. Egész nap kopog a laminált padló.
Panni legszívesebben tévézne, de ezt sem szeretem. Ma már be tudom fogni őt, hogy válasszuk ki a ruhákat és játékokat, amiket viszünk, de félek, hogy Petyának megint hosszú lesz a nap.