Ennyi bújt elő a kertben és ha csak ennyi történt volna, már annak is örülnék. De van más is, aminek lehet. A helyzet az, hogy már egy ideje kilátásban van, hogy dolgozhatok egy olyan szervezetnél, ahol autista gyerekek és felnőttek családjának a segítésével foglalkozhatok. Erről eddig nem írtam, mert nem szerettem volna esetleg akaratlanul tapintatlan lenni a mostani kollégáimmal. De péntek óta biztos, hogy ezen a helyen várnak engem és már bent is tudják, tehát nyugodtan örülhetek itt is.
Persze nagyon sajnálom itt hagyni a mostani kollégáimat. Többször írtam már arról, hogy mennyire kedvelem őket és azt, hogy élő agyú emberekkel dolgozom, nem krumplifejekkel. Azt hiszem az új munkahely is jó lesz ebből a szempontból (is), de a régiek már a szívemhez nőttek. Évekkel ezelőtt erre mondta egy barátom, hogy ennek a logikának a mentén ő feltehetőleg az oviban maradt volna, mert ott is jó banda volt és néha tényleg váltani kell. Februártól tehát váltok és remélem meg fogok felelni ott is, ahová megyek. A munkám egy része hasonlítani fog a mostanihoz, ettől nem is félek, csak azt nem tudom, hogy személyes érintettség segíteni fog engem, vagy akadályozni. Mostanáig tudatosan próbáltam nem "bevinni" a dolgozóba az autizmust (Nem mindig sikerült) és ezt a tiltást még helyre kell tennem a fejembe.
Nyolc órát fogok naponta dolgozni és ennek megfelelően anyagilag is jobban járunk. Ez nagyon jókor jött, tekintve, hogy Embernek vállalkozóként nincs rendszeres bevétele, a bank meg kéri a pénzét időben. Kicsit aggódom, hogy mi lesz így a gyerekekkel, ki hozza és viszi őket, főleg ha Embernek olyan munkája akad, hogy nem ér az oviba. Petiért ugyanis négyre menni kell. Panni lazább, ő hatig maradhat. De ezt majd idejében megoldjuk. Ember szerint mesét olvasni, legózni, meg sütit sütni egy órával később is lehet, tehát ezen kár aggódni. Jól is elsülhet, ha Ember megy Petiért. Arra gondolok, hogy én általában úgy szervezem a dolgokat, hogy munka- bolt- ovi, így Petya nem jön be a boltba, pedig be kéne neki. Ember egyrészt sokkal bevállalósabb, mint én, másrészt nem bolyong a boltba és nem ábrándozik a játékos (na jó, néha a ruhás és a kenceficés) részlegen, így sokkal megfelelőbb partner Petinek a boltoláshoz, mint én. Viszont pont a lazaságából fakadóan nem feltétlenül csinál lekiismereti kérdést abból, hogy Panni mennyi mesét néz és Petya hintalovagol - e. A napirendet sem hisztizi túl, mint én. De alapvetően azt gondolom, hogy ő egy szuperapu és biztosan meg fogja oldani a délutánokat, feltehetőleg ügyesebben, mint eddig én. Sokat segíts hogy ő nem lelkizik a dolgokon, hanem nekiáll és megcsinálja őket. Majd meglátjuk.
Jó hír még, hogy Petya nagyon bújós és játékos és így sokat lehet vele bolondozni. Azt szereti, ha a fülébe súgok dolgokat. Bemászik az ölembe és a szám elé rakja a fülét, aztán vigyorog, mint a tejbetök és várja a csodát. Nevezetesen, hogy a fülébe susogjam, hogy "Suttog a fenyves, zöld erdő", vagy valami hasonlóan szellemes dolgot. Ha ez bekövetkezik, rötyög és puszit ad a saját pankrátor stílusában. Ha már az aktuális dilinél tartok, elmesélek egy régit, amit még azt hiszem nem említettem. Nevezetesen a mikró ajtajának a csapkodását. Szerintem ez sokaknak ismerős. Alapból azt hinném ez nem túl idegesítő, pedig de. Mert ha egyszer csattan az ajtó, hát csattan. Ha kétszer, akkor persze, hiszen auti srác, szereti az ilyesmit. De ötszáz felett már nehéz megértőnek lenni :) Olyan jó, hogy már ezzel sem kell foglalkozni.
Ahogy beleolvastam abba, amit itt decemberben elkövettem, rájöttem, hogy nem írtam az emlékes dobozról. Az emlékes doboz az én egyik agymenésem a számosból. Kettő van, egy Petinek és egy Panninak. Arra szolgál, hogy időnként beledobjak néhány kiöregedett használati tárgyat, hogy ha majd nagy lovak lesznek, legyen néhány érdekes emlék a babakorukról. Pannit ez nagyon izgatja és megígértem neki, hogy Karácsonykor a dobozokba nézhet. Mivel megígértem, levettük, amíg a fiúk másfelé jártak. Pannit teljesen elbűvölte az első fogkeféje, meg a vízhómérő, amivel Peti vizét mértem (Panniét már nem méregettem. Milyen igaz a mese az első, második és sokadik gyerek cumijáról.). Valahogy illett ez az elfoglaltság az idei Karácsonyhoz.
Szilveszterkor fent maradtunk, mert a gyerekek figyelmesen elaludtak, de olyan vacak volta műsor, hogy inkább a Blues Brothers- t néztük, én a kanapén heverészve. Ezt csak a Himnusz idejére szakítottuk meg. Alapvetően nem vagyok egy politizáló alkat, de idén valahogy nagyon fura volt hallgatni a Himnuszt és látni a Szabadság szobrot. Olyan volt, mintha máshonnan nézném, mint eddig. Mondanom sem kell, hogy az újévi szájtépés helyett inkább visszatértünk a jó kis muzsikához. A gyerekek meg reggel keltek, mint rendesen. :(
Ezen kívül nem maradt ki túl sok érdekesség. Sajnos két ünnep közt tényleg nagyon le voltam lakva, ezért elkövettem bent egy elég csúnya hibát, amin aztán napokig ettem magam. Szerencsére már előre szabit kértem erre a hétre, tehát itthon voltam és ittam a hársfa teát, meg sétálva hoztam és vittem Pannit oviba, meg pihentem és még a DVD-ket is rendbe raktam. Döbbenetes, hogy milyen messze tud elszármazni egy lemez a tokjától. Persze nálunk ennek is van auti vonatkozása. Ahogy már többször is írtam Peti imádja a fényes, csillogó dolgokat. És mi lehet szebb egy lemeznél. Megfogja, ütögeti, eldobja, vagy leteszi és nem nézi, hogy kiborult szörpbe, vagy csak a szőnyegre, de biztos nem a tokjába. És mindeközben miszlikbe karcolódnak a lemezek.
Tegnap még kicsit csavarogni is volt időnk. Elmentünk kettesben az IKEÁ- ba. és meglátogattuk néhány barátunkat. Így kicsit könnyebb lesz a maradék három hét itt, ami alatt már az új helyre is átmegyek délutánonként és remélem nem fogok nagyon izgulni, hogy mi lesz később. Kipihenten ez is egyszerűbbnek látszik. Mindenesetre holnap megpróbálom rendbe hozni a gardróbot. Ha egy héten belül nem kerülök elő, feltehetőleg ott rekedtem, valaki küldje értem a különleges mentőket. :-))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése