2013. április 22., hétfő

Peti lába

Lehet, hogy írtam már, nálunk hétvégén reggelente nagy pizsipartik zajlanak. Bejön a szülői ágyba mindkét gyerek és mi felnőttek velük isszuk meg a kávénkat és élvezzük, hogy végre nem rohanunk sehová.
Peti persze ezt is a maga sajátos módján intézi. Ő ugyanis egyáltalán nem szokott a kezével simogatni, nem is tudja, hogy ez mi és hogy kell. Annál inkább kedveskedik a lábaival. Panni ezt egyszer furkálódásnak titulálta, mert Peti meglehetősen erősen tud böködni a lábaival örömében. Egy ilyen talán szombati attak után Panni egy hosszú sóhajt követően, melyben természetesen a világ összes méltósággal viselt fájdalma benne volt, nagyon bölcsen megjegyezte: Hát, nehéz együtt élni Petya lábaival! :)
Egyébként igyekszem megfogadni az óvónénik tanácsát és többet lenni  Pannival. Eddig sem azért nem voltam vele, mert nem szeretem, de próbálom másképp szervezni a dolgaimat és itthon nem stresszelni. (Sajnos időnként itthon is termelődik feszültség, de úgy tűnik ez a több generáció együttélésének szerves része. ) Elmentem megnézni az idei utolsó zeneórát, utána együtt ballagtunk haza és elnyaltuk az idei első fagyinkat. Bringáztunk is együtt és egyáltalán, próbálok érdekesebb és jobb választást adni, mint a tévé. Szerencsére most az időjárás is kedvez nekem és igazából én is jól érzem így magamat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése