Ma valahogy szép csöndesen visszazökkentünk a normális kerékvágásba. Szépen és főleg higgadtan megbeszéltük, hogy kinek mi a nyűgje. Ez nem egyszerű, hiszen házasfelek vagyunk, elég alaposan ismerjük egymás gyengeségeit, amik tényleg megkeserítik az életünket. Hogy mást ne mondjak, hiába tudom, hogy kevesebbet kéne itthon a munkámról beszélni, vagy ügyesebben s főleg bátrabban vezetni, nem megy. De majd igyekszem.
A jókedv visszatérése örvendetes, bár elég abszurd, tekintve, hogy délelőtt jött egy vizes ember. Mármint nem elázott, hanem csőszerelő, akit a családom hívott. Meghümmögte a falat és kicsit belebontott a kádba. Majd közölte, hogy az Anyuékkal közös fal feltehetőleg a talajvíztől ázik, de nem érti, hogy a vízaknában akkor miért nem áll a víz, lényeg, hogy itt feltehetőleg nem csak egy cső kicserélésére, hanem komoly berhelésre lesz szükség. Megcsodálta a helyzetet, hogy ő még ilyet nem látott és javasolta, hogy vágjuk ki a tuját, mert árnyékolja a falat, ami így nem tud kiszáradni. Szuper! Én szeretem a tuját, mert szép. :(
Nem sokkal ezután kinyiffant a tévénk. Lehet, hogy a mostani derűm már az esélytelenek nyugalma?
Mindenesetre terápiás takarításba kezdtem, kipróbáltam a szódabikarbónát a padlószőnyegen. Még nem tudom milyen, mert nem száradt ki teljesen. Tényleg nem tudom miért nem csinálnak ilyen mosóporreklámot! Autista gyermekem szétkeni a sütit és a szörpöt a padlón. De az XY tisztítószernek ez sem akadály! Mindezt persze a szokásos mosolygós házianyu adná elő, akin annyiba kerül a ruha és a smink, mint egy havi ápolási díj. Végül is szülészeti magánklinikás reklám már volt. Az is ilyesmi, vagy mégsem? Ejnye! Már megint a szarkazmus. Egy másik jellemhibám.
Ember autót szerelt Pannival és társasoztunk is. És ma sokkal finomabb volt a gulyás és a guba!
Az este kicsit elromlott, mert Ember altatta Pannit, Peti meg morcogott. Csak egy idő után tűnt fel, hogy Petya valószínűleg fájdalmában sír. Kapott gyógyszert és Ember kimászott Panni alól és ment Petihez. (Én nem voltam jó neki, csak a karomat marcangolta meg.) Ettől Petya nevetni kezdett és már szuszognak. Remélem Ember nem felejti ott magát, mert akkor reggelre fájni fog a dereka.
Ja! És köszönöm a kedves FB kommenteket! Igazából nem sírni akarok itt, bár gondolom ez is benne van, csak azért írok a mélypontokról is viszonylag részletesen, mert azt remélem segít ha más is olvassa és érzi, hogy nincs egyedül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése