Tegnap egy csúnya kis szürke felhővel a fejem fölött ébredtem, ezért egész nap villámokat szórt a szemem és füstölt a fülem. Legalábbis én így éreztem magamat. Tornyosult előttem egy csomó tennivaló és ráadásul holnap dolgoznom is kell. De pontosan nem tudom, hogy mit fogok csinálni és lám, mennyire hasonlít ez az autizmushoz, ez eléggé nyomaszt. Szóval nem voltam túl kedves senkihez. Így fordulhatott elő, hogy este csúnyán összeszólalkoztam Emberrel, Peti napirendje miatt. Ez már régi téma köztünk. Én ugyanis elég merev vagyok a napirenddel kapcsolatban, Ember szerint túlságosan is és nem kell erre így rágörcsölni. Lehet, hogy igaza van. Az tény, hogy a napirend használatához némiképp előre kell gondolkodni és Embernek, aki vezeti a céget és komoly munkákat menedzsel, ez itthon nem mindig sikerül. Szerintem meg nem jó, hogy felrakjuk a napirendet, aztán mi hordjuk szanaszét a kártyákat, Peti meg valami hozzávetőlegesen stimmelő folyamatokat végez. Persze sarkítok megint, de a háztartási logisztika magasiskolája nálunk időnként erős érzelmeket vált ki. :)
A másik, amin a tegnapi mufurc napomon eltűnődtem, hogy Pannival mennyire is vagyunk igazságosak. Ez arról jutott eszembe, hogy délután Anyunál volt és mi jól elvoltunk Petivel. Ahogy Panni hazajött, nyafogott valamiért és erre persze Peti kezdte is szépen a hisztit. Ekkor én jól ráripakodtam Pannira. És amíg Petihez szinte korlátlan a türelmem, addig Pannitól elvárom, hogy olyan módon uralkodjon magán a tesója miatt, amire lehet, hogy még nem képes. Plusz sikeresen elültetek benne egy szépen fejlett bűntudatot. De ha valakinek mondjuk vak a testvére, gondolom ő is gyorsan megtanulja, hogy ne rakja tele székekkel az előszobát. (Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy Petyát is meg szoktam ilyenkor szidni, de első körben Pannira szólok rá.)
Este a gyerekek a saját ágyukban aludtak, így kipihentem magam kicsit. Panni kapott is egy napocskát, aminek örülhetett. Ma már sokkal lazább voltam, mert nekiláttam elintézni a dolgaimat. Elkezdtem kitölteni az Autizmus Alapítvány kérdőívét is. Tiszta időutazás. A család a kertben szöszölt, ahogy tegnap is. Boltba is kellett menni és Panni jött velem. Komolyan tanulja a fogyasztói társadalmat, de reményteli fejlődést mutat.
Ma este Pannin volt a hiszti sora. Valami apróságon úgy kiakadt, hogy teljesen magán kívül volt. Én egy idő után mondtam neki, hogy a szoba közepén hisztizzen, ott nem veri bele magát semmibe. Tisztára enervált lettem. Igazi frizsider szülő.Panni hisztizett is becsülettel és Petya repertoárjából is bőséggel merített. Csak csodálkozott, hogy fáj, ha a fejét a padlóba üti és szépen a helyére tette az eldobált dolgokat (üvöltve) ha rászóltam. Megmutattam neki a tükörben, hogy milyen ronda amit csinál, végül legkeményebb fegyveremhez, a számoláshoz fordultam. Ez lassan, de hatott. A fürdőbe száműztem magunkat, mert onnan nem hallatszik annyira ki a hangoskodás. A zuhany alatt már azt magyarázta, hogy szégyelli magát. Mondtam neki, hogy semmi gond, néha mindenki kiakad. Ezután már visszafogottabban nyomta, aztán rekord idő alatt aludt el.
Igazából bajban vagyok ezekkel a hisztikkel. Az erőszakot semmilyen formában nem érzem elfogadhatónak. Ő meg csak húzza bele magát, amíg már nem is tud magáról. És mostanság megint elég sokat hisztizik. Talán valamilyen életkori sajátosság? Fene tudja. Azt érzem, hogy olyan indulatokat ereszt ki, amiket sokszor féken tart. És ő nagyon sokszor viselkedik jól. És néha tényleg mindenkinél elszakad a cérna. Majd kialakul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése