2011. november 21., hétfő

a múlt hét

Elég sűrűre sikeredett az elmúlt hét. Hétfőn egy régi barátnőmmel találkoztam és kocsmáztunk kicsit. Fura volt vele beszélgetni. Ő Erdélyből jött át és bizonyos dolgokban nagyon másképp gondolkodik, mint én. Kicsit politizáltunk és nagyon meglepett, mikor kifejtette, hogy szerinte itt egy jószándékú diktatúrára lenne szükség.  Meglehet, hogy én vagyok túl liberális, vagy butus, de nem tudok elfogadni semmilyen diktatúrát és nem hiszem, hogy az tud jószándékú lenni. Kicsit beszélgettünk arról is, hogy félek, mi lesz ennek a sok feszültségnek és gusztustalan vitának a vége. Nagyon nem szeretném, ha egyszer elkezdenének az emberek verekedni, veszekedés helyett. Ő megélte mikor Romániában véget ért a diktatúra és azt magyarázta, hogy milyen felemelő érzés volt. Igaz, pár ember meghalt. Megkérdeztem tőle, hogy a pár ember családja szerint vajon megérte -e  és így azt hiszem sikerült megértetnem, hogy engem miért zavar ez a gondolat. Azért az jó, hogy másképp gondolkodunk, mégis teljesen jól el tudunk kocsmázni. Kedveljük egymást a hasonlóságok  miatt és próbáljuk megérteni a különbözőségeket. Szóval alapjában véve kellemes délután volt.
Kedden Ember ment rajzolni és én őszintén örültem ennek. Az ő munkájában fontos, hogy kapjon inspirációt és évek óta úgy hajt, mint egy gép. Úgy láttam, neki is jól esett, holnap megint megy.
Végül szerdán jutottam el fodrászhoz. A lehetőségekhez képest jól néztem ki, de csodák nincsenek. :) Csütörtökön két szülőin is voltam. Petinek iskolaválasztási szülőije volt. Eddig azt sem tudtam, hogy van ilyen. Szokás szerint nagyon korrekt volt az ovi és az ovivezető. Ezt a szülőit csak a tanköteles korú gyerkőcök szüleinek tartották. A gyerkőc képességeihez és a szülők lehetőségeihez mérve mindenkinek javasoltak egy iskolát. Petinek (milyen meglepő) az Autizmus Alapítványt tudták jó szívvel ajánlani. Mondtam nekik, hogy gond egy szál se, de tudnak - e B tervet adni, mert mindannyian tudjuk, hogy kicsi az esélyünk a bejutásra. Nem tudnak. Most izgulhatok, mert önző anyukaként a legjobbat szeretném Petinek. Azért ellőttem az Alapítványnak is egy udvarias levelet, amiben jeleztem, hogy mi a helyzet. Ugyan megírtam, hogy csak jelzésnek szánom és nem várok választ, már másnap reggel kaptam egy nagyon kedves üzenetet, hogy nem felejtettek el, fejben vagyunk. Ők is tudják, hogy évek óta szeretnénk bekerülni hozzájuk. Most hol reménykedem, hol kétségbe esek és azután kezdem elölről. Azért is örülnék, ha Petya oda kerülne, mert eddig minden ovi azt magyarázta, hogy ilyen súlyos eseteket ők be sem vesznek, direkt kiválogatják a jól fejleszthető gyerekeket. Ezt én nem hiszem el és olyan jó lenne ha igazam lenne. Valahogy jól esne megírni az oviknak, hogy tévednek ebben a kérdésben. De messze még a május, majd kiderül.
Panni szülőije sokkal lazább volt, de valahogy rosszabbul éreztem magam. Néha az az érzésem, hogy tök fölösleges ott ülni egy órát a semmire. Egy levlistával megoldható lenne az egész. Persze lehet, hogy csak én voltam türelmetlen és fáradt.
Pénteken játszóházba vittem Pannit, mert Öcskös kedvese ott dolgozik és kérdezte, hogy nem mennénk - e el reklámfotózásra, cserébe Panni játszhat amennyit szeretne. Úgysem láttunk még ilyet belülről, hát elmentünk. Én a magam részéről inkább megyek fogorvoshoz, mint oda megint. Üvölt a zene, zörögnek a gépek, visítoznak a gyerekek, szóval nekem nagyon sok volt a zajból és akkor még nem is beszéltem róla, hogy a látvány is elég zűrös. Tisztára megértettem az autisták érzékelési nehézségeit. Egy csomó kiszűrhetetlen inger esik az emberre. De Panni jól érezte magát. A fotózásból gyorsan kiszállt, ezután leginkább a homokozót és az óriási mászóka/trambulin kombót nyúzta. Az egyébként tényleg jó. Ha hideg van és be vannak zárva a csibék, gondolom jól esik tombolni nekik kicsit. Jó későn értünk haza és miután mindenki elaludt, készülni kezdtem a szombati Auti - napra (Igen, péntek este tízkor). Tiszta dinkának éreztem magam, amíg beszéltem a monitornak, miközben stopperrel mértem, hogy benne tudok - e maradni az időben, amit nekem kell telebeszélni. Nem igen sikerült ennyit beszélnem, ami meglepő, de ez van.
Ember tündér volt, mert amíg mi játszóházaztunk, kikészítette a cuccomat, úgyhogy legalább ezzel nem volt gondom. Néha tényleg nem tudom mivel érdemeltem ki egy ennyire rendes férjet.
Szombaton persze bent volt a zabszem, ezért örültem, hogy nem nekem kellett vezetni. Ember hozott és vitt, addig Anyu terelgette az aprónépet. Az Auti - napon jól éreztem magam, mert mindig érdekes előadásokat lehet hallani és egy csomó olyan ember van ott, akiket nagyon tisztelek és van akit kedvelek is. Kedves barátok is jöttek, ettől még sokkal nagyobb zavarban voltam, mikor nekem kellett beszélni. Végül nem csináltam magamból bohócot, mindenki azt mondta, hogy jól sikerült az előadásunk. Élek a gyanúperrel, hogy csak udvariasak, de nem baj, legalább nem estem hasra. Ha ilyen érdekvédős, meg auti zsezsgéssel vagyok elfoglalva, mindig azon gondolkodom, hogy inkább itthon kéne lennem a családdal. De a fent már magasztalt férjem szerint is fontos, hogy egy kicsit messzebb lássunk a saját orrunknál és ő is biztat, hogy nyugodtan csináljam, van értelme ilyesmivel foglalkozni. És vasárnap mintha a gyerekek is meg akartak volna nyugtatni, tök jó fejek voltak.  Ember hajnalban elment dolgozni vidékre és magunk maradtunk. Jó nagyot kuckóztunk az ágyban, aztán takarítottunk és Peti is segített pakolni. Az ebédet is megették, amit én főztem. A pihenő kritikus pont és csakugyan nem aludtak. Panni valamiért az Oroszlánkirályt szerette volna nézni, én meg hagytam neki. Mondjuk én nagyon rühellem, de ez van. Biztos az apám korai halála miatt nem szeretem. Délután megint idill volt és Ember is korán hazaért. Ma meg megint gálya. Valami bajom van, mert már meg is fürödtem és bebújtam az ágyba. Szédülök, meg ilyenek, remélem nem leszek beteg. Egyébként mára is jutott némi közmunka. Az alábbi levelet kaptam. Közzéteszem, mert szerintem fontos.


Talán még nem mindenkihez jutott el a hír, hogy Lázár János Fidesz frakcióvezetõnek a köznevelési törvényhez beadott javaslata értelmében eltörölnék a fejlesztõ iskolai oktatásban a mininális 20 órás órakeretet, és a szakértõi bizottságok egyedi döntésévé tennék azt. Ez azt jelentheti, hogy gyerekek elemi oktatási jogairól a szakértõi bizottságoknak a mindenkori körülmények függvényében kell dönteniük, ami a pedagógiai ellátás visszaeséséhez vezet. A forrásinformációkat megtalálhatjátok a TASZ blogjában közzétett bejegyzésemben:

http://ataszjelenti.blog.hu/2011/11/18/sulyosan_halmozottan_fogyatekosok_iskolaztatasa_lazar_javaslat

ha bárki tenni akar ezügyben valamit, keresse Verdes Tamást. 
Nem bírom ki, hogy ne tegyek a bejegyzés végére pár játszóházas fotót Panniról. :)








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése