apróságok

Ahogy már pársor írtam, igen sokat autózunk Peti sulijába. Ezzel kapcsolatban jár támogatás, de elég döcögősen ment az igénylése. Februárban kértem meg levélben a TKVSZRB - t, hogy küldjék az erre vonatkozó utalványt. (Ők küldi az utalványt, az OEP a betétlapot. Bővebb infó au OEP oldalán, vagy a Mozaik kiadványában, a honlapon itt.) Vártam és közben mindenféle dolgom volt, tehát halogattam, hogy rájuk írjak. Végül a tanév utolsó napján kaptam kézhez a levelet, amiben benne volt. Amikor megláttam, akkorát nevettem, hogy egész megleptem a postásunkat. Úgy éreztem van ebben a szituációban valami nagyon morbid humor.Végül is megjött és jövő tanévben is jó lesz. Addig legalább kiimádkozom az OEP - ből a másik felét. :)

De, hogy jót is mondjak ügyintézősdi frontról, az ápolási igénylésével foglalkozó ügyintéző olyan szuper volt, hogy kívánni sem lehet jobbat. Kedves volt, türelmes, mindenről tájékoztatott, szóval a lehető legjobb.

Még a tanév végén beszélgettem Pannival, hogy mi lesz vele, ha felnő. Mondta, hogy lesznek gyerekei, egy fiú és egy lány. Belém bújt a kisördög és megkérdeztem, lesz - e autista. Azt felelte, hogy igen. Elmagyaráztam, hogy ez nem szükségszerű és autista gyerek nélkül azért könnyebben létezik egy család. Kérdeztem, miért is kell neki autista gyerek. Közölte, hogy azért, mert akkor azt is tudná, hogyan kell róla gondoskodni, nem csak azt, hogy mikor ordít. Még szerencse, hogy jött a fagyizó, így nem vette észre, hogy elszótlanodtam. :)

Egyébként Pannikám rákapott a mosogatásra, mert hasznos szeretne lenni. Felköti Nagyi Mami kötényét és az én fejkötőmet és egy kisszékről mosogat. Szebben, mint én. :)

Volt velem tegnap szülő klubozni is. Egy nagyon kedves csapat hívott, hogy beszélgessünk és úgy alakult, hogy Panni is jött velem. Metró, vonat és csavargás Pesten, ez neki izgalmas. Kicsit aggódtam, hogy hogy találja majd fel magát, hiszen ez a szülőklub nem gyerekes volt, de olyan jól viselkedett, hogy nem győztem büszkélkedni vele.

A mai nap volt Petinek az utolsó sulis, innentől vakáció. Remélem jól fogjuk érezni magunkat! Minden esetre a bringa projektbe belevágtunk, azt remélem hamar összehozzuk a járgányt és tekerhetünk együtt.

A hétköznapok

A reakciókból úgy tűnik, a tegnapi bejegyzésem kissé patetikusra sikerült. Igazából nem ez volt a cél, azt szerettem volna megmutatni, hogy a relative nehéz helyzetben is megtalálhatók az apró örömök, a hasznos munka, a gyerekek és persze a rózsa. :) De most nem ezt szeretném bontogatni, hanem írok a mindennapi kis történéseinkről, a vakációs tervekről, meg ilyesmikről, hátha érdekes. 

Itt van mindjárt a tanév vége, meg a bizonyítványok. Panni nagyon izgult rajta, végül oklevelet is kapott a kiváló tanulmányi eredményéért. Meg egy ronda Monster High babát a százas boltból jutalmul, mert arra áhítozott. Azóta azzal alszik. :)

Peti is megkapta a bizijét, az övéhez szép hosszú szöveges értékelés is tartozott. Szeretem ezeket az értékeléseket, mert reálisak, tényleg azt írják le, milyennek látják a Petyát a suliban, nem torzítanak, mint ezelőtt némelyik oviban. Összenéztem a tavalyi értékelést az ideivel és sok benne a fejlődés. Ez azért vicces, mert napi szinten nem tudatosul.

Jó volt az is, hogy Peti egyik tanítónénije eljött a fejlesztésre és beszélt egymással a két pedagógus, meg beszélgettünk egymással mi is. Nagyon hiányolom ezt a fajta beszélgetős dolgot a suliban a tanítónénikkel, de egyrészt ritkán megyek fel én is a suliba (bár mostanában már sűrűbben megy), másrészt ők is fáradtak, sok a dolguk. Megint csak nem auti probléma, Panni sulijába konkrétan nem szabad bemenni. A kapunál kell várnunk a gyerekeket. Petiékhez bemehetek, kérdezhetek. Ami nagyon fontos, azt általában meg is beszéljük, de nem szeretek túlzottan "rámászni" a tanítónénikre. Persze ez is lehet, hogy csak az én hülyeségem. 

Volt megint forgatás is a következő filmhez és ez is nagyon jól sült el. Egy közeli kirándulóhelyen volt a felvétel és utána ott ragadtunk a barátainkkal. Kirándultunk kicsit, aztán átmentünk hozzájuk és meg is beszéltük, hogy máskor is eljöhetünk együtt kirándulni. Igazán jól sikerült nap volt. :)

Azóta Petinek már rövidebb a haja, mert megint megnyírtuk. Lassan unalmas lesz, hogy mennyire tudok örülni egy hajvágásnak, de ez is annak a  fényében érdekes, hogy honnan hová jutottunk. az előzetes tiltakozás után Petya megint tolta a fején a hajnyírót. :)

Mostanában sokszor alakult úgy, hogy Ember itthon gitározott és ezt Peti nagyon szereti. egészen kedves tud lenni, mikor valamivel elfoglalom magam és egy idő után konstatálom, hogy hiányzik a fél családom. Ilyenkor találom meg őket a kis szobában, ahol Ember gitározik, Peti meg hallgatja. Lehetőleg valamilyen bizarr helyen, vagy pózban és boldogan. pl bevackol Apja háta és a fotel közé és ott vigyorog. És ha ez nem lenne elég, Panni számára kölcsön kaptunk egy zongorát, hogy kiderüljön, tényleg fekszik - e neki. Most aztán hallgathatom a Boci - bocit. :)

Érdekes még a bicikli ügy is. Mármint, hogy nagyon szeretnék valahogy bringázni Petivel, de még nem tudom hogyan. Láttam erre több megoldást is, a legtutibbat Békéscsabán az Aut - Pontnál. Fejben oké a dolog, csak meg is kéne csinálni. Valahonnan levadászok két kempinget, aztán Ember hegeszthet a barátaival. :) Peti ugyanis szereti a biciklit, de már túl nagy ahhoz, hogy mi vigyük. Az a szokása sem vicces, hogy a lábát a küllők közé próbálja dugni, szóval atombiztos cuccot kell építeni. de remélem a vakáció alatt tudunk már gurulászni. Addig meg marad a görgő, amit igaziból Embernek vettem még régen, de Panni használja. :)

Napirenden van még a szobatisztaság kérdése is. Peti a suliban már szobatiszta, ha van aki elvigye vécére, sőt néhányszor már maga is intézte a dolgot igény szerint. (talán kétszer és egyszer jelzett a gaytója letolásával az osztály közepén. :) ) De itthon nem ilyen rózsás a helyzet. Ugyanis Petya lehet autista és értelmi fogyatékos, de nem buta. Pontosan tudja, hogy fürdés után, éjszakára pelenkát kap. És addig inkább szorítja, mint hogy elintézze a dolgát a kedvünk szerint. Pedig ha véletlenül belepottyant a vécébe, azonnal, még a tetthelyen kapja a gumicukrot. A dilemmám ezzel kapcsolatban az, hogy hagyjam - e a dolgokat ilyen formán menni a maguk útján, vagy legyek kemény. (Persze, nem leszek.) Ugyanis Peti öt napig simán vissza tudja tartani a komolyabb ügyeit, még ha nem is tud már ülni a végén és pokolian szenved. Ezen még törpölök egy kicsit, persze nem egyedül.

Foglalkoztat még a fogmosás is. Mármint Petinél, én boldogulok. Egyre ügyesebb ebben, de köpni nem tud. Szerintem nem is igazán akar. Szereti, hogy kiválaszthatja a fogkrémet és legálisan használhatja (máskor ellopkodja és szétkeni) és eltűri a dörgölést is, de a köpés az x akta. Pedig már olyan látványosan bemutattam, hogy azért Oszkár járna.

És még gondolkodhatok a vakáción is. Ahogy írtam már, az elmúlt években nem én voltam velük itthon, ezért vicces módon ez most egész nagy feladat. Amikor ezen törtem a fejem, elfilóztam, mennyit is esznek a gyerekeim és mikor. Nem véletlen, én hajlamos vagyok elfelejteni enni, vagy bekapok egy smack levest. Ez nekik kicsit kevés, bár azt is igaz, hogy ha elvonulok valami káros kajával, két szobán keresztül is kiszagolják és tuti, hogy nem egyedül eszem meg. :) Bizony, naponta ötször kajálnak, erre már elkezdhettem felfűzni a napirendet. Most már megvan, hogy fogunk sétálni, boltba és piacra menni, kisebb és nagyobb játszóteret látogatni, fagyizni és nagyon szeretném bevonni a srácokat a házimunkába is. Meg persze kirándulás és esetleg bringázás is lesz. Petinek lesz asztali játék, amihez gyűjtőm  a muníciót és közös játék, amikor velem és Pannival játszik és ő választ a felkínált két, esetleg három játék közül. Panni Nagyizhat, kertezhet és az utcánkban egyedül bringázhat is. Mindezt természetesen megtámogatva tárgyakkal. Meg szöveggel is. :) Ugyanis év végére Panni is nagyon kipurcant és eléggé döcögősen mentek a napok, hol ez maradt el, hol az. Ekkor írtuk össze, hogy mi az ő dolga és mikor.

Ezzel vészeltük át a tanév utolsó heteit és Panni nagyon szerette. Egyrészt, mert ez az övé, másrészt, mert együtt csináltuk. Egyébként meg tényleg segített.

Ezeken a dolgokon kívül el tudok majd menni néhány szülőtréningre, amiket nagyon várok és persze dolgozom az egyesülettel, de ott talán most lazább időszak következik. Igazán kíváncsi vagyok a nyárra, mert nagyon impozáns terveim vannak, de hogy  mit sikerül belőlük megvalósítani, az a gyakorlatban derül majd ki. :)

Most még nincs baj

Gyerekkoromban volt egy elég morbid vicc, aminek nem is emlékszem a poénjára, de mostanában sokszor eszembe jut. Valami olyasmiről szólt, hogy esik le egy ember a tizedikről és még a harmadiknál is azt mondogatja, hogy most még nincs baj. Elég jól jellemzi ez a vicc a mostani állapotomat. Több síkon is alkalmazni tudom, minden bizonnyal ezért ugrik olyan sokszor be.
A januári döntésem óta kialakult egy új életritmus itthon, ami általában kellemesnek mondható. Napközben dolgozom az egyesületben kb hat órányit és jó esetben estére már nem kell. Elmegyek Panniért és még lakást csinosítani is van idő. Nem utolsó sorban szépen lassan leülepednek az elmúlt évek történései, átkerülnek a fókuszok pl a családra újra. Van időm gondolkodni azon, hogy mit és hogyan fogunk csinálni a vakáció alatt és általában többet tűnődöm a gyerekek dolgain és mivel kipihentebb vagyok, jobban élvezem a társaságukat is. Szóval most még tényleg nincs baj, mert van munkám, amit szeretek és végre összefér a családdal, vagy legalábbis jobban egyensúlyban van. De ezt a munkát nem honorálja senki úgy, mint egy állást, szóval előfordul időnként, hogy üres a hűtő és nem száz százalék, hogy meg tudom tölteni, mire éhesek leszünk. Eddig sikerült, Ember erőfeszítéseinek hála, de mindig van egy kis bizonytalanság és ez nagyon fárasztó. (A rezsi ügyeket inkább nem is részletezem, bár azok az igazán ijesztőek). Most nyár jön, nem fogunk annyit autózni a vakáció miatt, ősszel meg max. újratervezés.
Ugyanez a fura kettős érzés van bennem Petivel kapcsolatban is. Leginkább az autoagresszió miatt szokott eszembe jutni. Ugyanis ez még mindig adott, noha többen is dolgozunk vele, nem utolsó sorban Peti. :) De lassan haladunk, Petyus meg egyre nagyobb. Mindegy, most még nincs baj.
És jönnek a fejre a mindenféle kövek, amik megint csak generálják a bizonytalanságot. Petya sulijában pl a szülőin a főnéni közölte, az ápolásin lévő gyerekeket délután fél háromkor haza kell vinni. Mielőtt bárki csúnyákat gondolna róla elmondom, hogy ezt törvény írja elő, amit ő csak betart. Tudom, hogy az iskolák ezt nem mindig veszik komolyan, de ahhoz, hogy ilyen jó sulit működtessen, minden bizonnyal törvényesen kell eljárnia. Nem is vele van a gond, hanem a logisztikával. Merthogy fél tíz körül érek haza a suliból és fél kettőkor indulhatok is vissza. Végül is ez is idő. Pannit innentől megint nem tudom, hogy szedem fel és mi lesz a közös hazasétálásainkkal, hiszen rá vonatkozik az egész napos iskola. de persze ez az én problémám és ezért van a gyereknek két szülője. Csak lassan már egyik sem tud dolgozni. Az egyszülős családok nem is értem hogyan csinálják. Ráadásul Peti csak kocsival szállítható, Embernek meg munkaeszköz az autó, szóval nem lesz egyszerű megoldást találni.
Ha nem megyek ápolásira és itthon maradok, akkor nulla bevétel és tb., ha elmegyek ápolásira, szinte biztos, hogy óne munka, viszont fél napos a Petya a suliban. Jó is dilemma. (A gyes tíz éves korában megszűnik, úgy mint az ikreseknél. Sosem értettem, miért ekkor, hiszen pont semmilyen változás nem következik be, nem lesznek kisebbek az igények, gondolom ennyire van pénz. ). Valahogy nagyon csapdásnak érzem ezt az ápolási témát. Az iskolára vonatkozó részről már írtam. A szülő négy óa munkát vállalhat mellette és otthon bármennyit. De ez ugye elég nehéz, ha a gyerek korábban jön el. Ami még furcsa benne az az összege. Ugyanis biztonságra nem elég, de a biztonság illúziójának a megteremtésére igen. Valami kicsi biztos a bizonytalannal szemben.
A másik családbarát dolog a vakáció. de ez szerintem nem auti probléma. Fel nem foghatom, hogy egy család, ahol mindkét szülő dolgozik, hogy oldja ezt meg. Amíg volt munkám, én hívtam valakit azért, hogy ősszel is legyen még munkám :) Petivel persze kicsit bonyolultabb az élet, jól t kell majd gondolni a napjainkat, de eléggé várom, mert ilyenkor elég kevés jut belőle nekem. Igen, neki még van suli, ugyanis az iskola két hetes napközi tábort tart. Giga jó pont oda!
Egy kedves ismerősöm mondta egyszer, hogy a lébizonytalanságot is meg lehet szokni. Úgy tűnik megszokni meglehet, de megszeretni nem fogom. Ehhez én nem vagyok elég bátor. (Vagy hippi:) ) Amit biztosan tudok, az az, hogy nyílik az első bimbó a rózsán, amit tavasszal ültettem és ennek nagyon örülök. :)
Hamarosan írok a mindennapi ügyeinkről és a vakációs terveimről, de most ez jött. Addig is üdv a harmadikról!

Próbáld ki!

Vicces dolog történt nemrég Petivel és velem. Petya a kádban ült és halkan búgott, mint egy jógi, aki éppen zengeti az ohmot. Annyira elmerült ebben, hogy nem igazán vette a kinti világot. Hiába, jó a fürdőszoba akusztikája. :) Gondoltam egy nagyot és beszálltam. Kis idő múlva észrevette és jót mosolygott, ezután ketten búgtunk tovább. Azóta ez játék lett, egyikünk elkezdi, másikunk beszáll és vigyorgunk. Mondjuk nyílt színen még nem csináltunk ilyet. :)
Máskor is volt már olyan, hogy kipróbáltam Peti aktuális játékát és volt amelyik egész jól hatott. (Egyébként a búgás is olyan, mint a jóga végén a levezetés, szóval jó) A kézrázás sosem lett a kedvencem, de a buborékfújást pl imádom. A hinta, homokozó stb is érthető és ki tud kapcsolni és az ugrálás is poén. A dolgok nézegetése is elég jó, ha le tudok lassulni hozzá. Nemrég jutott eszembe, hogy a Belső utak könyvében mintha ez meditációs technikaként szerepelne, de még nem néztem utána. Szóval érdemes jól körülnézni, hogy lát - e valaki, aztán kipróbálni, hogy mi a jó az auti srácoknak abban, amit csinálnak. :)

Egyébként Peti jól van, a már ment suliba és láthatóan boldog volt ettől. Délután meg jókedvű és nevetős. Remélem most egy darabig megint ilyen marad. :)

Itthon Petivel

Peti beteg. Ez alapvetően nagyon nem jó, de legalább már tudjuk, miért kiabált napokon keresztül. Mikor elkezdett folyni az orra, egész megnyugodtunk. Ezzel paralell a gyomra is üresedni kezdett. Mivel nagyon el volt gyalázva, adtunk neki pelót, így észre is vettünk, hogy többek között egy szép darab cérna is zavarta az emésztését. Anyu mondta is, hogy most már meg kéne tanítani makramézni a gyereket, annyi fonalat megevett, én pedig megint megfogadtam,  hogy árgus szemmel fogom követni Petya minden lépését, hogy megakadályozzam az ehhez hasonló eseteket.
De nem is erről akartam írni, hanem a mai napunkról. Peti ha beteg, eléggé problémás, de ma nem hagytam egész nap vergődni. Reggel után elmentünk sétálni. Ezt ő is kérte úgy, hogy odaült a cipőhúzó székre. Egyszerűen nem volt szívünk nem menni. Ezután Ember ment a dolgára, mi pedig maradtunk itthon. Ma egy konferenciára szerettem volna elmenni, de így nem tudtam, gondoltam valami hasznosat kéne csinálni. Anyu már jó rég kért, hogy segítsek felkötözni a borsót, mert ő nem tud hajolni. Megegyeztem Anyuval, hogy megcsinálom, ha Peti is bejöhet a kertbe. Ez mindig kényes terep, mert Anyu nagyon szereti a kertjét és érthető módon tart tőle, hogy esetleg Peti kárt tesz valamelyik számára kedves növényben. A leosztás végül az volt, hogy Petya ült a friss levegőn egy kényelmes székben, Anyu még napernyőt is nyitott fölé és fújt neki bubit. Vittünk ki lapozni való újságot, meg vizet, szóval kb, mint egy keleti kényúr, miközben rabszolgái a földet művelik :)
Kiderült, hogy karók sincsenek, így azt is kellett csinálni. Több óra alatt fúrtam és fűrészeltem készre az általam megálmodott borsókarókat, szerintem mind egy szálíg mesteri  darab. :) Ezt már tető alatt csináltam, így Petya kicsit szabadabban mozgott. Ami igazán vicces volt, hogy beállt fűrészelni velem. Mutattam neki, hogy hol fogja és tolja s hová nem nyúlhat és csinálgatta. A kezét az enyémre tette, úgy dolgozott, de néha maga is fogta a fűrészt. Ha nem tolta, leálltam. Párszor még a Pista bácsi fűrészelt is elmondtuk hozzá. Láthatón élvezte. A fúrótól félt, mert annak géphangja van, de azért a kezembe adta, amikor kértem, csak utána szépen elbóklászott a helyszínről.
Végül sikeresen felkaróztuk a borsót és mindenkinek minden végtagja a helyén maradt és egy kicsi kiabálás sem volt egész nap.
Estére sütöttem tarkedlit és Peti benyomott egy második adag sajtos tésztát, amire Anyu sütött még szalonnát, szóval nagyon elégedettnek tűnt az életével.
Napirendbe tettük a gyógyszer szedést is egy Nurofen adagoló képében, így kicsit könnyebben ment ez is, bár Peti egyre rafkósabb. Engedelmesen beveszi a szájába a gyógyszert, majd kifolyatja belőle. Azért remélem valamennyi le is megy. A szemkenőcsöt nem kedveli, de tűri, remélem most már jobban lesz. A héten nem megy suliba, szóval jól el fogunk bulizni, csak a munkámmal nem haladok majd úgy, ahogy szeretnék. (Bár ma is dolgoztam, de csak egy nagyon picit.)
Kellett már egy ilyen jó nap, mert egyébként elég vacakul áll minden és csak parázunk Emberrel. De most jó a kedvem, még akkor is, ha már az én torkom is fáj. :)

ps. Az esti gyógyszerbevétel után eltűnt az adagoló, amit a napirendbe használtam. Biztos véletlen. (Egyébként meg "Van másiik!")

Melyik suli a jó suli?

Nemrégiben Panni meglepő kijelentést tett. Közölte, hogy Petya sulijába szeretne járni. Megkérdeztem tőle, hogy miért és azt válaszolta, hogy ott sok a játék. Abszolút azt mondta ki, amit már én is gondolok egy ideje. Normális esetben minden gyereknek juthatna odafigyelés, szeretet, személyes figyelem és sok játék a suliban.
Ráadásul Peti sulija egy gyönyörű park közepén van. Télen szép, mert sokáig van hó, tavasszal a fák miatt, ha süt a nap, akkor meg azért. Panni sulija a legjobb szándékkal sem tud ezzel versenyezni, mivel ronda, poros betonplaccon rohangálnak szünetben, amire jön még szeptembertől pár konténer osztály. (bármi is legyen az)
Petya sulijában valóban több a játék, van babzsák fotel és körben van az asztal, nem a tábla felé arccal. (nincs is tábla) . Egy másik szobában vannak  auti munkaállomások , de Panninak azok is játékok. :) A kis konyhában tudnak a srácok uzsizni, ott is rend van és barátságos hangulat. És akik nélkül ez nem működne, a tanítónénik. Petya sulijában bemehetünk Petiért, nem kell a kerítésnél várni és mindig van idő néhány szóra. A tanárnénik kedvesek és mosolygósak még délután is, amikor már láthatóan fáradtak. Nem csoda, hogy Panni élhetőbbnek látja, mint a saját suliját, ahol kb 30 gyerek egy osztály és a nagyon kedves tanárnéninek nincs mindenkire annyi ideje, bármennyire szeretné is, hiszen háromszor annyi a gyerek.
Vicces, hogy Panni is abban erősít meg minket, amit gondolunk, hogy Petya jó helyen van ott. Csak kicsit lenne közelebb! Emberrel folyton azon tréfálkozunk, hogy egyszer a kocsi mögé kötjük az egészet és közelebb húzzuk, de tartok tőle, hogy ez nem fog menni. :)
Egyébként Panni azt is pedzegeti, hogy magántanuló szeretne lenni és már megint beteg. Rutinos anyukák azt mesélik, hogy év vége felé a srácok elfáradnak és sűrűbben betegeskednek. Úgy tűnik Panni hozza a papírformát.

krómoxid zöld

VIGYÁZAT GUSZTUSTALAN!

Most leírok egy nemrégiben történt esetet, amin azóta is röhögök, de tényleg gusztustalan, szóval ne ebédhez olvassa, aki olvassa.
Történt, hogy nemrégiben Pannival mentünk Petyáért a hegyre. Panni panaszkodott, hogy hányingere van, de ez vele a kocsiban időnként előfordul, szóval nem izgultunk nagyon. Felkaptuk Petit, Panni szokás szerint körbe rohangálta a fél parkot és jöttünk is haza. Már majdnem hazaértünk, amikor Pannikám tényleg kidobta a taccsot. Ez eddig semmi extra, másokkal is előfordult már. De két menet közt halál nyugodtan közölte velem, Rico vagyok! (A Madagaszkár pingvinjeinek egyike, aki roppant praktikus módon mindig kihányja, amire szükség van legyen az dinamitrúd, vagy pattogatott kukorica). Nekem az ő korában nem volt ilyen lélekjelenlétem. Emberrel nem is bírtuk ki röhögés nélkül, annyira abszurd helyzet volt.
Peti diszkréten átszálazta, amit Panni elé terített, de szerencsére nem talált benne semmi izgiset, szóval gyorsan lejött a témáról, én meg felhagytam a telefonálással.
Kicsit aggasztott, hogy miért vannak zöld dolgok a produktumban, faggattam Pannit, keserű - e a szája. Azt mondta igen, de nem volt meggyőző. Gondoltam, hogy ha epe lenne a dologban, nem venné ennyire félvállról, de azért ezen elpolemizálgattunk Apjával hazáig.
Mikor beálltunk a kapuhoz és Ember kiszállt kaput nyitni, Panni elárulta, hogy van egy titka, eszi a színes ceruza hegyét és ma zöldet evett. Ennyit erről.
Kiszállás után gyorsan elmenekültem Panni megfürdetése címszóval, ugyanis nagyon nehezen bírom az erős szagokat. Ember viszont egy igazi hős, neki látott takarítani. Kisvártatva végzett és közölte, nem lehet szó epéről, az nem krómoxid zöld. Na itt lett végem. Ilyen párbeszéd más (értsd normális) családban bizonyosan nem hangzik el, és gyanítom, hogy a rókát se sokan veszik ennyire lazán, de szerintem ha ki kell jönnie, jöjjön, nem sokat segít az alanynak, ha még mi is hisztizünk körülötte. A kocsi meg mosható, bár jobb, ha nem általam, mert én csak szaporítanám a teendőket. :)