2014. június 27., péntek

apróságok

Ahogy már pársor írtam, igen sokat autózunk Peti sulijába. Ezzel kapcsolatban jár támogatás, de elég döcögősen ment az igénylése. Februárban kértem meg levélben a TKVSZRB - t, hogy küldjék az erre vonatkozó utalványt. (Ők küldi az utalványt, az OEP a betétlapot. Bővebb infó au OEP oldalán, vagy a Mozaik kiadványában, a honlapon itt.) Vártam és közben mindenféle dolgom volt, tehát halogattam, hogy rájuk írjak. Végül a tanév utolsó napján kaptam kézhez a levelet, amiben benne volt. Amikor megláttam, akkorát nevettem, hogy egész megleptem a postásunkat. Úgy éreztem van ebben a szituációban valami nagyon morbid humor.Végül is megjött és jövő tanévben is jó lesz. Addig legalább kiimádkozom az OEP - ből a másik felét. :)

De, hogy jót is mondjak ügyintézősdi frontról, az ápolási igénylésével foglalkozó ügyintéző olyan szuper volt, hogy kívánni sem lehet jobbat. Kedves volt, türelmes, mindenről tájékoztatott, szóval a lehető legjobb.

Még a tanév végén beszélgettem Pannival, hogy mi lesz vele, ha felnő. Mondta, hogy lesznek gyerekei, egy fiú és egy lány. Belém bújt a kisördög és megkérdeztem, lesz - e autista. Azt felelte, hogy igen. Elmagyaráztam, hogy ez nem szükségszerű és autista gyerek nélkül azért könnyebben létezik egy család. Kérdeztem, miért is kell neki autista gyerek. Közölte, hogy azért, mert akkor azt is tudná, hogyan kell róla gondoskodni, nem csak azt, hogy mikor ordít. Még szerencse, hogy jött a fagyizó, így nem vette észre, hogy elszótlanodtam. :)

Egyébként Pannikám rákapott a mosogatásra, mert hasznos szeretne lenni. Felköti Nagyi Mami kötényét és az én fejkötőmet és egy kisszékről mosogat. Szebben, mint én. :)


Volt velem tegnap szülő klubozni is. Egy nagyon kedves csapat hívott, hogy beszélgessünk és úgy alakult, hogy Panni is jött velem. Metró, vonat és csavargás Pesten, ez neki izgalmas. Kicsit aggódtam, hogy hogy találja majd fel magát, hiszen ez a szülőklub nem gyerekes volt, de olyan jól viselkedett, hogy nem győztem büszkélkedni vele.

A mai nap volt Petinek az utolsó sulis, innentől vakáció. Remélem jól fogjuk érezni magunkat! Minden esetre a bringa projektbe belevágtunk, azt remélem hamar összehozzuk a járgányt és tekerhetünk együtt.

2014. június 21., szombat

A hétköznapok

A reakciókból úgy tűnik, a tegnapi bejegyzésem kissé patetikusra sikerült. Igazából nem ez volt a cél, azt szerettem volna megmutatni, hogy a relative nehéz helyzetben is megtalálhatók az apró örömök, a hasznos munka, a gyerekek és persze a rózsa. :) De most nem ezt szeretném bontogatni, hanem írok a mindennapi kis történéseinkről, a vakációs tervekről, meg ilyesmikről, hátha érdekes. 
Itt van mindjárt a tanév vége, meg a bizonyítványok. Panni nagyon izgult rajta, végül oklevelet is kapott a kiváló tanulmányi eredményéért. Meg egy ronda Monster High babát a százas boltból jutalmul, mert arra áhítozott. Azóta azzal alszik. :)


Peti is megkapta a bizijét, az övéhez szép hosszú szöveges értékelés is tartozott. Szeretem ezeket az értékeléseket, mert reálisak, tényleg azt írják le, milyennek látják a Petyát a suliban, nem torzítanak, mint ezelőtt némelyik oviban. Összenéztem a tavalyi értékelést az ideivel és sok benne a fejlődés. Ez azért vicces, mert napi szinten nem tudatosul.
Jó volt az is, hogy Peti egyik tanítónénije eljött a fejlesztésre és beszélt egymással a két pedagógus, meg beszélgettünk egymással mi is. Nagyon hiányolom ezt a fajta beszélgetős dolgot a suliban a tanítónénikkel, de egyrészt ritkán megyek fel én is a suliba (bár mostanában már sűrűbben megy), másrészt ők is fáradtak, sok a dolguk. Megint csak nem auti probléma, Panni sulijába konkrétan nem szabad bemenni. A kapunál kell várnunk a gyerekeket. Petiékhez bemehetek, kérdezhetek. Ami nagyon fontos, azt általában meg is beszéljük, de nem szeretek túlzottan "rámászni" a tanítónénikre. Persze ez is lehet, hogy csak az én hülyeségem. 
Volt megint forgatás is a következő filmhez és ez is nagyon jól sült el. Egy közeli kirándulóhelyen volt a felvétel és utána ott ragadtunk a barátainkkal. Kirándultunk kicsit, aztán átmentünk hozzájuk és meg is beszéltük, hogy máskor is eljöhetünk együtt kirándulni. Igazán jól sikerült nap volt. :)












Azóta Petinek már rövidebb a haja, mert megint megnyírtuk. Lassan unalmas lesz, hogy mennyire tudok örülni egy hajvágásnak, de ez is annak a  fényében érdekes, hogy honnan hová jutottunk. az előzetes tiltakozás után Petya megint tolta a fején a hajnyírót. :)
Mostanában sokszor alakult úgy, hogy Ember itthon gitározott és ezt Peti nagyon szereti. egészen kedves tud lenni, mikor valamivel elfoglalom magam és egy idő után konstatálom, hogy hiányzik a fél családom. Ilyenkor találom meg őket a kis szobában, ahol Ember gitározik, Peti meg hallgatja. Lehetőleg valamilyen bizarr helyen, vagy pózban és boldogan. pl bevackol Apja háta és a fotel közé és ott vigyorog. És ha ez nem lenne elég, Panni számára kölcsön kaptunk egy zongorát, hogy kiderüljön, tényleg fekszik - e neki. Most aztán hallgathatom a Boci - bocit. :)
Érdekes még a bicikli ügy is. Mármint, hogy nagyon szeretnék valahogy bringázni Petivel, de még nem tudom hogyan. Láttam erre több megoldást is, a legtutibbat Békéscsabán az Aut - Pontnál. Fejben oké a dolog, csak meg is kéne csinálni. Valahonnan levadászok két kempinget, aztán Ember hegeszthet a barátaival. :) Peti ugyanis szereti a biciklit, de már túl nagy ahhoz, hogy mi vigyük. Az a szokása sem vicces, hogy a lábát a küllők közé próbálja dugni, szóval atombiztos cuccot kell építeni. de remélem a vakáció alatt tudunk már gurulászni. Addig meg marad a görgő, amit igaziból Embernek vettem még régen, de Panni használja. :)




Napirenden van még a szobatisztaság kérdése is. Peti a suliban már szobatiszta, ha van aki elvigye vécére, sőt néhányszor már maga is intézte a dolgot igény szerint. (talán kétszer és egyszer jelzett a gaytója letolásával az osztály közepén. :) ) De itthon nem ilyen rózsás a helyzet. Ugyanis Petya lehet autista és értelmi fogyatékos, de nem buta. Pontosan tudja, hogy fürdés után, éjszakára pelenkát kap. És addig inkább szorítja, mint hogy elintézze a dolgát a kedvünk szerint. Pedig ha véletlenül belepottyant a vécébe, azonnal, még a tetthelyen kapja a gumicukrot. A dilemmám ezzel kapcsolatban az, hogy hagyjam - e a dolgokat ilyen formán menni a maguk útján, vagy legyek kemény. (Persze, nem leszek.) Ugyanis Peti öt napig simán vissza tudja tartani a komolyabb ügyeit, még ha nem is tud már ülni a végén és pokolian szenved. Ezen még törpölök egy kicsit, persze nem egyedül.
Foglalkoztat még a fogmosás is. Mármint Petinél, én boldogulok. Egyre ügyesebb ebben, de köpni nem tud. Szerintem nem is igazán akar. Szereti, hogy kiválaszthatja a fogkrémet és legálisan használhatja (máskor ellopkodja és szétkeni) és eltűri a dörgölést is, de a köpés az x akta. Pedig már olyan látványosan bemutattam, hogy azért Oszkár járna.
És még gondolkodhatok a vakáción is. Ahogy írtam már, az elmúlt években nem én voltam velük itthon, ezért vicces módon ez most egész nagy feladat. Amikor ezen törtem a fejem, elfilóztam, mennyit is esznek a gyerekeim és mikor. Nem véletlen, én hajlamos vagyok elfelejteni enni, vagy bekapok egy smack levest. Ez nekik kicsit kevés, bár azt is igaz, hogy ha elvonulok valami káros kajával, két szobán keresztül is kiszagolják és tuti, hogy nem egyedül eszem meg. :) Bizony, naponta ötször kajálnak, erre már elkezdhettem felfűzni a napirendet. Most már megvan, hogy fogunk sétálni, boltba és piacra menni, kisebb és nagyobb játszóteret látogatni, fagyizni és nagyon szeretném bevonni a srácokat a házimunkába is. Meg persze kirándulás és esetleg bringázás is lesz. Petinek lesz asztali játék, amihez gyűjtőm  a muníciót és közös játék, amikor velem és Pannival játszik és ő választ a felkínált két, esetleg három játék közül. Panni Nagyizhat, kertezhet és az utcánkban egyedül bringázhat is. Mindezt természetesen megtámogatva tárgyakkal. Meg szöveggel is. :) Ugyanis év végére Panni is nagyon kipurcant és eléggé döcögősen mentek a napok, hol ez maradt el, hol az. Ekkor írtuk össze, hogy mi az ő dolga és mikor.


Ezzel vészeltük át a tanév utolsó heteit és Panni nagyon szerette. Egyrészt, mert ez az övé, másrészt, mert együtt csináltuk. Egyébként meg tényleg segített.
Ezeken a dolgokon kívül el tudok majd menni néhány szülőtréningre, amiket nagyon várok és persze dolgozom az egyesülettel, de ott talán most lazább időszak következik. Igazán kíváncsi vagyok a nyárra, mert nagyon impozáns terveim vannak, de hogy  mit sikerül belőlük megvalósítani, az a gyakorlatban derül majd ki. :)

2014. június 20., péntek

Most még nincs baj

Gyerekkoromban volt egy elég morbid vicc, aminek nem is emlékszem a poénjára, de mostanában sokszor eszembe jut. Valami olyasmiről szólt, hogy esik le egy ember a tizedikről és még a harmadiknál is azt mondogatja, hogy most még nincs baj. Elég jól jellemzi ez a vicc a mostani állapotomat. Több síkon is alkalmazni tudom, minden bizonnyal ezért ugrik olyan sokszor be.
A januári döntésem óta kialakult egy új életritmus itthon, ami általában kellemesnek mondható. Napközben dolgozom az egyesületben kb hat órányit és jó esetben estére már nem kell. Elmegyek Panniért és még lakást csinosítani is van idő. Nem utolsó sorban szépen lassan leülepednek az elmúlt évek történései, átkerülnek a fókuszok pl a családra újra. Van időm gondolkodni azon, hogy mit és hogyan fogunk csinálni a vakáció alatt és általában többet tűnődöm a gyerekek dolgain és mivel kipihentebb vagyok, jobban élvezem a társaságukat is. Szóval most még tényleg nincs baj, mert van munkám, amit szeretek és végre összefér a családdal, vagy legalábbis jobban egyensúlyban van. De ezt a munkát nem honorálja senki úgy, mint egy állást, szóval előfordul időnként, hogy üres a hűtő és nem száz százalék, hogy meg tudom tölteni, mire éhesek leszünk. Eddig sikerült, Ember erőfeszítéseinek hála, de mindig van egy kis bizonytalanság és ez nagyon fárasztó. (A rezsi ügyeket inkább nem is részletezem, bár azok az igazán ijesztőek). Most nyár jön, nem fogunk annyit autózni a vakáció miatt, ősszel meg max. újratervezés.
Ugyanez a fura kettős érzés van bennem Petivel kapcsolatban is. Leginkább az autoagresszió miatt szokott eszembe jutni. Ugyanis ez még mindig adott, noha többen is dolgozunk vele, nem utolsó sorban Peti. :) De lassan haladunk, Petyus meg egyre nagyobb. Mindegy, most még nincs baj.
És jönnek a fejre a mindenféle kövek, amik megint csak generálják a bizonytalanságot. Petya sulijában pl a szülőin a főnéni közölte, az ápolásin lévő gyerekeket délután fél háromkor haza kell vinni. Mielőtt bárki csúnyákat gondolna róla elmondom, hogy ezt törvény írja elő, amit ő csak betart. Tudom, hogy az iskolák ezt nem mindig veszik komolyan, de ahhoz, hogy ilyen jó sulit működtessen, minden bizonnyal törvényesen kell eljárnia. Nem is vele van a gond, hanem a logisztikával. Merthogy fél tíz körül érek haza a suliból és fél kettőkor indulhatok is vissza. Végül is ez is idő. Pannit innentől megint nem tudom, hogy szedem fel és mi lesz a közös hazasétálásainkkal, hiszen rá vonatkozik az egész napos iskola. de persze ez az én problémám és ezért van a gyereknek két szülője. Csak lassan már egyik sem tud dolgozni. Az egyszülős családok nem is értem hogyan csinálják. Ráadásul Peti csak kocsival szállítható, Embernek meg munkaeszköz az autó, szóval nem lesz egyszerű megoldást találni.
Ha nem megyek ápolásira és itthon maradok, akkor nulla bevétel és tb., ha elmegyek ápolásira, szinte biztos, hogy óne munka, viszont fél napos a Petya a suliban. Jó is dilemma. (A gyes tíz éves korában megszűnik, úgy mint az ikreseknél. Sosem értettem, miért ekkor, hiszen pont semmilyen változás nem következik be, nem lesznek kisebbek az igények, gondolom ennyire van pénz. ). Valahogy nagyon csapdásnak érzem ezt az ápolási témát. Az iskolára vonatkozó részről már írtam. A szülő négy óa munkát vállalhat mellette és otthon bármennyit. De ez ugye elég nehéz, ha a gyerek korábban jön el. Ami még furcsa benne az az összege. Ugyanis biztonságra nem elég, de a biztonság illúziójának a megteremtésére igen. Valami kicsi biztos a bizonytalannal szemben.
A másik családbarát dolog a vakáció. de ez szerintem nem auti probléma. Fel nem foghatom, hogy egy család, ahol mindkét szülő dolgozik, hogy oldja ezt meg. Amíg volt munkám, én hívtam valakit azért, hogy ősszel is legyen még munkám :) Petivel persze kicsit bonyolultabb az élet, jól t kell majd gondolni a napjainkat, de eléggé várom, mert ilyenkor elég kevés jut belőle nekem. Igen, neki még van suli, ugyanis az iskola két hetes napközi tábort tart. Giga jó pont oda!
Egy kedves ismerősöm mondta egyszer, hogy a lébizonytalanságot is meg lehet szokni. Úgy tűnik megszokni meglehet, de megszeretni nem fogom. Ehhez én nem vagyok elég bátor. (Vagy hippi:) ) Amit biztosan tudok, az az, hogy nyílik az első bimbó a rózsán, amit tavasszal ültettem és ennek nagyon örülök. :)
Hamarosan írok a mindennapi ügyeinkről és a vakációs terveimről, de most ez jött. Addig is üdv a harmadikról!