szabi!

Mára és holnapra szabit vettem ki, mert egyrészt borzasztóan összetorlódtak a teendőim, másrészt nagyon hiányzott már egy ki lazulás.
Reggel, miután kidobtuk Pannit az oviba, elszaladtunk Peti sulijába beiratkozni. Kaptunk egy halom nyomtatványt és kiderült, hogy diákigazolványt is kell majd készíttetni. Ez vicces, mert a munkahelyemen valaki egyszer mesélte, hogy állítólag már nem lehet vinni a lépet, ott csinálják. Ha így van, szép kis rodeo lesz. Persze lehet, hogy Peti ezt is meglépi és én vagyok kishitű. A papírokat egyébként elhoztuk, mert jó kis meló lesz mindet kitölteni.Vicces, hogy miközben mindenhol azt hallom, hogy a súlyos gyerekeknek nincs hely, itt jelenleg csak Peti van, mint autista elsős. Gyanítom, nem sokáig.
Ez az út arra is alkalmas volt, hogy megnézzük, mennyit fogunk utazni. Szóval kb két órát naponta, ami alatt olyan nyolcvan kilométert autózunk.Nem akarom tudni, mennyi az benzinben.
Miután végeztünk a sulival, elszaladtunk kettesben vásárolni Emberrel. Történt ugyanis, hogy lekoptak rólam a ruháim. Nemigen vettem mostanában, a terhességeim előtti cuccokat hordtam. Nyolc év meg azért meglátszik. Így mostanság is farmerba nyomtam, ami kezdett nagyon kényelmetlen lenni. Egy turkálóban kötöttünk ki és jól bevásároltam. Ember türelmes volt és megnézett minden általam felpróbált darabot. És ez is érdekes. Világ életemben utáltam vásárolni, különösen ruhát. De újabban élvezem. Feltehetőleg azért, mert lassan eldöntöm ki is vagyok én, így nem okoz olyan nagy gondot eldönteni, hogy mit veszek fel és mit nem. De azért lecsekkoltatom Emberrel! :) (Egybként néhány napja a hosszú hajamat is rövidre vágattam. Nagyon rövidre.)
Ezután hazaszaladtunk és láttuk, hogy Peti jól elvolt Ember anyukájával. Míg ők ebédeltek, felkaptam Pannit. Ez nagyon vicces volt, mert a kocsi a házunk előtt állt a napon. Úgy vezettem az oviig, hogy nem tudtam megfogni a kormányt és fújkáltam a kezemet. Ezzel nagy derültséget okoztam a szembe haladó autósoknak. (Pasik, nulla empátia :) )
Azért is jó volt Panniért menni, mert már tegnap este kérte, de nem mertem megígérni. Abszolút megérte a tűző napon autózni, mert őszintén örült  "meglepetésnek", vagyis nekem.
Haza jöttünk vele is és én engedtem magamnak egy rövid medencézést. Készülődés után pedig irány a Korai! 20 éves és ebből kifolyólag megkérték a szülőket, hogy vegyenek részt egy rövid interjúban. Simán igent mondtunk, pláne, hogy Zs vigyázott a gyerekekre, amíg  mi fontoskodtunk. Petinek mondtuk induláskor, hogy megyünk a Koraiba Zs- hoz és akkorát mosolygott, hogy öröm volt nézni! Jó volt őket újra látni és igyekeztem visszavenni a szokásos stílusomból, hogy használható anyag készüljön. De a lényeg, hogy jó szívvel mentünk oda és megint mindenki kedves volt. Szeretem, hogy ez nem változik. Ráadásul kaptunk egy lemezt, amin rövid részletek vannak a vizsgálatokról. Lehet, hogy  másnak ez bizarrnak tűnik, hiszen akkor kaptunk diagnózist, akár fájdalmas emlék is lehetne. De a prózai valóság, hogy nem az. Még mindig elmosolyodok, ha meglátom, vagy meghallom azokat, akik akkor ott voltak. Ráadásul Peti is még kicsi és vicces a filmeken.
Kaptam az újságból is, amibe írni szoktam. Ez azért érdekes, mert abban a számban van az írásom, amire a legbüszkébb vagyok, de nem volt belőle példányom. 
Este itthon még medencéztem picit Pannival, azután bezuhantunk az ágyba. De ez a mai nap olyan jó volt, hogy mindenképpen meg akartam írni.