hírverés

Ma nagyon örültem, mert kaptam egy visszajelzést, hogy a mentorszülőkről hírt fog adni a Nők lapja. Írtam nekik egy levelet, hogy vagyunk és szükségünk van a publicitásra, arra reagáltak. A többieknek még nem szóltam, legyen meglepi. Bár ide kiteszem, de azért az nem ugyanaz.
A nyaralás is egyre közelebb jön. Alig tudtam ma a munkámra figyelni, mert tele volt a fejem azzal, hogy  mit is kéne elpakolni.
Ma az ügyvéd srácnak is odaadtuk az egyesület újabb köréhez szükséges mindenféle aláírt papirost. Nem bánnám, ha ez már jó lenne nekik. Egyesületként azért könnyebb lenne mindenfélét csinálni. DÉ-vel beszéltünk arról is, hogy testvérklubot kéne szervezni, de magánemberként nem olyan egyszerű, hiszen szinte biztosan saját zsebből kéne szponzorálni a dolgot.
Egyébként ez a munka kontra autizmus életérzés most nagyon erős. Az a baj, hogy sokkal szívesebben foglalkoznék hivatásból szülősegítéssel, mint a mostani munkámmal. Ez is egyfajta segítségnyújtás, éppen ezért nagyon szeretem, de itt nincsenek olyan komoly problémák, amikhez speciálisan az én ismereteim kellenének. Persze amíg nincs semmilyen végzettségem, maradjak csöndben. Végülis mindenkinek megvan a maga dilije és ez még nem is a legrosszabb. :)
Délután Embernek segítettem a munkájában és bizony elfáradtam. Ráadásul majdnem biztos vagyok benne, hogy a megrendelő nem lesz elégedett a munkával, mert ez a mese most nem erről szól. Petya ma megint kiült az ablakba, amitől kollektíven lábon hordtunk ki egy infarktust/fő. Holnap van a neve napja és szerettem volna készíteni neki egy túró rudi tortát, de nem fért bele. Kicsit szégyellem magam és ebben az a legszebb, hogy Petyát piszkosul nem érdekli, hogy bolti tortát kap, vagy házi készítésűt.
Estére Panni nagyon bújós lett. Szerintem kicsit meg van kavarodva a vakáció miatt. Anyuval volt napközben és utána velünk. Anyu szerint délelőtt is nagyon bújós volt. Remélem a nyaralástól majd helyre billen a lelke.