2011. június 27., hétfő

csili és szülőklub

Vasárnap megvolt a bográcsolás. Az Apák készítettek csilit. Ez is olyan étel, amit csak férfiaknak szabad készíteni. És nem vajjal gurigáztak ám! DÁ összerakta a fűszerkeveréket apránként és a végén még a keserű csokit is beletették. Eszméletlenül finom lett, sokkal jobb, mintha valami vacak bolti porból készült volna. Hanem a ma reggel! Megbosszulta magát rendesen a tegnapi ebéd. Komolyan aggódtam, hogy hogyan fogok tudni dolgozni, de valahogy túléltem. Igaz, befelé az autóban végig ZZ top - ot hallgattam, mert leginkább az illet a kavargó hangulatomhoz.
Attól tartok, hogy ez a hét egy kicsit kétarcú lesz. Egyrészt alig várom, hogy menjünk már nyaralni, másrészt előre parázok, hogy mit nem sikerül majd becsomagolni, kipakolni, vagy elintézni.
Megint pezseg az élet az egyesületünkkel kapcsolatban. A héten az ezzel kapcsolatos dokumentációt is újra be kell adni, mert különben kifutunk az időből. Ebből a szempontból is szerencsés volt a mai szülőklub. A múltkor DÉ-vel beszélgetve találtuk ki, hogy attól hogy nincs még az egyesület, még nem tilos tevékenykedni. (az idevágó kifejezést is megtanultam É jóvoltából "informális szülőcsoportként"). Ezért aztán kitaláltuk, hogy összeülünk minden hónap utolsó hétfőjén az Astoriánál a Burger Kingben. Azt gondoltam, legrosszabb esetben kávézunk egyet kettesben. Kávéztunk, de messze nem egyedül. Eljöttek néhányan, akiket igazán kedvelek.. Szerencsére az egyesület alapítói is, tehát aláirkáltunk egy csomó papirost és remélem ez már rendben lesz. Ezután még hazavezettem, boltba mentem és elcsábultam Panninak egy hálóingre. Kinőtte a hálóruháit.
Ember szerint a gyerkőcök jók voltak, csak Panni nézett több tévét az optimálisnál. Mire én hazaestem, már meg voltak fürdetve és örültek nekem. Petya is boldog volt, hogy megjöttem. Ilyenkor néha eszembe jut, hogy milyen jó, hogy az ő autizmusa "átengedi" az érzelmeket és hogy az esetek nagy többségében szereti a testkontaktust.
Már napok óta meg szeretném írni, hogy mit találtunk ki a kádba kakilás ellenszereként. Végül is elég prózai, nem kádban fürdik, hanem zuhanyoz. Ezzel az a bajom, hogy kivédjük a dolgot, de nem adunk mást helyette. De egyszerre talán ennyi is elég.
Ma oviszünet volt, de holnap Petya már megy, Panni meg nagyizik. Remélem így mindenki rendben lesz

1 megjegyzés:

  1. Nálunk sajnos nincs ilyen összefogás a kisebb gyerkőcök szülei között. Pedig olyan jó lenne....

    VálaszTörlés