Alakul a vakációs rutin, eddig semmi extra nincs benne. Tolódnak a dolgok az időben, mert orcátlanul sokáig lustálkodunk, Peti is. Ez elég jó hír annak fényében, hogy általában hatkor kelt és ezért mi sem pihentünk, kisebb korában pedig évekig nem aludtunk át egy éjszakát sem.
Megvannak az étkezések és persze a napi séta, ami úgy látom, hogy Petinek nagyon kell. Járunk boltba és lovagolni, meg fejlesztésre és itthon is játszunk néha, de kevesebb a tervezett játék és több a spontán, ami szerintem nekünk jó. Hozzájárult ehhez az is, hogy rendbe tettem a gyerekek játékos dobozait, azóta mindkettőjüket jobban izgatják a játékok. Peti jobbára a pakolós és szétdobálós figurát mutatja be a sok darabos cuccokkal, de ha segítek, rendeltetés szerűen is játszik velük egy darabig, Panni pedig nagyon szépen játszik mindennel.
Persze előfordulnak sikoltozások, de sokkal kevesebb és kevésbé intenzív, mint régebben és általában okot is találok hozzájuk. (pl nem szabad lelopni a diópótlót a polcról és zacskóból enni, vagy szétkenni a fogkrémet a kanapén.) Ilyenkor egyszerűen felküldöm Petit megnyugodni a babzsákjára.
Panni egyre kevésbé tolerálja ezeket a szitukat, lassan ezzel is kell törődni. (Vagy nem is olyan lassan.) Viszont ha Peti megnyugtatásáról van szó, nagyon jó fej tud lenni. Nála is számít, hogy mennyire fáradt és mennyire érti a dühösködés okát.
Pannival egyébként az a nehéz, hogy egyre inkább hajlamos a tévé előtt felejteni magát. Ebből kifolyólag sikerült belenéznem néhány mesébe és eldobtam a hajam. Konkrétan rondák a mesehősök, nincs történet, viszont rengeteg ordenáré poént sütnek el. Túlteng a puki és büfi humor, ami szerintem nem vicces. Persze lehet, hogy csak az én humorérzékemmel van baj és az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az érdekes meséket néha együtt nézzük. Ezek egyébként gyerekcsatornák. A baj csak az, hogy nem akarom hatalmi szóval letiltani, érdekesebb alternatívát, meg nem mindig tudok adni. De azért igyekszem és van, ami nagyon kecsegtető, pl a szabadság. A héten többször is elengedtem Pannit egyedül a boltba. Komoly feladatot kapott, hozzon kenyeret, felvágottat, meg magának kis nasit. Átnéztük a pénzeket, hogy mikor melyikkel kell fizetni és írt magának bevásárló listát is, amit első alkalommal ügyesen az asztalon felejtett, pont ahogy én szoktam. A bolt közel van, amolyan igazi kisbolt, ahol ismerik a vevőket, tudtam, hogy nem fogják becsapni, de azért mindig vártam, hogy mikor ér haza. Eddig nagyon ügyes volt és a jól végzett munka öröme mellett nem nagyon érdekelte a tévé. Egyedül mehet bringázni is, de csak az utcánkban. Erre is nagyon büszke! :)
Szintén jó poén a sütés. Nálunk elég sokszor van házi süti, olcsóbb, mint a bolti és szeretek is sütni. Általában gyorsan meg is van. Most kicsit kevésbé haladós, mert Panni egyedül akar sütni. Ehhez át kell írnia a receptjeimet, mert nem olvashatók (szerinte) és persze mindent pontosan ki is kell mérni! Nagyon finom citromos kekszet sütött hétfőn. Ide teszem az olvasható receptet. :)
A héten már a rutinhoz tartozott a Tour de France is. Ugyanis én ezt nagyon szeretem. Évek óta nem tudtam nézni, hiszen dolgoztam, úgyhogy most tobzódok. Ráadásul Peti is szereti. Elég monoton és kicsi korában is néztem, vagy ki tudja miért, de megnyugtatja. Panni néha reklamál, de a séta alatt azért tour győztest játszik, aki minden trikót megnyert! :)
Panninak jó program még a nagyizás. Átszalajtom valamiért és rendre ott ragad, amit én a legkevésbé sem bánok. Olvasnak, rajzolnak és csupa normális, jó dolgot csinálnak. :)
Petyán nem látom, hogy annyira megviselné a suli hiánya, mint az eddigi nyarakon. Érdekes volt, hogy a szobatisztaságban nagyon visszaesett. Nem volt hajlandó klotyóra ülni, hanem inkább bepisilt. Tegnapra már rendben mentek megint a dolgok, erre mára megfájdult a hasa. Sajnos rákapott, hogy mindenféle levelet elrágcsál séta közben, meg a kertben és ez nem mindig tesz jót. Aztán megtalálom ezeket a félig rágott leveleket a pelóban. Mert ma kapott pelót, hiába szobatisztaságra szoktatás, láttam, hogy szenved. Elmentünk lovagolni és a lovasterapeuta megint nagyot segített. A dühösködő Petit először ölben nyugtatta, majd lóra is ültette és még dolgozni is tudtak kicsit. Észrevettem, hogy Petivel sokkal kevesebbet beszél, mint a többi sráccal, inkább mutatja, hogy mit vár tőle és nem meglepő módon ez így nagyon jó működik. :)
Nagyon jót mosolyogtam azon is, hogy megint előkerült az "Emberrel mi úgy szoktuk" szófordulat is. Tény, hogy mostanában sokszor ő vitte Petit és jól megvannak a terapeutával, már csak férfi a férfival alapon is. (meg zenész a zenésszel, meg jó fej a jó fejjel) Legutóbb ezt a doki néninél hallottam, mikor Petit vizsgálta. Anyuka, mi Apával úgy szoktuk... Azért szeretem ezt nagyon, mert ezekből a mondatokból kiderül, hogy nem csak én veszem észre, Ember mennyire jó fej és jó apa és milyen ügyesen foglalkozik a gyerekével, hanem mások is, akik körülöttünk vannak. Ezzel kapcsolatban van egy elég komoly agymenésem, de ezt most nem fejtem ki majd egy más alkalommal. :)
Petinél azt is észrevettem, hogy a séták már nem kezdődnek folyamatosan hisztivel, mint régebben és egyedül is sétál már. Ez azért érdekes, mert eddig mindig fognia kellett valakit s úgy jött. Most néha elballag, vagy elszalad kicsit és én engedem, mert neki is meg kell tanulnia egyedül lenni.
Az ikerbringához is összejött a megfelelő számú donor bicaj, ezúton is köszönöm mindenkinek, aki segített! Azt tervezem, hogy a szerelést majd felfotózom ide, csak Embernek most sok a dolga, nem ér rá bicajt építeni. Tartok tőle, hogy nem leszek elég szakszerű, mert már most olyan kifejezéseket használ a haverjaival, amiket nem értek, de majd a képek segítenek. :)
Talán nem kell mondanom, hogy Petinek kell a napirend, láthatóan zavarja, ha nincs kint. Persze ha kint van, akkor próbál csalni és a kaját, vagy a sétát preferálni, de ez nem baj. :)
 |
| szabadidő-közös játék-szabadidő-körömvágás-szabadidő-vécé-evés |
Szóval éldegélünk csendesen és jobbára vidáman és bevallom, tetszik, hogy nem kell munkába rohannom mellőlük, még ha kényszerből is alakult így. A negatívuma a helyzetnek, hogy Embert szinte alig látom és a munkám gyakorlatilag nem halad, de úgy tűnik, inden nem megy egyszerre és összességében mindenki jobban érzi így magát. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése