Nagyon nehéz héten vagyok túl. A benti feszültség és szomorúság valahogy szépen megmérgezte az itthoni levegőt is. Nem szeretnék konkrétumokat leírni, mert noha a blog és a munkám is autizmus tárgyú, nem érezném korrektnek itt "kibeszélni" a munkahelyi nyűgöket.
Keveset tudtam Öcskössel lenni, mert nem tudtam szabira jönni még egy napra sem. De azért el tudtunk menni egyik este kávézni és kiderült, hogy az enyémhez nagyon hasonló munkát végez, csak ő hajléktalanokat segít. Szóval a családunkban feltehetőleg van valami karitatív véna. Lehet, hogy Anyu túl sokat mesélt gyerekkorunkban. :)
De történtek egyéb jó dolgok is. Szombaton is bent kellett lennem egy rendezvény miatt, aminek én voltam a szervezője és nagyon fontos volt nekem. Ezután átmentem D - ékhez, mert a családom tagjai ott csöveztek. Alighogy beléptem az ajtón, örültek nekem és finom ebéddel vártak, amit nyugodtan megehettem. Apróság, de nekem nagyon jól esett.
A másik ilyen kis csoda vasárnap reggel történt. Nagyon korán, hajnali négykor keltem, hogy Öcsköst kikísérjem a reptérre. Mikor hazaértem elég nagy káosz volt és nyűglődött mindenki. Produkáltam egy jó kis filmszakadást, vagyis úgy elaludtam, ahogy csak akkor tudok, mikor nagyon elfáradok. ilyenkor szerintem egy kisebb bombázásra sem ébrednék fel, de ezt nem feltétlenül szeretném kipróbálni. Mire magamhoz kaptam, elcsendesedett a ház és egy gyerek sem ugrált a fejemen. Felmentem az emeltre, hogy a családom után nézzek és ott találtam őket a rendbe rakott emeleten, ahogy rajzoltak a földön nagy papírra. Ember nagy köröket rajzolt Petinek és mutatta, hogy abba rajzoljon, Panni meg erdőt rajzolt. Szándékosan hagyták, hogy kipihenjem magam, mert tudták, ez a hét sem lesz könnyű. Viszont ettől valahogy leraktuk a benti feszkót és kicsit visszataláltunk magunkhoz. Mondhatom, üdítő volt a szürke esték után.
Egyébként Petya elég nyűgös volt egész hétvégén, amit annak tulajdonítottam, hogy a mozgó foga alatt lehet, hogy jön az új. Jól ki is dekorálta megint a kezemet. Tettem a dolgomat ezzel kapcsolatban is, próbáltam neki segíteni, szeretgetni, vagy leállítani, mikor kibambultam az ablakon és láttam, hogy esik a hó. Beugrott, hogy a lovasterapeuta a múltkori havazásnál azzal fogadott, hogy Petya is feszes - e a hótól, mert a hozzá járó gyerekeke jó része megborul ilyenkor. Nem szeretek mindenféle okot koholni Peti viselkedésproblémáihoz, de nagyon stimmelt. Hátha majd egyszer elmeséli. :)
És ma este megint mázlistának éreztem magam, mert sokáig kellett dolgoznom, mostanában értem csak haza. Ember nehogy zsémbelne, hanem készített nekem szendvicset a hűtőbe és már mindenki békésen szuszog fent. Azt nem néztem meg, hogy ki melyik ágyban alszik, de ez már így is csodás. Holnap haza se jövök, bent alszom. Nem kényszerít rá senki, idegesít, hogy nem érek a dolgom végére. Így talán könnyebb lesz kicsit. Ember mosott nekem hálózsákot, így egészen kényelmes lesz. Talán sikerül végre kicsit egyenesbe jönni a munkával és akkor itthon is normálisabb leszek. Majd kiderül. :)
A végére hagytam Panni kérdését. Tegnap este a fürdőben kérdezte meg, hogy mi az a Telecaster beszélgetés. Kiderült, hogy félrehallotta a kerekasztal beszélgetést. Apja lánya:))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése