Szóval pénteken gyakorlatilag egész nap autóztunk. A Gugli útvonaltervezője nagyvonalúan nyolc órában határozta meg az út megtételéhez szükséges időt, de volt az tizenkettő is. Persze jókat tudtunk beszélgetni és a táj is gyönyörű volt. Ilyenkor mindig feltámad bennem a nem túl mélyre temetett turista és legszívesebben azonnal bakancsra és hátizsákra kapnék. Erdély meg aztán pláne csábítja az embert. Emlékszem, mikor először jártam ott, csodálkoztam, hogy ilyen erdőt eddig csak mesefilmek díszleteiben láttam, itt meg igazi. Engem személy szerint elvarázsol, ahogy ott vegyülnek a dolgok. Megcsodáltam a bádogtető építészet remekeit és közben voltak gyönyörű öreg házak is boltíves tornáccal. Láttam szép vékony cigány lányt fehér ruhában fenékig érő copffal és az utca másik oldalán másik lányt kínai gagyi mintás pólóban. Öreg bajuszos bácsit ledőlni a kutyájával a fa alá és nénit, aki keresztet vetett a templom előtt elmenet, meg Milka tehenet a városnapon. Olyan, mint egy nagy kaleidoszkóp és nagyon szép a háttér. Már csak ezért is jó kibámulni az ablakon.
Viccesen rendezte a sors az utamat, mert a határ előtt jött sms a banktól, a hitelünk részlete nagyobb, mint valaha. A határ után Ember hívott, a legnagyobb és egyetlen állandó megbízója felbontotta a szerződését. Még ezt a hónapot dolgozza nekik, azután marad az én jövedelmem és ami neki bejön. Ezen volt aki felbosszantotta magát, de a helyzet az, hogy Ember munkájára vonatkozóan is piac és verseny van, ha egy megrendelő nem elégedett, válthat. Senki nem köteles a megélhetésünkről gondoskodni, csak mi. A magánvéleményemet itt nem fogom leírni,annak ellenére, hogy ez a saját blogom. Ennek két oka van.Az egyik, hogy nem akarok újabb blogbalhét, a másik, hogy ezzel az üggyel kapcsolatban nem lehetek objektív, hiszen érintett vagyok benne.
Szerencsére Ember nem szomorú, mert nem véletlenül alakultak így a dolgok, ennek pozitív hozadékai is vannak. Remélem nem sokszor lesz majd olyan időszak, hogy bánjuk, de ahogy már az előbb is írtam nem a mi döntésünk.
Fura érzés volt ezt mind a határon végigfuttatni a fejemben. Valahogy nagyon szimbolikus volt, hogy akkor most minek a végén, vagy határán is léptem át.
Mire megérkeztünk Csíkszeredába, már mindenki csak az ágyára vágyott, bár őszintén megörültünk VÉ-nek. Annak idején a mentorképzésen szobatársam volt és nagyon megkedveltem. Van egy fajta nyugodt, meleg mosolya, amitől jobb lesz minden. Ráadásul hihetetlen sokat dolgoznak a férjével az egyesületben és ezt olyan szerényen teszik, hogy folyton az jut eszembe, van mit tanulni tőlük. Azt is nagyon szeretem hallgatni, ahogy beszél, így érthetően élveztem a társaságát.
A szokásos erdélyi vendégszeretettel vártak és akkora vacsit kaptunk, hogy az máskor ebédnek is elég lett volna. A szobánkba meg országúti kerékpárversenyzőkről volt fotó. Mintha direkt engem vártak volna. :) Vacsi után még egy gyors fürdés és kikészítettem a macimat, amit Panni csomagolt nekem, hogy jól aludjak. Nem tudom a macitól volt - e de aludtam, mint a bunda.
Szombaton reggeli és utána következett az érdemi munka. Helyi szülőkkel találkoztunk. Megosztották velünk a gondolataikat, elmesélték a saját történeteiket. Azt hiszem jó és hasznos találkozó volt, de nem bánnám, ha biztos lehetnék benne, hogy ők is így érezték. É ígérte, hogy majd megírja a véleményeket. Én sajnos elég sokat beszéltem és mindig utólag bánom, hogy nem tudok féket rakni a nyelvemre.
Ebéd után elmentünk a Szent Anna - tóhoz. Egyszer régen már majdnem eljutottam ide és most örültem, hogy tényleg. Nagyon gyönyörű volt és készült rólam egy fotó, amit még sokáig szeretni fogok. Ez elég ritka, majd ide is beteszem. Este városnapok rendezvény volt és nagyon kíváncsian mentem nézelődni. A lila Milka tehén kicsit meglepett, de aztán rájöttem, hogy itt is ugyanaz van, mint az otthoni búcsúban szokott. Hoztam is Petyának egy takonylabdát, azóta sem ereszti ki a kezéből. Meg egy lépcsőnjárót is vettem, mert a régi már eléggé tönkrement.
Vasárnap indultunk haza. Én már nagyon szerettem volna látni a családomat. Kíváncsi is voltam, hogy alakult a hétvége, mert D-ék jöttek és itt is aludtak. Mint utóbb kiderült, minden rendben ment. Szóval félig itt volt az agyam, félig ott. Krondon aztán visszataláltam magamhoz. Mindenkinek vettem sikeresen egy kis apróságot. Panninak és magamnak olyan karkötőt, mint Anyukámnak volt gyerekkoromban. Késő este értem haza, akkor még Emberrel is beszélgettünk az útról és az új helyzetről. Akkor nyugodtam meg, hogy tényleg nem vette a szívére és nincs elkeseredve. Jó későn bújtunk ágyba és hétfőn munka volt.
Kedden mentem okoskodni, mert szeretnénk a mentorálással kapcsolatban segédanyagot összeállítani, meg a pályázattal is foglalkozni kellett. Bár igazából DÉ a java részét megcsinálta, azért a fránya adószám még ott van gondnak. Annyit sikerült megtudnom, hogy jövő szerdán mehetek a jogerős végzésért. Ugyanaznap hosszú napos az APEH, tehát adószámunk is lehet. Ha ez jól alakul, nyertünk. Aki szeretne drukkolhat! Én mindenesetre fogok, mert nem szeretném, hogy DÉ munkája kárba vesszen.
Ezen kívül Panninak holnap van az ötödik szülinapja. Ilyenkor mindig megy a film a fejemben, hogy hogy is volt akkor őt éve. Szeretek erre gondolni, aztán ránézek és egy nagy ló. Mindjárt végig ér az ágyon. Persze keresztbe.
Komoly dilemmát okozott nekem a szülinapi ajándék. Először egy rongybabát szerettem volna varrni neki, de kifutottam az időből. Aztán a duplo készlet bővítése mellett döntöttem de vesztemre egy játékboltban láttam egy sellő babát, akinek még a rákja és a halacskája is megvolt. Tudam, hogy ennek nagyon örülne és nem is volt olyan drága, mint az építő. Szabályosan nem tudtam dönteni és közbn még röhögtem is magamon. Végül felhívtam Embert, aki lebeszélt a babáról. De legszívesebben visszamennék és megvenném Karácsonyra. Felmerül bennem a kérdés, hogy most akkor ki is a gyerek, de azt hiszem most inkább elnyomom. :)
Azt nem írtam meg, hogy amíg nem voltam itthon, hiányoztam Petinek. Ez leginkább akkor derült ki, mikor hétfőn este mellém feküdt az ágyba és megölelte a lábamat. Meg körülöttem lődörgött egész nap. Nem tudom, mi lesz a maradék két hetével, mert nem érjük utol, aki azt vállalta. Még nem idegeskedem, majd meglátjuk. Máris valami, ami miatt akár jó is, ha Ember szabad. A gond az, hogy igazából nem az de hátha megoldjuk.
Panni holnapra lencselevest és palacsintát kért, úgyhogy azt hiszem jobb ha rápihenek a főzésre. Csak még ideteszek néhány képet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése