A napokban fura helyzetbe kerültem, Tegnapelőtt helyi busszal jöttem haza és kénytelen voltam végighallgatni két utastársam beszélgetését. A diskurzus arról szólt, hogy az egyik szomszédhoz betörtek nemrég és biztos a cigányok voltak, mert nemrég láttak egy cigány párt keresztülsétálni az utcán. Ezután hosszan részletezték a véleményüket cigány témában. Megnéztem a beszélőket és nem voltam túl nagy véleménnyel róluk. Egy klasszikus nyugdíjas néni kockadauerrel és bütyök fülbevalóval, meg egy ennek megfelelő karakterű bácsi néhány szál hajjal, mackóban, aminek a lépésbetétje térdnél volt. Eléggé forgott tőlük a gyomrom. Tegnap meg a vonatra vártam, számos utassal együtt. Megint csak végighallgattam egy párbeszédet. Két barna ember taglalta, hogy nem mennek a restibe, mert ott az ilyen-olyan magyar pultos van, nem az, aki lenni szokott. Ezek a pasik tejesen normálisnak látszottak, olyannak, aki sok fizikai munkát végez a napon.Engem egyébként sem érdekel mások bőrszíne, így nem is tulajdonítottam neki jelentősséget. De tőlük sem vidult fel a lelkem. Az előző napi és az akkori beszélgetésekről persze eszembe jutott, hogy amíg az egészséges és elméletileg ép értelmű emberek sem tudják egymást elfogadni, addig miért várom el bárkitől, hogy a fiamról elhiggye, nem rossz, "csak"autista. Hogyan merjük ebbe a társadalomba integrálni a jelenlegi intézménylakókat, Némelyikük sokkal normálisabbnak tűnik, mint a kintiek.
Ja! Egyébként nem szoktam mániákusan hallgatózni a járműveken, csak ha olvasok, akkor nem digok még zenét is a fülembe, mert az már sok a jóból a népek meg elég hangosak tudnak lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése