Elkezdődött Petya ovija is. Ennek eléggé örülök, mert az utolsó hét nagyon nehéz volt neki itthon. A gyerekvigyázó angyalkái ugyanis nem tudtak jönni, Apjának viszont tömérdek dolga volt, amit meg kellett csinálni. Következésképpen Petya egyedül próbálta elfoglalni magát és boldog volt, ha valaki szánt rá egy kis időt. Nekem a szívem szakadt meg érte minden reggel, mert tudtam, hogy egész nap bolyongani fog, de nem tudtam már itthon maradni. Szóval jó, hogy van ovi, bár Panni hasmenéses lett és egy kicsit én is, úgyhogy az augusztus hátralévő napjait itthon töltjük és felváltva futunk a vécére.
Mivel régen írtam, nem tudok sorrendet tartani, csak villanások vannak meg. Pl, hogy teregettem Petivel. Ő adogatta nekem a csipeszt. Egy idő után mondogattam neki, hogy most egy pirosat, vagy egy kéket kérek. Majdnem mindig jól adta, pedig morcos volt. Egyébként megint sokszor az, de nem olyan vészes, mint tavaly. Régi barátunk, a székrekedés is itt van megint és a dühösködés is. Egyre inkább azt gondolom, hogy őt ennyire megviseli a környezetváltás. Esetünkben visszaváltás, hiszen ugyanoda megy oviba.
Mivel Ember meglehetősen sokat dolgozik, én viszem őket reggel és hozom este. A munkahelyemre is be kell érnem, szóval nem lesz könnyű. És megint nem sokat segít a vezetési para. Merthogy mehetnék az autópályán, de odafelé van egy nagyon rövid felhajtó, amire még Ember is azt mondta, érti miért hagyom ki. Nem túl előzékenyek ott a népek és én nem ítélem meg nagyon jól a sebességüket és helyzetüket. Ezért aztán körbe megyek Soroksárnak és iszonyú dühös vagyok magamra.
Voltam szombaton AOSZ közgyűlni is és megint meglepett, hogy milyen kevesen fáradnak a megjelenéssel. Persze ez sokkal körülményesebb, mint mindenfelé kritizálni, de azt hiszem ezt már egyszer kifejtettem, úgyhogy nem kezdem elölről.
Panni miatt is aggódom kicsit, mert mostanság folyamatosan nyűgös. Tudom, hogy az ötéves kor kemény dolog, de a spleen - hez még korai. Remélem ő is magára talál, ahogy visszazökkenünk a régi kerékvágásba. Az sem lehetetlen, hogy Apja hiányzik nekik, hiszen általában eléggé része az életünknek, most meg a sok munka miatt alig látjuk.
De hogy ne csak a nyafogásról szóljon a mese megírom, hogy ma átjöttek CS-ék. kb. egy hónapja nem láttuk őket. A játszótéren találkoztunk és Panni úgy örült nekik, hogy azt szerintem és két várossal odébb is hallották. Peti is örült a maga módján.
Egyébként a játszótéren megint vicces volt. Mikor megérkeztünk, volt ott egy apuka a kisfiával. Amint leesett neki a tantusz Petivel kapcsolatban, szépen kisétált a helyzetből. Nem hibáztatom érte lehet, hogy fordított esetben én is így tennék. Elég általános reakció. De azért jól esett az utána érkező apuka, aki nem akadt fenn azon, hogy Petya játszik a kisfia homokozó formáíval, sőt rá is mosolygott Petire.Azon sem akadt izgult, hogy Petya megérintette a kisfia arcát. Szerintem tetszett neki a kicsi, mert nagyon szép volt és tágra nyílt szemmel csodálta Petyát. Ráadásul nem beszélt, csak gagyogott. Lehet, hogy Peti azt gondolta, végre egy értelmes ember. Kedélyesen elbeszélgettünk arról a nyilvánvaló igazságról is, hogy a felnőttek jobban élvezik a homokvár építést mint a gyerekek. Megnyugtattam, hogy ha a pöttöm nagyobb lesz, a Duplo házépítéssel sem lesz másképp. :-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése