országimázs

Általában nem írok munkáról, de ez az önkéntes része, úgyhogy azt hiszem kivételt tehetek. A napokban kért tőlem valaki segítséget ismét, több, mint egy éve beszéltünk utoljára, mégis emlékszem rá. Már akkor is elmondta, hogy cigány ember és napszámba jár dolgozni, ez a bevételi forrása. Sehol nem veszik fel, mert roma. És én úgy ismertem meg, hogy az autista gyerekével kapcsolatban kért segítséget. Eszembe jutott Peti egyik ovija, ahol egyszer elbeszélgettem egy kedves dajkával. Ő mondta, hogy ha autista gyerek van a családban az nehéz, de ha még roma is, akkor sokkal nehezebb. Akkor nem értettem, engem soha nem érdekel a másik etnikuma, vallása, nemi irányultsága. Nincs jelentősége és van ami egyszerűen nem tartozik rám. De ezek szerint ezzel nem mindenki van így. És ha ez nem lenne elég, a telefonbeszélgetés előtt nem sokkal egy anyuka mondta el ugyanezt. Nem értettem, hogy miért ütközik egy viszonylag egyszerű ügy kapcsán falakba. Aztán ő is kibökte, hogy telefonban mindig minden oké, de ha meglátják őket, nem kellenek. Ezt én egyszerűen nem tudom elfogadni. Segítő szakmák, tanárok, otthonok, egészségügyi intézmények hogyan működhetnek így? Nyomhatunk (nyomhatnak?) bármennyi esélyegyenlőségi kampányt, pályázatot, meg reklámot a neten amíg ez létezik, megette a fene az egészet. Kb olyan, mintha fennhangon magyaráznám, hogy fürödtem, de közben büdös lenne a lábam. Tudom, hogy ez bonyolult kérdés és nincs egyszerű válasz, de azt hiszem az emberség elemi dolog, nem agyalás kérdése.

Ettől függetlenül, de ezzel összecsengve egy másik történet, ami nem autizmus. A munkahelyem környékén sosincs parkolóhely, viszont mindig van közteres.A napokban ballagtam hazafelé és láttam ám, hogy ügyesen megbilincseltek egy külföldi rendszámú kisbuszt. Amennyire láttam, nem állt szabálytalanul, nem lógott ki, vagy be sehová, csak külföldi volt. Ott álltak mellette a srácok és vakarták a fejüket. Messzire viszik majd a jó hírünket.