lovaglás

Peti a héten is volt lovagolni. Én is mentem velük, mert Ember szerint rám fért. Csakugyan elég zizi voltam és a lovarda számomra a világ egyik legjobb nyugtatója. Pedig nem ülök lóra, csak ott vagyok és friss a levegő, nincsenek monitorok, csak normális dolgok. Lovak, kutyák, macskák és nem utolsó sorban emberek, köztük Peti terapeutája. Biztosan írtam arról, hogy nem vele kezdett Peti lovagolni, de akivel évekig dolgoztunk, babát várt, így most boldog anyukaként nem lovagoltat gyerekeket. Azért érdekes ez az egész, mert a mostani lovasemberünk másképp nyúl a dologhoz. Nem rosszabbul,csak másképp. pl ha Peti hisztizik a lovon, egyszerűen leveszi és sétálnak körbe a ló mellett. Ilyen szitu alakult ki legutóbb is. Peti nekiállt hisztizni, meg csapkodni a ló hátán. Becsületére legyen mondva, derekasan állta a ribilliót, ami zajlott rajta, de Peti nem hisztizhetett vég nélkül. Le kellett szállnia és megpróbálták a sétát, de ez sem ment. Kapott tiszta pelót, hátha az zavarja, de nem lett jobb a helyzet. Ezután elvonultak a kispadra, amin a szülők szoktak várakozni (meg fotózni) és ott valamiféle diskurzust folytattak. Volt benne egy kis cselgáncs is, de minimális. Az egész szituban volt valami hihetetlenül megkapó. Ahogy ott zajlott a nyugikúra a kispadon, sokadszorra éreztem, hogy nagyon szerencsések vagyunk, mert sokan szeretik Petit, annak ellenére, hogy néha nehéz vele. Végül Peti valamennyire megnyugodott és vissza tudtuk tenni a lóra Ez feltétlenül kellett, mert ha egyszer le tud szállni hisztivel máskor is rá fog próbálni. Azt gondoltam mennek két kört, de ennél jóval kellemesebben alakult a dolog. Peti a második körnél már vihogott és szépe végigtolták az egész foglalkozást. :)
Egyébként a suliból is jó híreket kaptunk. Azt mondták, hogy egyre kevesebb az autoagresszió és ami van, az is viszonylag kezelhető. Szépen használja a napirendet és használja a csiki kártyát is! Erről nem biztos, hogy írtam. Eddig voltak ételeket és tárgyakat ábrázoló képeink s szerettem volna bevezetni a tevékenységeket is. Azért ez jóval bonyolultabb, mint egy tejszelet, ezért olyan valamivel akartam kezdeni, amit Peti nagyon szeret. Készítettem egy csiki kártyát és adtam azt is a suliba. Szerintük bevált. Most fogok még csinálni pörgeforgát (ilyenkor felveszem és forgatom), hoppát (ez az ölben ülős hátradöntős) és zsippzsuppot (szerintem ezt nem kell magyarázni:) ) Csak fotózni kell hozzájuk és nekem nincs normális gépem.
Az is jó hír, hogy kaptunk valakitől egy tök profi PECS könyvet. Petié már atomjaira hullott é nem volt időnk megcsinálni az újat. Itt van hozzá a vékony műanyag lemez, csak lyukasztani kell, meg fóliázni ( sárgán a kaják, zöldön a tárgyak, piroson a tevékenységek) és persze 8 km tépőzárral ellátni. Na erre nem volt idő. Mondjuk a lapokat ugyanúgy meg kell csinálni, de azért ez szebb lesz, mint a házi barkács. Igaz, a legfontosabb az, hogy Petya számára használható legyen.
Anyu meg Pannival kapcsolatban mesélt jót.  zenesuliban kérdezte meg a tanító néni, hogy kapott - e már valamilyen előképzést. (A Panni, a tanító néni biztosan kapott. :))))) Merthogy ügyesen is énekel, meg bátorsága is van kiállni. Mondanom sem kell, az egész családnak, különösen a zenészeknek és táncsoknak hízott a mája. :)