2013. január 23., szerda

fogorvos

Mióta Peti leharcolta a laptopot, nehézkesebben írok blogot, pedig már nagyon szerettem volna. Ma olyan sokáig dolgoztam, hogy most estem haza és már mindenki alszik. (Így jár, aki a rendes munkáján túl egyéb melót is bevállal!)  Így hát egy körtesörrel leültem az asztali gép mellé és végre megírhatom kalandjainkat a fogorvosnál. Szeretek jó dolgokról írni és most is ezt fogom tenni.
Múlt péntekre volt időpontunk és szépen el is mentünk. Kedves volt az a hölgy is, aki telefonon beszélt velem, már ez is jó volt. Kérdezte, hogy altassunk - e, de mondtam, hogy legutóbb sem kellett és próbáljuk meg ébren. Megnyugtatott, hogy ha végül altatásra kerül a sor, akkor sincs hosszú várólista.
Ugyanahhoz a dokinénihez mentünk, akinél néhány éve már jártunk. (dr.Déri Katalin) Pénteken én kicsit , na jó, nem kicsit izgultam, de próbáltam ezt úgy csinálni, hogy ne nagyon látsszon. Ez kb annyira sikerült, mint éjjel halkan leosonni a mosdóba a legóval diszkréten felszórt padlón keresztül, de mindegy. Szépen odaértünk időre, Ember ebben egyszerűen zseniális, bár szerinte ez így normális. Bejelentkeztünk, felmentünk és alig hogy lekabátoltunk már be is hívtak. Így azonnal torkon szúrták az egyik kedvenc rémemet, a "nem tudom mennyit kell várni és hogyan bírja majd azt Peti" típusút.
Kedves, mosolygós emberek voltak a rendelőben és Petya szépen be is ült a székbe, Apja ölébe. Persze legényke nem igazán akarta, hogy a szájába nyúlkáljanak, de mondtuk neki az ilyenkor szokásos szabályt (alkut?) kiabálni szabad, harapni nem. A dokinéni féltette kicsit a kezét és egy nagyon vicces cuccot használt, hogy megkönnyítse a saját dolgát. Leginkább egy lovagi páncél kesztyűjének a mutató ujjára emlékeztetett. Fémből volt és ízesült, így hajlott. Ezzel nyúlt be a segítője Peti szájába és így volt akkora hely, hogy "kényelmesen" megvizsgálhatta a fogait. Peti valóban kiabált kicsit, de a száját nem rángatta.
Kiderült, hogy elég rosszak hátul a tejfogai, de nem biztos, hogy altatásban megcsinálva jobb lesz a helyzet, esetleg a tömés hatására begyulladhatnak. Jelen állapotukban viszont nem fájnak. A maradó fogak viszont gyönyörűek. Így nem került sor altatásra és mostanában remélem nem is fog. És a itt egy újabb remek dolog. Nekem dilim, hogy ezeknek a srácoknak ugyanúgy kéne kontroll, mint a normál fejlődésűeknek, hát rákérdeztem, jöhetünk - e egy év múlva akkor is, ha nincs semmi nyűgünk. A dokik nem lepattintani akartak, hanem javasolták, hogy inkább fél évente jöjjünk. Szóval borzasztó boldog voltam és Petya is, mert kapott egy narancssárga műanyag poharat, amit pöszörgethetett. Alig több, mint negyed óra alatt mindennel kész voltunk, Peti meg kapott egy sajtburgert.
És a bónusz poén az, hogy a látottak hatására megpróbáltam Peti fogát úgy mosni, hogy egy nagy és puha felnőtt fogkefe végével "kipöcköltem" a száját, mint a fogorvosok. Nem rajong az ötletért, de kivitelezhető, így egyszerre egy oldalon egész alaposan meg lehet mosni a fogát hátul is. Történetesen Embernek is van fém  cucca, ami zenéléshez húz az ujjára, de ezt ő magánál hordja és a puha fogkefe nyél valahogy elfogadhatóbbnak tűnik. Bár a dokinéni lecsekkolta és szerinte a célnak az is megfelel. :)

1 megjegyzés:

  1. Szinte kísértetiesen ugyanaz a történet történt velünk is, csak talán kicsit több hisztivel. De alapjába véve szerintem minden a fogorvostól függ! Mi ezen az oldalon találtuk meg, komoly válogatás után a számunkra legmegfelelőbbet. Minden a szimpátián múlik... Egyébként itt találtuk meg a fogorvosunkat: http://www.legjobbfogorvosok.com

    VálaszTörlés