Jó strapás napokon vagyunk túl. Eltartott egy darabig, amíg rájöttünk, hogy Petinek mozog két foga és feltehetőleg ettől van úgy megpörögve. Változékony a hangulata és ha túl sokáig nincs mit tennie, kitalál valamit magának. Előfordul, hogy dobál dolgokat, de az ő esetében is működik az a gyermeknevelési alapszabály, hogy akkor kell odafigyelni, ha csöndben van. Mi ezt nem tartottuk be, így a hétvégén szépen kipattintgatta a laptop gombjainak jó részét. Azt hiszem írtam már, hogy érdekli a laptop és olyan is előfordult, hogy nem úgy találtam, mint hagytam (A laptopot, Petinél ez rendszeres), de azt gondoltam, én emlékszem rosszul és elfelejtettem lecsukni, mielőtt lejöttem valamiért. Most már biztos vagyok benne, hogy akkor is Petya "használta". És persze mindenkinek igaza van, aki azt mondja, hogy jobban kéne figyelni, nem szabadna ilyesmit elöl hagyni stb. De ez kicsit olyan, mint amikor a híradóban beszámolnak valami szörnyűségről, mondjuk, hogy egy gyerek kiesett az ablakon, mert az édesanyja nem figyelt rá egy percig. Régebben, gyermektelen koromban azt hittem, ezek az anyukák gondatlanok. Ma már tudom, hogy száz százalékban nem tud az ember mindent kivédeni, pl elöl hagyja a laptopját, mert az elmúlt x évben elég volt az ágy alatt tárolni, amíg nem használtam, addig nem került elő, amíg én elő nem vettem. A vicc az egészben, hogy tulajdonképp jó hír, hogy Petya fejlődik és egyre több dologra kíváncsi. A kütyükkel kapcsolatban meg igazán nagy reményeim vannak, mert sokkal könnyebb mondjuk egy tabletet kezelni és hurcolni, mint egy albumra való napirendi és egy másikra való PECS kártyát.Ezért pl a telefonomra is szedtem le olyan programot (Doodle Toy) amivel az érintőképernyő használatát gyakorolhatja. Ez is tetszett neki, a képeket pl már gyönyörűen lapozza az albumba. Csak a telefonomat is elvarázsolta jó mélyen a radiátor mögé. Pedig azt kifejezetten magas polcra tettem. Ma olvastam a Metró újságban, hogy a Polaroid gyerekek számára fejlesztett tabletet. Ütés és vízálló. (Szemben a telefonommal) Ha tényleg használható lesz Petinél, lehet, hogy megfontolandó egy ilyennek a beszerzése. Már csak a saját kütyüink érdekében is. :)
És mire vasárnap este meglett a telefonom, elromlott a mosogatógép. Szóval sűrű hétvége volt. De, hogy ne csak horrort meséljek elmondom azt is, hogy Ember általános iskolai barátnője járt nálunk a három szuper jó fej gyerekével. A srácok apukája barna bőrű, ettől még bájosabbak a gyerekek. De azért örülök, hogy nem Magyarországon nőnek fel. Egyszerűen nem érdemlik meg azt, amit törvényszerűen kapnának néhány korlátolt honfitársunktól. Csak sajnos így ritkán látjuk őket. Nagyon bírtam, ahogy Petire reagált egyikük. Megkérdezte tőle, hogy nem tud beszélni. Mi meg mondtuk, hogy nem. Ezt meg simán vette. Semmi félrefordulás, sutyorgás, érdekelte, válaszoltunk. Ez így tiszta.Mondjuk én a felnőtteknek is szívesen válaszolok.
Pannival a változatosság kedvéért Apja Star Wars -t nézett. Eközben tettem néhány észrevételt:
1. a rohamosztagosok páncélját átüti a lövedék
2. a szeméttároló faláról viszont visszapattan
3. a páncél a sziklával való fejbedobás ellen sem véd.
Ezt megemlítettem Embernek és Panninak és megkérdeztem, szerintük miért nem valami ellenállóbb anyagból van a fehér páncél, mondjuk kukatároló falból, de szerintem nem vettek komolyan. (Egyébként a rohamosztagosok nem tudnak célozni és akkor is elesnek, ha melléjük lő valaki. Nóóóóóórmális?)
Mivel laptop nélkül maradtam, olvastam az ágyban. Panni nyomban rácuppant a könyvemre, mert tetszett neki a sárkány a borítón. El kellett mesélnem, hogy ki ő és miért van ott. Szóval a Csillagok háborúja után hamarosan következik A babó elmesélése. :)
A mai napunkat meg a hóhelyzet aranyozta be. Végre egyszer sikerült üzenőbe írni, nasit és váltóruhát készíteni, de mindez nem jutott el a suliba. Ugyanis Peti tanító nénije volt olyan kedves, hogy szólt, a buszok már nem járnak fel a hegyre és autók se nagyon, gondoljuk meg, nekiindulunk - e. Meggondoltuk és ennek eredményeként Ember anyukája nálunk vendégeskedett ma. Végül minden jól alakult, Petya itthon randalírozott, jó volt a kedve, Ember meg elvégzett mindenfélét, ami régóta csúszott. Én ugyanezt csináltam a munkahelyemen. Nem kellett kapkodnom, hiszen a fiúk nem jöttek értem, sőt olyan úri dolgom volt, hogy még Pannit is elhozták az oviból és itthon frissen sült süti várt. Szeretem a havazást! :) És ráadásul megint benne leszek a tévében. Még szerencse, hogy ma viszonylag normálisan öltöztem fel, leszámítva a baglyos lábtyűmet, de az úgysem fog látszani. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése