meseország

Ahogy legutóbb írtam, múlt hét végén Erdélybe mentem. Nagyon nem szívesen hagytam itt a családot, különösen Embert, aki nem volt túl jókedvű. Szerencsére tudtam, hogy jön az Anyukája segíteni, így azért nem aggódtam annyira.
Ember azt mondta a gyerekeknek, hogy Meseországba mentem. Csak mikor hazaértem jöttem rá, hogy mennyire igazat mondott. Nagyon kedves őszinte és nyílt szívű emberekkel találkoztam. És a hegyek! Mióta kamasz koromban (jó rég volt!) először túráztam arrafelé, mindig visszavágyom.
Az út kicsit döcögősen indult, mert egy nappal korábban mentünk, mint hittem. Az utolsó pillanatban derült ki számomra az indulás napja, így kapkodnom kellett, de megérte. Jó társaságban utaztam, sokat beszélgettünk. Néha egészen komoly dolgokat is érintettünk, de jól esett és gondolkodni valót is kaptam eleget.
Az ottlét alatt azon is mosolyogtam, hogy rengeteget nyafogok amiatt, hogy a gyerekek belopják magukat az ágyamba és nem tudok tőlük aludni. Most egy hatalmas hitvesi ágyban terpeszkedhettem egyedül, de nem voltam boldog. Én, aki régebben állandóan szanaszét aludtam, majd megbolondultam a saját, lehetőleg családdal teli ágyamért. :)
Azért is hiányoztak, mert Ember napok óta a Csillagok háborúját mesélte elalvás előtt Panninak. Végül most hétvégén megnézték együtt és Panni nem félt semmitől, de szerintem mesélve jobb volt. :) Egyébként én hat évesen tutira féltem volna Darth Wadertől.
Feltehetőleg én is hiányoztam itthon, mert a hazaérkezésem után Petya alig volt hajlandó lemászni rólam és Panni is feltűnően ragaszkodó volt.
Nagyon hálás vagyok Anyósomnak, mert rend és béke várt itthon. Sokat töröm rajta a fejemet, hogyan csinálja. Saját bevallása szerint csak egy kicsit tesz és annyit, amennyi jól esik. Azt hiszem az a trükk, hogy nem filózik, hanem szépen megcsinálja a dolgokat. És a legfontosabb, hogy nem ítélkezik és nem szól bele az életünkbe. Pedig egészen biztos vagyok benne, hogy némely dolgokról megvan a véleménye, de azt hiszem érti, hogy nekünk mik a preferenciáink és miért így csináljuk a dolgainkat. Az a vicces, hogy még érdekel is, hogy mit gondol, de a nyelvi nehézségek miatt kicsit nehéz vele beszélgetni. Nevetni viszont minden nyelven lehet!
Amíg odavoltam, Nagyapónak is szülinapja volt, de Ember szerint nem nagyon akarta ünnepelni, amit sajnálok. De azért vettem neki ajeszt és szeretettel gondoltam rá, az biztos nem zavar senkit. :)
Hétfőn kicsit fura volt dolgozni menni, mert fejben még a hegyek közt voltam. De gyorsan vissza kellett rázódni, mert szokás szerint volt munka bőven. 
A héten jött valaki, aki cikket ír autizmusról és szülőkkel szeretett  volna beszélni és Ember is volt zenélni, úgyhogy nem győztünk sakkozni az idővel. A gyerekek jó fejek voltak, kifejezetten idilli család voltunk. A suli kért néhány új PECS kártyát és mondták, hogy Peti azonnal használni kezdte őket. Azért én még töröm a fejemet a tárgyakon is. Játszunk megint arckipukkasztót is. Én felfújom a pofazacsimat, ő meg megnyomja és nevet a hangján. Néha úgy figyel, hogy ő is felfújja a pofiját. :)
Pannika is tündér, segített amikor tegnap sikáltam a szőnyeget. Petivel ugyanis borzasztóan sok folt és egyéb maszat ját és én időnként megunom, hogy egy disznóól az emelet. Most is ez történt és a jó kis mosószódámat és egyéb házi kotyvalékomat vetettem be figyelemre méltó eredménnyel. Panni meg utánam csinált mindent, így most egy általa képzett folt is száradozik a szőnyegen. :) És Apjának is segített kereket cserélni. Bicikliről. Mármint Panni biciklizett, Apja kereket cserélt.Végül a kerék volt az erősebb, el kell majd menni gumishoz. Fontos, mert a hegyre nem lehet Petit felvinni nyári gumival. Az autózás kapcsán is elfilóztam. Az itteni önkormányzat nagyon korrekt, azt mondták, segítenek minket anyagilag Peti szállításában, ha meglesz a sulit kijelölő vélemény. Még nincs meg. November van. Ez nincs elsietve. Sosincs időm írni a TKVSZRB - nek, pedig muszáj lesz. :( Annyira utálok ügyintézni!
A hétvége picit zűrösen alakult, mert Petya nagyon izgatott volt. Ma estére már egészen megpörött, kiabált és sírt. Hoztam haza munkát, de így persze nem tudtam dolgozni. Tényleg nem tudom azon fordult - e ki magából, hogy nem kapott több sütit, vagy fájt valamije. Most már alszik, reggelre kiderül, kialussza - e a nyűgösséget.