Tegnap Ember eljött értem Petyóval a munkahelyemre, természetesen kocsival. Haladtunk szépen hazafelé, mikor valamiért hátranéztem és azt láttam, hogy a gyerkőc szépen levett mindent a felsőtestéről. Nem ez a valami, hanem, hogy eközben a biztonsági övet nem kapcsolta ki. Menet közben nem tudtunk mást tenni, mint felnyomni a fűtést kocsiban. Peti roppant boldog lett, hogy senki nem öltözteti azonnal vissza és vigyorgott kifelé is, mint a tejbetök. Én meg néztem az arcokat a szomszédos kocsikban. Nem kicsit voltunk meglepők. Egy gyönyörű félmeztelen kiccsávó, aki a harisnyás lábát az előtte ülő anyja nyakába pakolja és közben rendületlenül mosolyog. :)
Egyre inkább azt gondolom, hogy ez a vetkőzőszám valamiféle játéknak minősül nála. Adja a kezembe a rucit, ha rászólok és vigyorog.
Egyébként ma itthon vagyok Petivel, mert beteg lett. Az óvónénik jó fejek, mert megkérték Embert, hogy ne vigye, mert köhög. (A Peti) Nekem ebben az tetszik, hogy megkérik szépen, holott vitának helye nincs, beteg gyerek nem való közösségbe. Szeretem ezt az ovit, de ez eddig sem volt titok.
Végül én maradtam itthon, mert Embernek olyan munkája volt, amit nem lehetett elhalasztani. Anyu becsülettel megpróbálta a gyerekvigyázást, de láthatóan nem volt igazán lelkes a dologtól. Végül hazafordultam és most együtt rosszalkodunk. Sütünk túrós pogit, meg ilyenek.
Most megint olcsó kajákat csinálok, mert szegény az eklézsia. Ilyenkor néha elgondolkodok, hogy ebből mennyi az autizmus és mennyire vagyunk magunktól élhetetlenek. Az tény, hogy a fejlesztések jelentős összegeket visznek el itthonról. De az is igaz, hogy egészséges gyerekekre is költenek a szüleik. Az viszont még mindig méltánytalannak tűnik, hogy Peti egy csomót autózik az oviba, mert az helyben nincs és ezt "természetesen" mi finanszírozzuk. Viszonylag jól ismerem az ide vágó jogszabályokat, tudom, hogy mit lehetne tenni és az mennyit érne. Végülis van emelt családi, meg GYES. De nemrég vettem egy táskát is, úgyhogy szavam nem lehet, hiszen luxuscikkekre szóróm a család pénzét :)
De, hogy ne csak a nyafogásról szóljon a blog megírom, hogy tegnap volt az öcsköseim szülinapja. Ebből kifolyólag beszéltem a külföldön élő tesómmal is. Vicces, hogy végül ő is karitatív vonalon dolgozik, csak jobb körülmények között.
Ami még izgalmas, hogy várom az iskola visszajelzését Petivel kapcsolatban. Nem bírtam már cérnával és írtam egy levelet. Szokás szerint kedves, tapintatos és gyors választ kaptam, amiben még néhány nap türelmemet kérték. Hát most várok, türelemmel. Nem gondoltam, hogy az ilyen nehéz. :)
Továbbra sem hagy nyugodni a gondolat, hogy tenni kéne valamit a környéken lakó auti gyerekekért, mert vannak. Ma délelőtt hajtogatás közben vagy egy órát fantáziáltam egy szuper helyről (Mint Békéscsaba, vagy Vésztő) aztán persze rájöttem, hogy bilibe lóg a kezem.
Panni számára a mai nap fénypontja már reggel bekövetkezett. Ugyanis a hátunk mögött lévő üvegházakhoz meghozták a trágyát. Ez azt jelenti, hogy egy baromi nagy teherautó az ő "illatos" rakományával közvetlenül a konyha mögött tolat be.A faltól kb 4 centire és a sofőr benéz az ablakon. Úgyhogy ma slussz a rohangálva öltözésnek. Attól tartok ezt nehezen fogom este űberelni némi esti mesével. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése