2011. december 26., hétfő

Végre Karácsony!

Már nagyon vártam, hogy Karácsony legyen. Az utolsó hétre szokás szerint rendesen kikészültem. Most valami torokfájós, orrfolyós nyavalya kapott el családostól.
Előtte azért még voltak jó dolgok. Például mikor Emberrel láttuk, hogy az egyik boltnál szenved egy plakát felrakásával egy eladónő. Láthatóan nem tudta, hogy kellene feltenni az öntapadós cuccot, hát segítettünk neki. Meg amikor a céges lapokat írtuk meg. Mivel a vállalkozásunk nagyon pici, személyesen ismerjük azokat, akik a lapokat kapták. A gyerekekkel is voltak bőven szép pillanataink, de azért nagyon vártam, hogy újra összecsússzon a kint és a bent, a műpörgés legyen igazi ünnep, vagy legalább pihenő.
Itthon jól alakultak a dolgok. Szombaton már nem kellett dolgozni és mire este lett, Karácsony is lett. Ehhez persze kellett Ember, aki annak ellenére, hogy szintén jó beteg, szépen apránként rendet tett itthon és ez nem kis teljesítmény. Főleg mivel Petinek már hét közepe óta nem volt ovi. Én halászlét főztem és bejglit sütöttem. Nagyon szeretek főzni és sütni, pláne extra dolgokat, úgyhogy ez nem konyhai teljesítménytúra volt, hanem feltöltődés és kikapcsolódás. Ember kitalálta, hogy idén öltözzünk fel normálisan szentestére. (amit Panni konzekvensen csodaestének hív) Ez nagyon jó ötletnek bizonyult. Peti is csinos volt ingben és farmerben és mi is a lehetőségekhez képest jól néztünk ki. Panni nem akart átöltözni, hát nem kényszerítettem rá. De tegnap este már faggatott, hogy leszünk - e megint szépek. Kénytelen voltam kiábrándítani. Ember és Panni díszítette a karácsonyfát, amíg én szépültem, aztán már jött is a családom. (Anyu és Öcskösék) Ajándékbontás, csillagszóró, meg ilyenek. Nagyon jól éreztük magunkat. Peti láthatóan tisztában volt a helyzettel. Izgatta, hogy mi van a csomagokban és örült az ajándékainak. A csillagszórót is nagyon szereti, a karácsonyfadíszeket meg időnként ellopkodja és felviszi az emeletre. Persze már régen nincsenek üvegdíszeink, csak műanyagok amik azon felül, hogy szépen csillognak, mulatságosan pattognak is. Szaloncukrot sem teszünk a fára, mert Peti addig enné, amíg látja és esetleg magára rántaná a fát néhány kívánatos darab kedvéért. De így is nagyon szép fánk van.
Panni is boldog volt a legótól és még én sem őrültem meg a gyereklaptoptól. Még most sem hiszem el, hogy én súgtam meg Anyunak, hogy Panni örülne egy ilyennek. Jól szórakozom rajta, mert olyan zárt á betűket mond, hogy nem lehet röhögés nélkül kibírni. (jaguaar)
Tegnap Anyósom jött vendégségbe. Meghozta megint azt az orosz képes gyereklexikont, amit Peti úgy szeretett. Azóta nem nagyon teszi le. Pannival meg csipkebogyót szedünk a kertben, hogy teát csináljunk belőle. Most is áznak a bogyók, kíváncsi vagyok a végeredményre-
Mára D-éket vártuk, de úgy gondoltuk, korrekt ha szólunk nekik a nálunk tomboló takonykórról, így nem is jöttek. Panni nagyon fájlalta, mert szerette volna megengedni DB -nek, hogy játsszon a laptopjával. Annak idején B is megengedte Panninak s ez nem múlt el nyomtalanul. Végül megígértem neki, hogy ma sütünk mézeskalácsot, hogy kellemesebb napunk legyen. Csak kicsit bajban vagyok ezzel. Biztosan írtam már, hogy Peti imádja a képes szakácskönyveket, főleg a sütiseket. Emiatt elraktam a kedvenc szakácskönyveimet. De úgy, hogy én sem találom őket, pedig hetek óta keresem :) Leszedtem a netről egy másik receptet és majd meglátjuk.
Sajnos Petit eléggé megviseli a betegség és néha csapkodja a fejét. Szép zöld a homloka, mert egyszer a radiátorral dühösködött. Az orrszívót vagy két napja elásta valahová, így nem tudom rendben kiszívni az orrát és azt hiszem unatkozik is. Ennek ellenére szép a Karácsonyunk, mert sokszor bújik is és olyankor egészen biztosan angyalos a hangulat. Mint pl most. :-)))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése