PECS és vakáció

Kis tanakodás után hétvégén telepakoltam Peti PECS könyvét. Bevallom, még ZS-t is zaklattam, hogy mi a véleménye ezzel kapcsolatban. Végül vettem egy nagy levegőt és megcsináltam. Az eredmény több mint kielégítő. Petya egészen ügyesen használja a könyvet, amit konzekvensen a konyhaasztalon tartunk. Néha kiszedi belőle az összes képet, de ez ritka. Úgy tűnik érti, hogy azt érdemes kérnie, ami a könyv elején van, én pedig ügyelek rá, hogy kerüljön oda valami motiváló is. (pl virsli) Néha bepróbál olyan képekkel is, amik nincsenek, de nem igazán hisztizik ha azt mondom, hogy nincs. Ettől tartottam igazán, de néhány próbálkozás után ezt is megértette. Ide teszek néhány képet a könyvről, hátha tudja valaki használni. Ha már fotóztam, a napirendjéről is készítettem.

 

A sárga oldalakon vannak a kaják, a zöldön a játékok. Ezt a könyvet még akkor csináltuk, mikor először hallottunk a képcserélésről. Ennek már vagy három éve. Eltartott egy darabig, míg leesett a tantusz, de azt hiszem lassan sínen vagyunk.
Petinek a héten már nincs ovija, úgyhogy megint kifizetem a fizumat gyerekvigyázásra. Idén kicsit kaotikus a helyzet, mert többen jönnek váltásban. A vészhelyzetre egy ismerős segítő a beugró és mindjárt hétfőn ő jött. Én nagyon örülök neki, mert láthatóan szereti Petit, de nem ész nélkül. Néha az az érzésem, hogy jobban tud Petivel bánni mint én. Ettől persze jól el tudok kenődni, de ez nem verseny. Én az anyukája vagyok, ő pedig az nem. Petyusnak az a jó, ha mindketten szeretjük és figyelünk rá.
Ma az a srác jött, aki alapból vállalta a dolgot. Miatta kicsit aggódtam, mert ő nem ismeri igazán Petit és azt hiszem az autizmust sem. Nagyon szeretne viszont ezzel foglalkozni és van autizmust és Petit ismerő segítő, aki ebben a helyzetben mindkettőjüket segíti. Csak ma sajnos nem tudott jönni, mert baleset érte a kisfiát. Így aztán B a mély vízbe került. Egyébként rendes szimpi srác és igazi tyúkapó. Ha tanul tőlünk valamit és később használni tudja, igazán boldog leszek. Az anyagiakkal vagyok bajban, mert olyan nagyon keveset tudok nekik fizetni, hogy az szégyen. De ők nem teszik szóvá lehet, hogy csak egem zavar.
Emiatt ma elég érdekes dologról beszélgettünk Emberrel. Bennem már rég motoszkál, úgyhogy nem kizárt, hogy írtam is ilyesmiről. Ha igen, bocsi az ismétlésért, mindjárt negyven leszek.
Szóval arról beszéltünk, hogy a héten gyerekvigyázók és lovasterápia a fizetendő. Ha egészséges gyerkőcünk lenne, ezeket nem kéne fizetni. (Panni ovija három hetet volt zárva és Anyu is tud vigyázni rá.) Ebből fordultunk át abba, hogy akkor valószínűleg táborra költenénk, vagy ilyesmire, hiszen az egészséges gyerkőcre is fordít az ember anyagiakat és érzelmieket ugyanúgy mint a fogyira. És ezt gondoltuk tovább. Sokszor hisszük, hogy Petya állapota miatt vagyunk több szempontból nehéz helyzetben. De ki tudja, hogy ha Petya egészséges lenne, nem lennénk - e hasonlóban. Hiszen mi felnőttek alapból vagyunk valamilyenek. Én pl kissé rendetlen. Most persze azért van kupi, mert Petya másképp használja a lakást mint az átlag. De biztos, hogy patika rend lenne itthon két egészséges csipetke mellett? Ember munkáival ugyanez a helyzet. Persze az elmúlt három évben sokszor okozott neki gondot, hogy időre kellett az aktuális oviba érni. Ezeknek az oviknak a nyitva tartása messze nem olyan hosszú, mint a normál oviké. De száz, hogy ha ez nincs így, mindent teljesíteni tud? Nem tudom. Oda szeretnék kilyukadni, hogy esetleg önkéntelenül bűnbaknak tesszük meg Petit, magunkból pedig mártírt csinálunk, pedig nem biztos, hogy ez így rendben van.
De külföldre szakadt Öcskösöm szerint a legfölöslegesebb gondolatmenet a "Mi lett volna ha..." úgyhogy le is jövök a témáról és még gyorsan megírom, hogy Peti és Panni egyre többet játszik egymással. Peti nyújtogatja a kezét, vagy a lábát Panninak aki megfogja és így összeérve nevetnek. Nagyon édesek.