Fáradunk

Most már alaposan benne vagyunk a nyárban és igazam volt, tényleg fárasztó. Sok dolgot elterveztem, hogy kipróbálunk Petivel és persze megint csak a töredékét sikerül megvalósítani. Pl régóta tervezem, hogy bevonom Petit a ház körüli teendőkbe, de eddig ezzel nem nagyon haladtunk. Most is csak kis eredmények vannak, de vannak.
Az egyik ilyen apró csoda a hajtogatás. Petinek készítettem fázisfotókat a póló összehajtogatásáról és azokkal kezdte megtanulni, hogyan is kell ezt csinálni. Viszonylag ritkán fogom be erre, mert őszintén szólva baromira lassan haladunk és általában sietve megcsinálom ezt is, csak legyen kész. Ha Petyussal csináljuk, egyik kosárban a hajtogatni való, az asztalon dolgozunk és a másikba tesszük a kész műveket, szóval elég időigényes. Ja és alapvetően ilyenkor is az én kezem dolgozik, mert Peti egyszerűen nem tud olyan finomat mozdítani a sajátjával, ami egy póló hajtogatásához kell. Vagyis az én kezemmel hajtogat.
Nem is ez a lényeg, hanem, hogy a napokban jogosnak vélt dühében elkezdte kihajigálni a kosárból az összehajtott tiszta ruhát. Én meg nagyon dühös lettem és szépen összehajtattam vele. Képek, meg minden egyéb nélkül. Működött. Hiába volt dühös, benne volt a mozdulat a kezében. Megcsinálta, én meg megdicsértem.
Ugyanígy vagyunk a söpréssel és felmosással. Peti még mindig nagyon szereti szétszórni a dolgokat, én meg rettentően unom a takarítást utána. Ezért elkezdtem megtanítani, hogy söpörjön szépen össze, ha malacólat csinál. Egészen sajátos egy kezes technikája van, de alakul. A lapátra pl profin felsöpri a cuccot. A felmosás dettó, a szétköpködött innivalókat takarítja maga után. Itt néha szépen bele is rúg a felmosóba, ami tényleg nagyon vicces, szóval erősen kell koncentrálnom, hogy ne röhögjem el az egészet.
Amiben profi, az a tésztanyújtás és ma zöldséget is hámozott, meg szeletelt. Sokszor keverget is dolgokat, csak itt sem túl finom a keze, ilyenkor jut mindenhová az ételből. Viszont látom, hogy igyekszik, szeretné ezt csinálni.
Tetszik neki a konyha, csak ennek negatívumai is vannak. Ha nem figyelek oda és nem takarom le a készülő ételt, bizony ő is kreatívkodik kicsit. Pl beledob némi kolbászt a vanília sodóba. Tisztára, mint a Lecsóban a levesfőzés. :)
Nagyon szereti a fűszereket, és keresi az alkalmat, hogy játszhasson velük, meg bekajálhassa őket. Ma este szegfűszeget evett, ami döbbenet, mert én biztos nem tudnék elrágni magában egy csomó szegfűszeget. Borzasztó erős az íze.
Egyébként ezek a tevékenységek mindig rövidek, néha csak néhány másodperc, de szerintem akkor is szuper. Olyasmi, amit együtt tudunk csinálni és végre dicséret jár érte.
Vannak persze gondok is, hogyne lennének. A sikítozás, a kutyafóbia és úgy általában a kiskamaszkor.
Sajnos a sikítozás velünk van és nagyon keveset tudunk tenni vele (ellene?) Látjuk, hogy ha nem engedünk valamit, akkor ez a reakció. Meg ha unatkozik, vagy ha fáj valami, szóval sokszor. Persze igyekszünk megoldani a helyzetet, de nem egyszerű. És nem tudom ki próbálta már, de egy masszívan végigsikoltozott nap után nagyon nehéz kedvesnek és türelmesnek lenni. Nekem sajnos nem is mindig megy mostanában és ezt nagyon bánom. Ott van pl a szabály, hogy a kertben nem szabad sikoltozni. Ha Petyus ezt teszi, be kell jönnie a házba. Fogalmam sincs, mit gondolnak a szomszédaink, de kezdem komolyan sajnálni őket. Mindig megnézem Petit ilyenkor, nem csípte - e meg valami, vagy nincs - e tüske benne, de sokszor nem látok okot.
Sajnos a kutya is sikoltozást eredményez, ami miatt nagyon nehéz döntést fontolgatunk. Félő, hogy új gazdát kell neki keresnünk, szóval ha valaki szeretne egy jó fej, szetter természetű, négy éves ivartalanított és csipezett középtermetű ebet, ne habozzon, szóljon nekem. Ja, fél a vihartól és a tüzijátéktól, ilyenkor be kell engedni. (Ettől Peti ordít és néha fejel is, szóval nehéz szitu)
A kamaszkori akaratoskodás ezek mellett már normálisnak tűnik, de persze auti módban ez is. Ma pl azért hisztizett fél délelőtt, mert nem kaphatta meg az összes csokis müzlit. Ezzel kapcsolatban megint át kellett vennem magammal a hisztivel kapcsolatos régi döntést, hogy szembe megyünk vele. Nagyon könnyű lett volna neki odaadni, amit akar, de mennyire! Aztán szépen megszokná, hogy mindent megkaphat és elvehet és soha, sehová nem tudna beilleszkedni emiatt. Hát ment az izmozás, de elég fárasztó volt.
Közben meg munka mindkettőnknek. Úgy terveztem, hogy augusztus közepéig nem nagyon dolgozom, de ez nem jött össze, mert a legtöbb pályázatot, amit beadtunk, megnyertük, így viszont nem tudok lazsálni. Embernek is sok a munkája, szóval megy az idő tetrisz.
És történnek jó dolgok is, amik nem ennyire Peti központúak. Ha már említettem a szomszédokat, kitérek rájuk kicsit bővebben. Az utcánkban az egyik család még nyár elején hívott minket bográcsozni, mi meg szabódtunk, hogy ne, mert Petivel ugye sok a gond, de azt mondták, hogy nem bánják és tényleg kedvesek voltak, szóval bográcsoltunk. Azóta néha összejárunk és tényleg nem nagyon zavarja őket Peti, szóval ez jó.
A másik vicces az a szomszéd, aki valahogy sose köszönt, azt hittük nem kedvel minket. Ez akkor oldódott, mikor találkoztunk az utcán és megszeretgettük a kutyusát. Mindketten kutyások vagyunk, teljesen ösztönös volt, de megtörte a jeget. Mikor a kocsink elromlott a szomszéd azonnal jött segíteni, egészen meghatódtam tőle. A pont az i - n az volt, mikor megjelent egyik nap egy nagy zacsi szőlővel, hogy hozta a gyerekeknek. Teljesen kész voltam .Egyáltalán nem vártam semmilyen kedves gesztust, hiszen évek óta hallgatja, hogyan ordít Peti. Egyébként Peti akkor is pont kiabált és láthatóan nem bántotta senki.
Vicces még a hintaágy, amit Anyu szerzett be. Kicsi gyerek korom óta vágyom egy ilyenre, bár most éppen Petya miatt terveztem, hogy veszünk egyet. Most van és nem csak Petya szereti, hanem én is. Ő egyébként azt játssza, hogy fűszálakat visz fel rá és azután csapkodja a ponyvát, a füvek meg pattognak. Értem, hogy mi a poén, de én maradok a hagyományos fröccsözéses és olvasós üzemmódnál.
A homokozóban is szórakoztató dolgai vannak. Ott egészen közel hajol a homokhoz és fújja. Tök jól néz ki. Meg átássa magát a homokozó kerete alatt. Mosolygunk rajta, hogy szökni próbál. :)
Ja, és kaptunk egy tabletet, ami olyan szuper, hogy még én is szívesen használnám. Petya élvezi és ki is használja. Ez az egy eset, amikor tényleg finoman mozog a keze.
Panni is nagyon jó fej, alakul a szobája. A legtutibb, hogy olvas. Hiába, Harry Potter tényleg nagy varázsló. Én olvasok egy fejezetet, ő meg még pár oldalt magának. Érdekes, hogy amíg én olvasok, ő szinte mindig rajzol és nagyon ötletesen.
Szombaton lesz a szülinapja és már nagyon várja. Nemsokára a bulija is jön és csillagokat is jó lenne nézni valamelyik este, úgyhogy lesz még dolgunk a becsengetés előtt. :)

szövegértés

A napokban történt, hogy beszélgettünk Emberrel, kimenjen - e boltba. Panni belenyafizott, hogy menjenek együtt bicajjal és felmerült, hogy esetleg sétálhatnánk is. Hezitáltunk, mert Petya eléggé kiabálós volt és az egész beszélgetés a legkevésbé sem volt autizmus (Peti) barát. Egyszerre minimum ketten beszéltünk és gyorsan stb.
Peti egyszer csak a nemtom hányadik mondat és variáció vázolása közepén leült a cipőhúzós székre és ránk nézett olyan "Na értitek már, hogy nekem mi a véleményem a témában, vagy érvelnem is kell?" fejjel. Mi meg néztünk rá és tökre örültünk, de persze szóban és nem mozdultunk, hogy nosza, induljuk közösen sétálni.
Esküszöm, hogy Petya sóhajtott egy hülyéknek kijárót, majd fogta a szandálját és a lába elé tette. Ebből már aztán értettünk és indultunk segíteni cipőt húzni, de komolyan azt hittem megzabálom. :)

Az unalomig ismert kis esti tanulság: Attól, hogy valaki nem beszél,
1. nem hülye
2. simán értheti amit mondunk (akár róla, akár másról)

Vagyis a nem beszélő gyereket (sem) etikus a jelenlétében levegőnek nézni és/vagy kidumálni, továbbá azt hinni, hogy ezt, mármint amiről beszélgetünk, ő úgysem értheti meg.

Most már aztán nyár!

Eljött Petinél is az év vége, az utolsó táboros nap pénteken. Hazahozták a sok sulis motyeszt, én meg csak  álltam és tűnődtem, hogy ez az év is milyen sűrű volt.
Kezdődött a gyógyszerezős ötlettel, amit ki is futtattunk decemberig. Aztán előkerült a sisak is,amit dührohamok esetére kért a suli. És hazajött az mp akárhány lejátszó és a kalandos úton bekerült fülhallgató is. (Elkutyulódott Peti táskája a busztól a teremig, a tanárnénik meg azt gondolták, én nem küldöm amit kértek. Később tisztázódott a dolog, mert ők is vettek egy fülest és hazaküldték a számláját. Kiderült, hogy mi volt a gond, megkerült a cucc és mentünk tovább.) Jött még kis nasi, peló és rengeteg ruha.
Néztem ezt a szép nagy adag holmit és arra gondoltam, milyen nehéz lehetett ez nekik is.Tényleg megpróbáltak egy csomó dolgot és sokszor engedtek nekem, na jó, az Alapítványnak, és azt hiszem nagyjából az utolsó pár hónapra sikerült is elérnünk valamiféle egyensúlyt.  Most, hogy tudom, hogy az egyik tanár néni megy tovább, kicsit szomorú is vagyok, hogy miért kell ennek így lennie. Kepesztenek ők is és mi is, de Petinek ettől nem lesz sokkal jobb.
Persze lehet, hogy pesszimista vagyok, de néha komolyan elkámpicsorodok én is. A diagnózis óta kapunk ellátást. Korai, ovi, gyógypedagógiai ovi, speci suli és plusz fejlesztés. Mégsem látom, hogy lenne egy íve Peti fejlődésének, vagy tudnánk, hogy merre tartunk. (Tudom, nem ív, hanem inkább hullám, de azt hiszem érthető, hogy mire gondolok.) Ez lehet attól is, hogy minden nap látom, nem veszem észre, hogy mennyit változik. És attól is, hogy vannak problémák, amik makacsul tartják magukat, pl a kiabálás, sikoltozás. A legsötétebb pillanataimban azt gondolom, hogy mi rontunk el valamit, de nem tudom, hogy mit. Minden esetre most megint van két hónapom, amikor kideríthetem, hogy hogyan lehet jobb mindannyiunknak. Az elég depresszív bevezető ellenére elég nagy kedvvel látok ennek. Pedig Peti a hétvégén már bemutatta, hogy mire számíthatok. :)
Érdekes, hogy noha időnként fél a fürdőszobától, szívesen bemegy és kihozza az illatos dolgokat, hogy játszhasson velük. Először egy jó adag tusfürdőt kent szét a bejáratnál, ma reggel pedig borotvahabot.
Panni nagyon édi volt, mert megpróbálta összetakarítani és elég jól sikerült neki. Menet közben meg mondta a magáét, ahogy én is szoktam, csak sokkal kedvesebben. (Ejnye Petya, ide is tettél, jaj de malac vagy! stb.)
Ha már fürdőszoba, említést érdemel az is, hogy a fürdőszobai rém ellen jelenleg a bubifújó a legjobb eszköz. Igaz, még csak két napja próbálom, de sokkal jobban megy a fürdés, mint nélküle. Ráadásul a vizes kézen megragadnak a bubik, nem pukkannak el azonnal
Volt egy csomó bújás és közös játék is, ami viszont jó pont. Ma egy nagy kirakót raktunk ki együtt, mert Petyus leszedte és kezdte dobálni. Régebben nem tűrte volna, hogy belenyúljak, de most ügyesen levette, hogy mit is szeretnék tőle és jól eljátszottunk.
Még a nyár előtt betáraztam lufiból, az is jó móka és azt Pannival is tudja játszani. Nagy siker még a csavaros játék, aminek nem tudom a nevét, de van róla képem.

Ebben az a poén, hogy másmilyenek a menetek a különböző fejű csavarokon, vagyis négyzet anya csak négyzet csavarra tekerhető. Ezt is csak lekapta a polcról és kezdte volna dobálni, de kiraktam neki így, az elő kész, összecsavart cuccal, a többit már ő csinálta.
A konklúzió nem új, amíg van vele valaki és segít neki, addig kis angyal, de ha neki kell elfoglalnia magát, finoman szólva is rendhagyó ötletei vannak. Ez egyébként rendben is lehet, csak így se dolgozni, se semmit csinálni nem lehet. Már most tudom, hogy ez piszkosul fárasztó lesz, de ha ez az ára annak, hogy jól érezzük magunkat, végül is megéri. :)
Még gyorsan megírom a Peti napot, aztán azt hiszem mára elé is lesz. Sajnos nem tudtunk tabletet venni, az okát talán nem is kell leírnom, de ami késik, nem múlik és Petya sem reklamálta az ajándékát. Viszont kapott Anyutól egy szép nagy tortát, amit együtt megettünk. Petya tök tündér volt, mert tudja, hogy villával kell enni és meg is próbálta becsülettel, de egy idő után győzött a keze. Viszont volt egy pillanat, amikor úgy fogyasztott, mint egy úr és közben a lábait hanyagul az ölembe tette és mosolygott, de nagyon szépen. Tette mindezt talpig pelenkában, mert nagyon meleg volt. Meglehetősen sajátos hangulata volt az egésznek, de olyan fajta bensőséges helyzet volt, amire még sokára is nagyon jó lesz majd visszagondolni. :)

fájront

Megint itt a tanév vége, éljen a vakáció! Tényleg, és a karácsonyt is szeretem! :) Megvannak a vizsgák zongorán és szociálpolitikából, a bizonyítványok, az utolsó alkalmak fejlesztésből és párterápiából, projektzáró rendezvény  és most szépen lehúzzuk a rolót és két hónapra lelassulunk.

Már hetek óta erre tervezek, de persze megint nem sikerült időre mindent elintéznem. Volt még a héten két vizsgám, ezeken szerencsésen túljutottam, de persze tanulás közben nem voltam az a Mary Poppins típusú anyuka. Ez főleg Panninak okozott gondot, mivel ő már itthon van velünk. Petinek a suli ad még két hét napközit, ami hihetetlen nagy könnyebbség nekünk. Igaz, kettőkor el kell hoznunk, mert ápolásin vagyok, de mivel ez már nem tanév, nem tudok pattogni és nagyon nem is akarok, hiszen ez ajándék idő nekünk és plusz vállalás nekik. A busz sem jön már, enyhe szankció ízzel az ebh - s ügy miatt. (tavaly még volt buszunk a táborra)

Szóval ez a két hét lenne Panninak a Peti nélküli vakáció. Embernek csúcsidő a munkában, nekem vizsgaidőszak, pénz meg nem áll hegyben a kamrában, szóval nem szervezünk annyi programot, mint szerettünk volna. Azért azt remélem jövő héten belefér, hogy mozizzunk egyet, meg még egy meglepi program. A legnagyobb segítségem most Anyu, merthogy nála lehet játszani és bohóckodni, mikor én elfoglalt vagyok.

Ja és persze a foci! Panni ugyanis foci kedvelő lett. Nézi az EB - t és úgy általában minden érdekli, ami foci, szóval ezzel is lehet kezdeni valamit. 

Pannival a legnagyobb gond a monitorok közelsége. Ha tehetné, folyamatosan nézné a buta sorozatait, amik hosszú távon szerintem laposra mossák az agyát. Vagy nyomkodná a telót, számítógépet. Tegnap dumcsiztunk erről, merthogy engem rettentően felidegesít a rajzfilmek visító, kiabáló hangja. Azt panaszolta, hogy unatkozik, mert nincs játszópajtása, kéne egy normális tesó. Miután elzárkóztam az újabb tesók előállításától, vakvágányra jutott a beszélgetés, ekkor jött meg a szomszédlány, hogy elcsalja Pannit medencézni, szóval most boldog. Végül olyan jól sikerült a buli, hogy ott is aludt, sátorban. :)

Én meg persze törtem a fejemet, mert nem szeretek indulatoskodni Pannival. Eszembe jutott, hogy pár éve a mozijegy rendszer működött nyáron. Ez úgy nézett ki, hogy egy napra három mozijegy járt. Reggel megnéztük a műsort és kiválasztotta, hogy mit szeretne megnézni. Azt felírta a jegyre (mikor, melyik csatornán, mit) és megnézhette. A jegyeket természetesen lehet dekorálni csillámmal, matricával és bármivel, addig sem unatkozik.

A másik találmányom az unatkozom doboz. Panninak abban igaza van, hogy sajnos tényleg nem tud a szokásos módon a tesójával játszani és néha nem is olyan nagyon jó itthon. Én sem tudom őt folyamatosan szórakoztatni, szerintem nem is ez a dolgom vele. De néha az sem jut eszembe, hogy mit javasoljak neki, ha engem kérdez. Van egy helyes dobozom, nemrég vettem, tejkaramella volt benne. Összegyűjtök mindenféle elfoglaltságot és amikor unatkozik, húzhat belőle. A trükk az, hogy nem csupa móka és kacagás lesz benne, hanem némi házimunka is. Teljesen rá van ugyanis pörögve, hogy ezt is megtanulja, mert van két olyan osztálytársa, aki már komolyan besegít otthon. Ez is nagyon érdekes, mert ez a két kislány messze nem a kertvárosi család kategóriából kerül ki, viszont rendben vannak és sokkal önállóbbak, mint a többség. Szóval lesz mosogatás és hajtogatás, meg vasalás is talán, bár attól nagyon félek. És teszek bele kézműveskedést, meg rajzolgatást és ami még eszembe jut. Remélem jó móka lesz. Ha elkészült, lehet, hogy felteszek ide fotókat. :)

Petyusnál persze a napirendet kell okosan kialakítani és nem hagyni, hogy egy vágányon teljen a nyár. Ha tehetné, most folyamatosan a kertben lenne és homokozna, meg vizezne. Olyan fura, hogy minden évben ugyanazok a problémák jönnek szembe és sehogy sem tudom megoldani őket. Mert van ugye a medence, a rács az ablakra, hogy szellőztetni lehessen és az örök nyári pénzszűke.

De azért nem teljesen sötét és reménytelen a helyzet, mert alapvetően szeretek a gyerekekkel lenni és idén sikerült úgy szervezni a munkámat, hogy július közepétől már szinte alig legyen. Az itthon végzett munkának is vannak előnyei. :)

De vissza Petihez. Azt gondolom, hogy őt csak akkor tudom kicsit kizökkenteni a köreiből, ha bevonom a napi tevékenységeimbe. Magyarul ő is főzhet és hajtogathat, csak persze tőle nem várhatok el teljes munkafolyamatokat. De benne lehet a dolgokban és ez hátha leköti valamennyire. Mivel már lehet túrázni és mászkálni, szeretnék legalább hetente egyszer külsős programot is szervezni, ehhez azért Ember is kell.

A hűtőzés vagyis a folyamatos nyitogatás problematikája a hűtőre rakott tárgyakkal megoldódni látszik, ennyivel szinte biztosan könnyebb lesz idén. Tervezem, hogy egy képes film katalógust is összerakok Petinek és talán végre az én - könyvét is el tudom készíteni, ezzel mind múlik az idő és szerintem nem csak nekem lesz érdekes. :)

Előttünk van még Panni szülinapi bulija, mert idén már ilyen is lesz. Mivel ő augusztusi, eddig nem volt, soha nem is szerette volna. Most kedves barátaink segítségével lehet és a meghívókat is sikerült elkészíteni és időben átadni az utolsó tanítási napon. Ez is olyasmi, amit lehet várni egész nyáron. Lehet, hogy idén is lesz Balaton, de ez még nem száz százalék és őszre Pannit szeretném bezsuppolni a szobájába, szóval lesz mivel foglalatoskodni.

Ja és persze a névnapok. Mindkét gyerkőcnek nyáron van a névnapja, ez is jó buli lehet majd. Petinek szeretnénk venni egy új tabletet, mert most a telómon játszik és néha teljesen átrendezi a dolgokat. Szerintem egyszer meghekkeli a NASA - t. :)

A párterápiából is megvolt a nyár előtti utolsó és természetesen ott is a vakáció volt terítéken. Együtt gondolkodtunk pl arról, hogy mi okoz benne igazán nehézséget. Ott sikerült kompaktul megfogalmazni, hogy tulajdonképpen a hétköznapok pörgetése. Ki mit csináljon, mit egyen (nem szeretem, fúúj stb), tiszta lakás, pihenés, bevásárlás, ilyenek. Azóta is töröm a fejem, de a vége mindig az, hogy sajna ezt én tudom jól összefogni, nekem nem szabad szétcsúszni hagyni a dolgokat. Meglátjuk idén hogyan sikerül :)

El a kezekkel a könyvespolctól!

Peti autizmusának a legtöbb velejárójával megtanultunk együtt élni, jó néhányat meg is szerettünk, pl a ""peti puszikat". De van, ami továbbra is gondot okoz. Az egyik legnehezebb számomra a folyamatos pakolás, különösen a könyveké. Életem egy régebbi szakaszában könyvkereskedő voltam, nagyon szerettem ezt a munkát és persze kedvezményesen vásárolhattam könyveket. Többek között ezért is elég szép kis könyvtáram volt, ami mára erősen megfogyatkozott. A fogyás egyik oka Peti, aki hozzám hasonló módon rajong a könyvekért, csak ő szét nézegeti őket, vagyis addig lapozza, amíg a könyv darabokra nem hullik. Így ment tönkre a legtöbb művészeti albumunk, ami túl azon, hogy drága volt, kedves is volt nekünk. Egy újabb szokása, hogy lukasztgatja is a lapokat, aminek én érthető módon nem örülök. 

Általában ő kapja a reklámújságokat, mikor végzett velük és az IKEA katalógus az egyik legnagyobb kedvence (de jöhet avonos is, szagos lapokkal.) Van egy doboza, abban tartjuk az ő cuccait, amiket szabadon lapozgathat. Mostanában jól elvolt ezzel, de újabban rákapott, hogy leszedje a könyveket és elrendezze őket saját ízlése szerint a padlón. Kifejezetten szereti a Világirodalom klasszikusai sorozatot, mert azok hasonlóak, de mégis különbözőek. (A méret és a forma hasonlít és persze a felirat, de a szín különböző.) 

Ennek én nem örültem és egyre nagyobb elánnal pakoltam vissza a könyveket, aztán elegem lett. Nyomtattam neki igen nagy tilos szimbólumokat a könyvespolcra és már vagy egy hónapja béke van. :) 

Megjelöltem azt is, hogy honnan szolgálhatja ki magát. Ez az, amit úgy látom, hogy kevésbé ért, de azért boldogul a helyzettel.

A képeket a netről szedtem le, nagyjából az első elfogadható méretű és kinézetű darabok, amik szembe jöttek. Ide teszem őket, hátha jól jön valakinek.

A dolog annyira bevált, hogy a másik rizikós övezetet, a gardróbot is jól kidekoráltam. Itt egy kicsit más a helyzet, mert olyan, mintha sakkoznék Petivel. Talál olyan polcot, vagy fiókot, ami szerinte még nincs letiltva és iziben használni is kezdi, vagyis kirámolja. De a letiltott részeket békén hagyja. Viszont itt lekapkodja a tiltásokat, de ezzel nem jut messzire, mert újakat készítek.

Külső szemlélőnek biztos fura lehet a dekoráció, ahogy pl a hűtőre rakott sajt és szalámi darabos kártya is, de én nagyon élvezem, hogy ezek a dolgok működnek. Ahogy Ember fogalmaz, egyszerűek, mint az ácskapocs, mégis jók, a látszat meg annyira talán nem is fontos, hiszen nem jön hozzánk holnap a Lakáskultúra :)

A lényeg, hogy látja, érti, hogy mit szabad és mit nem. Ettől könnyebb nekünk és azt hiszem neki is. :)

Jó kis hétvége

Ezt a hétvégét most kell megírni, amíg még nem rakódnak rá a szokásos napi bosszúságok. Régen éreztük már ilyen jól magunkat, pedig mindkettőnknek sok munkája volt. De akkor menjünk sorban.
Szombaton csokikészítő foglalkozásra kellett mennünk. Ez nekem elvileg munka, hiszen az egyesület pályázata kapcsán voltunk ott, de persze azért más, mint egy irodában nyomni a stemplit. :)
A gyerekek viccesek voltak, mert elvonultak a hátsó irodába és ügyet sem vetetettek a csokikészítésre, kivétel ez alól Peti. De ő is rendhagyó módon vett részt a foglalkozáson, mert igen nagy volt a tömeg. Az idő jelentős részét a kanapén töltötte és nagyon jól érezte magát.

Persze végül bement a műhelybe és kóstolgatta az alapanyagokat. Nekikezdett, ahogy szokott, a mindenbe belenyúlós módon, de már jól értelmezi azt, ha kap egy tányért és arról eszegethet. Ez jó, mert így nem fogdossa össze a közös kaját, mondjuk egy vendégségben, vagy csokiműhelyben. :)

És végül csokit is készített, amit természetesen meg is esznek majd. Apránként kapják nasinak az uzsis dobozaikba. Panni közölte, hogy büszkén viszi magával a csokit, amit Peti csinált. :)

Ezután kénytelenek voltunk némi sós kaját magunkhoz venni, mindenki kapott egy sajtburgert. Kaja után irány a lovaglás, itt is minden jól alakult.
Délután meg homokozás rogyásig. Igazából ez a jó kedvem kulcsa. Ugyanis Peti valahogy megszelidítette a kutya fóbiáját. Ennek köszönhetően a vasárnap is szuper volt. Gyakorlatilag az egész napot a kertben töltöttük. Kihoztuk az ebédlőasztalt és az árnyékban ücsörögtünk, meg ebédeltünk és próbáltam tanulni is, de igen alacsony hatásfokkal.
A gyerekek megeresztették a kis kádat vízzel és hol homokozta, hol pocsoltak. Ebből kifolyólag Peti egy idő után már jobban hasonlított mocsári szörnyre, mint gyerekre, de szerencsére a kádban estes visszaváltozott.
Ember ezalatt végig dolgozott a sufniban és ez így jó is volt, mert őt nagyon szorítja a határidő, de azért látta, hogy minden rendben és ebédelni is tudott velünk.
A tegnapot végül szalonnasütéssel zártuk, Peti imádja a tüzet és úgy tűnik, hogy a sült szalonnát is. Miután mindenkiről levakartuk a nap nyomait, már csak egy kis film nézésre maradt idő, és mehettünk is aludni. Egy ilyen jó kis hétvége után azért könnyebb nekiszaladni a hétfőnek. :)

Köszönjük, megvagyunk

Mostanában többen kérdezték, hogy vagyunk, gondoltam megspórolom a válaszokat, kiteszem ide és akkor azok is örülhetnek, akik a blogot hiányolják. :)
Elég hullámvasutazós volt ez a pár hónap, de alapvetően jól alakulnak a dolgok. Peti sulijában kialakult valamiféle egyensúly. Továbbra is úgy érzem, hogy valahogy nem találtuk meg a közös hangot és ezen sokat tojózok, mert mindenkinek az lenne a legjobb, ha értenénk egymást.
Mondok egy példát és kérem, hogy senki ne kezdje a tanárokat szapulni, mert nem ez a cél, csak azt hiszem, ez jól érzékelteti, hogy mennyire máshonnan nézzük ugyanazt. Szóval egy időben sűrűn jött haza úgy Peti, hogy a cipője nyelve be volt tűrve a lábfeje elé a cipőbe. Azt hiszem ez elég kellemetlen volt neki, hiszen így hirtelen kisebb lett a cipője egy, vagy két számmal. Nyilvánvaló volt, hogy egyedül és ügyetlenül vette föl a cipőjét. Szóltam a suliban, hogy ez lehet hisztik oka, amire az volt a válasz, hogy elvárják, hogy egyedül vegye fel a cipőjét. Tudtam, hogy ezt fogom kapni, hiszen tényleg fontos az önellátás és Peti meg egyre pasibb, szereti, ha kiszolgálják. De ez így akkor sem jó, szóval elmondtam és azt hiszem meg is mutattam, hogy én úgy szoktam, hogy kirakom a cipőt és felhúzom a nyelvét, kinyitom a tépőzárakat.Innentől Petinek bele kell bújni és becsukni a tépőzárat. Ennyi az ő önellátása most ebben a szituban. Váltócipőnek meg beküldtünk egy pár szandált. Azóta nincs rosszul felvett cipő, szóval megérte beszélni róla, csak ilyenkor én mindig törpölök kicsit, hogy milyen jogon osztom én az észt a gyógypedagógusnak, aki  ezt tanulta sok évig és sokkal nagyobb elméleti tudása van, mint nekem. De a gyakorlat úgy látom még nagyon hiányzik és végül mégiscsak az a fontos, hogy Peti ne szenvedje meg a nevelést, szóval igyekszem nagyon tapintatos lenni, és remélem, hogy sikerül is. (De nem vagyok benne egészen biztos.)
Ráadásul megpróbálnak összedolgozni Peti fejlesztőjével is, szóval szándék az van minden oldalról, csak valami mégsem százas. Ez a tanév már elketyeg így, aztán úgyis meglátjuk, hogy mi lesz. Mivel az áhított suli idén sem vette át Petit itt maradunk és átvészeljük az újabb tanévkezdést. Hátha most az egyszer nem lesz rossz. Az egyik fogadóórán már elmondták nekünk, hogy újra osztják a gyerekeket és a pedagógusokat, szóval a jó ismert bizonytalanság megint adott. Ezen is gondolkodtam sokat. Ugyanis Petinek gyakorlatilag nem volt két egyforma tanéve. Folyamatos intézmény és pedagógusváltásban él. Szerintem ez egy normál fejlődésű gyereknek is sok lenne, nemhogy egy autistának, de ez van.
Túl vagyunk az EBH - n is. Van szép határozatunk, ami elmarasztalta a KLIK- et arra az egy hónapra vonatkozóan, amikor nem volt szállítás és kötelezi, hogy legyen. De kíséret nem kötelező, szóval a szülők kísérik a gyerekeket reggel és délután. Tudom, minden más szülő is maga viszi suliba a gyerekét, csak nem negyven kilométerre. De ez úgy tűnik, nem aránytalan teher. Idén még megvan az az anyuka, aki a suliban dolgozik, ő hozza és viszi a gyerekeket, de ki tudja mi lesz jövőre. Mostanában igen sokat beteg, olyankor megy a fejvakarás, hogy ki tudja eldobni a munkáját. Általában én, hiszen én itthon dolgozom kötetlen munkaidőben. :(  Érdekes egyébként, hogy az itthoni munka és az egyesület vezetés mennyire nem érthető sokaknak, ez egy külön bejegyzést is megérne, ahogy az is, hogy pontosan mire kötelez az Ápolási díj és, hogy ezzel kapcsolatban mi van a fejekben. Lehet, hogy egyszer majd megírom.
Az EBH - s ügyben egyébként a legjobban az döbbentett meg, hogy nyilvánvalóan az ügy adminisztratív és nem a valós megoldása volt a cél. Tudjuk, látjuk, hogy hiányos a törvény, de nem teszünk semmit, hanem hivatkozunk rá és leírjuk, hogy nem egyértelmű.
Azt is megtapasztaltam, hogy mennyire nem voltam népszerű tevékeny szülőként és ez nagyon kellemetlen volt. Én butus tényleg elhittem, hogy a magasabb fórumon majd a megoldást fogjuk többen és együtt keresni. Igen, tényleg ilyen naiv vagyok. Minden esetre ennek most éppen itt a vége, a jelenlegi jogi szabályozás szerint ennyi jár. Ez nem azt jelenti, hogy ebbe belenyugszom, hanem , hogy azt látom, hogy ezen az úton eddig lehetett eljutni. Majd keresünk másikat.
Még egy gondolat ehhez, aztán be is fejezem. Ennek az egész ügynek a kapcsán feltűnt, hogy mekkora a különbség azok között az emberek között, akik ténylegesen a gyerekekkel és családokkal dolgoznak és azok között, akik az íróasztal mellől megmondják a tutit. Számomra ez ijesztő, mert a kettőnek együtt kéne működnie (halkan jegyzem meg: a szülőt is partnerként bevonva) a gyerekekért.
És akkor most jöhetnek a jó dolgok, mert abból is van sok és azokról sokkal jobban szeretek írni. :)
Az egyik legnagyobb mágia a tablet. A fejlesztések alkalmával próbált rá E. először és Perti vevő volt a dologra. Most már egészen sokat játszik és volt, hogy szavakat is mondott hozzá. Persze nem tisztán és érthetően, de nem csak én hallottam, szóval tényleg. Leírom pár játék nevét, hátha segít valakinek.
Baby Wooden Blocks, Kids Jigsaw Puzzle, Kids Game - Memory Mach Food, Puzzle 4 Kids - Animals és a nagy kedvenc az Alphabet Wooden Blocks. Ezt nem tudom, miért szereti annyira, de legtöbbször ezt választja. Egyébként androidos és ingyenes cuccok, könnyen hozzáférhetők, szóval szuper. Van még egy pár a telómon, de azok is ugyanez a kaptafa. (A telefonomon és a tableten is fent vannak az appok, mert a telefon mindig kéznél van.)

A tablettel egyébként mázlim volt. A régi leesett és elrepedt a kijelzője. Még csak nem is Petya ejtette le. :) Elraktam a fejembe, hogy majd kell egy új és persze nagyon kattogott a számológép szintén a fejemben.Néhány nappal később elballagtam a boltba kenyérér, meg ilyesmiért és ott volt az új tablet, nagyjából a szokásos ára feléért. (Addigra már áttúrtam a netet és szomorúan konstatáltam, hogy erre most nem fussa.) Anyu pont velem volt és volt nálunk együtt annyi pénz, hogy megvegyük. Örültem, mint majom a farkának.
Időzítőből is tudunk már digitálisat használni (Kids Timer néven fut), de azzal mostanában ráfaragok. Kiteszem ugyanis a telómat, mondjuk amíg hül a vacsi és mire visszafordulok, Petya már játszik. Simán kilép az időzítőből és bele a játékba. A cél mondjuk megvalósul, mert addig is nyugodtan várja a kaját és nem hisztizik. :) Remélem előbb, vagy utóbb eljutunk oda, hogy kommunikációra is használja ezeket az eszközöket, de én már annak is örülök, hogy eddig eljutottunk.
Ma reggel pl arra ébredtem, hogy Panni és Peti ül a kanapén és játszanak. Panni tartotta a tabletet, Peti pedig játszott. És Panni ugyanúgy mondta hozzá a szavakat, ahogy én szoktam. :) És nem volt pakolás, meg randalírozás, pedig már fent voltak majdnem egy órája. Szóval éljen a kütyü! :)
Egyébként Peti a tévét is másképp nézi. Rákattantunk mostanában a Star Trekre és nagyon figyeli. Mondjuk a kedvence továbbra is a Thomas és a Pettson. Utóbbiért kifejezetten hálás vagyok, mert azt én is szeretem.
Az elmúlt másfél hétben Petya beteg volt, de csúnyán. Ment a hasa és tulajdonképpen vagy egy hétig nem igazán evett, szóval nagyon jó gyerek volt. Ijesztően jó. Lejött a kanapéra és csak feküdt. Persze én meg pörögtem körülötte, minden nasit kiraktam a hűtőre és kérdezgettem, hogy mit szeretne. (Ez a létező leghülyébb kérdés nálunk, de mindegy.)

kirakva a hűtőre

Kiesett a számon, hogy legyen - e Thomas, amire Petya haló poraiból egyből a tévére mutatott. Néztük is egész délelőtt. :)
Sietek megnyugtatni mindenkit, hogy miután elbűvölte a dokinénit és az asszisztensét, Petya a gyógyulás útjára lépett és kedden már megy suliba. :)
A másik királyság a kirándulás. Régebben én sokat járkáltam erdőbe, ha mond bárkinek valamit, a Kinizsi 100 - at és a Mátrabércet is végigsétáltam, szóval eléggé turista voltam. Nagyon szeretem volna a gyerekekkel is erdőzni, de ezt, mint annyi minden mást, el kellett engedni. Évekkel ezelőtt megpróbáltuk, de szerencsétlenségünkre pont akkor jött az erdei ösvényen egy őrült quaddal és sikerül bepánikoltatni Petit. Most újra rápróbáltunk, és ment. Rettentően boldog vagyok, mert ez megint egy olyan elfoglaltság, amiben mindenki jól érzi magát. Persze ez nem "igazi" túra, hanem sétálgatás, de most ez is bőven elég. Már olyan világra szóló terveim is vannak, hogy elmegyünk a közeli vadasparkba is, hátha az is mindenkinek tetszeni fog. Csak Petya betegsége múljon el és ez a pocsék idő!

Vigyázat, kirándulós képek!

Panni is ügyesedik, okosodik és főleg nő, a szó összes értelmében. Mostanában két dologról beszélünk sokat, az egyik az osztályában folyó mindenféle játszmák, a másik a férfiak és nők viszonya. Na, most köthetem fel a gatyám, mert mindkét téma necces! De élvezem, hogy érzékeny és okos és néha azt hiszem, hogy a figyelmességébe komolyan belejátszik, hogy Petya a tesója. Ugyanakkor ez is teszi kiszolgáltatottá, de ez bonyolult. Panni kapcsán már nagyon várom a vakációt, jó lesz kicsit pihenni, meg együtt lenni.
Emberrel elkezdtünk párterápiára járni, ez is jó dolog. Ilyenkor mindenki megkérdez, hogy miér' baj van, vagy váltok. De nincs baj. Illetve ahogy élünk, az lehetne baj. Mindent összevetve azt hiszem jó, hogy elfogulatlan és segítő szándékú emberek vetnek egy pillantást az életünkre és a problémáinkra, hiszen mi belülről nem biztos, hogy minden elakadást és lehetőséget meglátunk. Ez a program ráadásul fogyatékos gyerek szüleinek (is) szól, szóval számítottak a hozzánk hasonló furákra. Erről bővebben itt
És persze én is járok suliba, nyakamon a vizsgaidőszak. Nem tudom, ki hogy van vele, de engem ez feldob. Mondjuk nem a vizsgák, bár a beadandó dolgozatok kapcsán elég sokat kell olvasnom és nagyon érdekes dolgokat is találok, meglepő módon néha a gépemen. Ugyanis hajlamos vagyok betárazni a letölthető olvasnivalót, aztán nem olvasom el, csak ha kell. Ismerős ez valakinek?
Amit igazán szeretek, az a társaság és némely előadások is. Most nem írom ide, hogy mit igen és mit nem, mert az csak rosszul sülhetne el. A csoport viszont nagyon jó. Végre nem "csak"autizmus, hanem mindenféle más is. Van aki gyermekotthonban dolgozik, van, aki pszichiátriai betegek bentlakásos intézményében és van, aki hajléktalanokkal, vagy szenvedélybetegekkel. Ráadásul intézménylátogatási kötelezettségem is van, vagyis el is jutok ilyen helyekre. Mindenki szereti a saját területét és nagyon sokat tud róla, izgalmas együtt lenni. Szóval vicces módon feltöltődni járok a suliba. Majd meglátjuk, hogy az eredményeim mit fognak ebből tükrözni. :)