Kicsit megkésve

Már egy ideje szeretném megírni, hogy milyen szuper nyarunk is volt. Kicsit túlpörögtem, mert nagyon jó napom volt, szóval pont itt a megfelelő alkalom. :)

Kezdődött az egész azzal, hogy megkaptuk a bizonyítványainkat. Most épp hárman, Panni, Peti és én. Mindenkié meglehetősen jó lett, de Petyáé különösen izgalmasra sikerült. A tanárai olyasmit is leírtak, aminek itthon nyomát sem látom. Ez nem azért van, mert nem írtak igazat, autizmusban előfordul, hogy egyes képességek csak adott helyhez kötve működnek. Nálunk ez most a szobatisztaság. A suliban már képpel jelzi, ha mennie kell, itthon viszont tesz mindenre, a szó szoros értelmében. Nosza felbuzdultam, itt a nyár, itt is menni fog és szeptemberben egy pöpecül szobatiszta gyerek megy majd suliba. Hát ez nem jött össze. 

Az viszont igen, hogy egy kisimult, nyugis srác ment ősszel, de addig nagyon sok minden történt.

Kezdődött azzal, hogy a sulitól idén is kaptunk plusz két hét napközis tábort, amiért nem tudok elég hálás lenni. Ezeken a napokon a srácok bemennek, de nem tanulnak, hanem mindenféle szabadidős progin vesznek részt. Állatkert, játszóterek, ilyenek. Idén Petyáék osztálya még a Velencei tóra is elment. Rendesen vonattal. 

A táborra már nincs szállítás, mivel ez nem tanév, mi hordtuk fel Petit. Azért ez nagyon más, mintha tejes tanévet nekünk kellett volna eltolni, ráadásul nagyon vakációs hangulat volt, jó volt a tanárokkal is beszélgetni. Tök jó volt látni, hogy mennyire lelkesek, nem, letudni akarták a plusz két hetet, hanem szerveztek és azt hiszem jól érezték magukat a srácokkal.

Mivel nem volt szállítás, egy másik srácot is felhordtunk, mert tudtuk róla, hogy ő egy nyugis legény, vele nem lesz gond. Ráadásul az anyukája is nagyon jó fej, egyedül neveli a gyerekeit és neki sem mindegy, hogy mennyit tud dolgozni. Ez mókás volt, mert Peti féltékenykedett. Semmi extra baj, de láthatóan azt gondolta, hogy ebben a kocsiban vele kell foglalkozni, őt kell szeretgetni és max még a Pannit. Panni egyébként nagyon ügyes volt, sokat segített a két srác kapcsán, mert én nem tudtam mindig ott lenni plusz kéznek. Vizet adott, ha szomjasak voltak, meg ilyenek, de jó, hogy ezt nem Embernek kellett megoldani vezetés közben.

Aztán jött a vakáció, amikor már mi gondoskodtunk a gyerekek szórakoztatásáról, de legalábbis elfoglaltságáról. Voltunk medveotthonban és kirándulni, jöttek barátok és mi is mentünk, csupa jó kedvű dolog. 

Néha fagyizunk, sőt igazából egészen sokat és szerintem a hazai dinnyék jelentős részének elpusztulása is a mi lelkünkön szárad. Peti gyomra rendben jött és lelkesen ette a gyümölcsöt, mostanig is főleg a szőlőt. Ebből kapott extra verziót is.

Egyik nap dolgoztam a helyemen, ahonnan kilátok a kertre és fél füllel hallottam, hogy valaki azt mondta, hogy Péter légyszíves gyere ide, majd láttam, hogy Petyus jön be az ösvényen és hoz valamit nagyon óvatosan a kezében. Az arcán láttam, hogy nem tudja, hogy ezt most szabad - e, vagy sem. Kimentem hát a konyhába és megnéztem, hogy mi is történik. Kiderült, hogy a szomszéd bácsitól kaptunk egy nagy adag szőlőt. Tudtuk, hogy tőle van, mert már máskor is megkínált minket és megismertem, mert jellegzetesen hosszúkásak a szemek. Ja, és nagyon finomak! Ember úgy szaladt át megköszönni, úgy tűnik a szomszéd nem akart ebből ügyet csinálni. Ha néha kapunk tőle ilyesmit, mindig csak annyit mond, hogy a gyerekeknek, aztán már megy is el, mintha valami olyat tenne, amiről nem kéne beszélni. Egyébként ezzel én is gondban vagyok, mert hogyan fogadjunk el bármit, de ilyen kedvességet egyszerűen nem lehet visszautasítani. A szituban az dobott fel mégis, hogy Peti tök szépen együttműködött, kiderül, hogy a szomszédunk azt mondta neki, hogy vigye be a szőlőt a házba. Ezt hiba nélkül megoldotta. :)

Izgalmas volt még a Decathlon is, mert elmentünk mindenfélét venni, többek között Petyának szandit. Évek óta nem vettünk neki úgy cipőt, hogy ő is ott volt, most ez is simán ment. Igaz csináltam neki egy rövid kis itinert, vagy nem is tudom minek hívjam. Ez sok fotó és kevés szöveg arról, hogy mit fogunk csinálni. Leginkább talán mobil napirend. Ezt több programhoz is elkészítettem, pl a Medveotthonhoz is. Ezekkel szuper jól működött, különösen ha mondjuk volt benne Meki is. :)

A Decathlon ideális volt, mert nagy és tágas és senki sem egymást nézi, szóval ha Petyának éppen repkedhetnékje volt, az sem hatotta meg a népet. Az is jó volt, hogy nem szedegette le a cuccokat, de megmutatta, ami tetszik. Végül kapott egy labdát is, amitől iszonyú boldog volt. Csak arra kell vigyázni, hogy ne dobja át a kerítésen. Ezt most nagyon lelkesen csinálja, a túloldalt lakó bácsi pedig nagyon idős és néha elfelejti, hogy arra kértem, hogy dobálja vissza a holmikat.

Idén a medence problematika is másképp alakult. Nem vettünk újabb kiharapható medencét, így Petya beleszokott a fürdőkádba. Ezt próbáltam régebben is, de akkor nem ment. Most ezzel is szerencsénk volt. Persze azért a dobáláson kívül is talált magának elfoglaltságot a kertben. A hintaágy is jó buli, de a legjobb a sarazás. Kiengedte a vizet a kerti csapból, a többit pedig mindenkinek a képzelőerejére bízom. Végül a pancsolót is felállítottuk, de műanyaglemezekre és ponyvára, hogy ne lehessen abban is sarazni. Ez volt a kompromisszum. Így is sok víz fogyott, de kicsivel kevesebb volt a kosz.

Próbáltam Petit a ház körüli dolgokba is bevonni, volt amiben egész jók voltunk együtt. Ilyen a mosogatógép kipakolása, és a dolgok hámozása, szeletelése. Hosszú ideig ezekben nem sokszor maradt bent, de nagyon szeretném ezekre megtanítani. Időnk van. :)

szeletelés

ez is :)

Panni is ügyi volt, igaz sokat tévézett. Úgy döntött, hogy nem szeretne tovább zongorázni, mi mg nem erőltettük. Majd elválik, hogy jól döntöttünk - e, de azt hiszem igen. Mióta nem kötelező zenélni, nagy előszeretettel veszi elő a basszusgitárt és jobbára meg is találja rajta a hangokat.

Ő most ment felsőbe, és elég szomorú volt, mert szerette az alsós tanító nénijét. Úgy tűnik, hogy a felsős osztályfőnök is jó fej, de azért ez még néha most is előkerül.

Bevezettük a játékestéket is, amiket mind nagyon élvezünk. Ez arról szól, hogy Anyu és én nagyon szeretünk társasozni, de Ember nem igazán. Most már Panni is nagyon okos, szóval simán lehet hármasban játszani. Ilyenkor átmegyünk Anyuhoz, táblás játékokat játszunk és kirúgunk a hámból, ami nasizást jelent. :)

Panni is táborozott, de ez igazán egyikünkben sem hagyott mély nyomokat. Mindenféle programra mentek busszal, aztán jöttek haza. Azt hiszem ezt jövőre kihagyjuk.

Maradt még a sátorozás, felállítottunk a kertben egy sátrat, abban aludtunk néhányat. Paninak tetszett, de egyedül nem volt hajlandó aludni benne, pedig szerintem az vicces. Talán majd jövőre.

Embernek tudtunk venni egy új bringát, ami jobban passzol hozzá, mint a régi, így újra el tudott kezdeni bringázni. Ez több szempontból is érdekes. Azt vettem észre, hogy mióta nyugisabb az élet, mert nincs sikoltozás, kiabálás, fejverés, azóta  mi is egyre lazulunk. Nincs ebben semmi meglepő, de nekünk mégis nagy változás. Az elmúlt jó pár évben folyamatos készültségben léteztünk. Ez nem volt tudatos, de mintha leplankolt idegvégződésekkel léteztünk volna. Ebben az állapotban nagyon sok igényt elengedtünk azért, hogy ne őrüljünk meg teljesen. Most, hogy végre nincs folyamatos riadó, szépen visszatérünk a régi magunkhoz. Kinek az az igénye, hogy tekerjen, kinek, hogy nézze. Én pl a teljes Tor de France -t. 

Azon is elcsodálkozom néha, hogy abban a helyzetben is tudtunk dolgozni és én tanulni. Ezen is a nyáron gondolkodtam el. Régebben Peti mellett egyáltalán nem tudtam dolgozni, ez folyamatos stressz volt, mert mindentől függetlenül dolgozni kellett. Most lehetett, ugyan félgőzzel, de mégis.

Ez azért is fontos, mert lett egy állásom, ami ugyan nagyon családbarát, csak heti két napot járok irodába, a többit itthonról dolgozom, de azért ez munka, sőt! Meg persze maradtak az egyesületi dolgok. Pályázatokat írtam és zártam és nem volt para. Valahogy rutinosabbak lettünk ebben is. Embernek is szezon volt, ezért ez hihetetlenül jól jött ki.

Nagyjából ennyi volt az egész nyár, így leírva nem sok, de komolyan elszomorodtam tanévkezdéskor. Egyszerűen élveztem a srácok társaságát és a nyári lazaságot, nem sok kedvem volt visszaállni a normál működésre. De ez is szokatlanul zökkenőmentesen sikerült. Persze kellett hozzá Ember és Anyu, aki heroikusan elment a szülőire, de mindent összevetve egész jól alakult. :)