egy megfejtés és egy jó hír

Kezdem a jó hírrel, mert szeretem, ha ilyesmiről írhatok. Ma felhívott egy hölgy a KLIK - től, hogy szállító szolgálatot szerveznek a mi térségünkből Petya sulijába és igénybe venném - e, ha lenne ilyen. Naná! Tudom, hogy ezek a szolgálatok nem ingyenesek és azt is, hogy csak tervezésről és szervezésről van szó, de ár ennek is nagyon örülök. Egy csomó utazás kiesne, plusz a kocsi sem menne teljesen tönkre. Az is jól esett, hogy emlékezett ránk a hölgy még abból az időből, amikor a helyi önkormányzatnál érdeklődtem a lehetőségek után. Rémlett, hogy leveleztem már vele valahol, de nem ugrott be, hogy hol. Azt is tudta, hogy van az egyesületünk és azt mondta, mindenképp szeretnének velünk együttműködni, leülni beszélgetni erről. Kicsit beszélgettünk telefonon is és nagyon normálisan állt az oktatással kapcsolatos problémákhoz. Ez eléggé ígéretes.
Kellett is jó hír, mert Petya még mindig elég cvíder, morc és durcás. Részben már tudjuk az okát, ugyanis tegnap este megint kikakilt egy csomó nejlonzacskót. Fogalmam sincs, hol talál még, mert eldobom a zacsikat és elzárom, amit használok. Alapvetően jobban szeretem a vászon zacsit, lehet, hogy csak azt kéne használni. Ma megint egy csomót kiabált és olyan volt, mint az üvegpohár, ami már attól eltörik, hogy felé nyúlsz. Ahogy tegnap már írtam, értem a helyzetet, de nem szeretem. Ez a feszültség mindenkit megvisel, de legjobban Petit. Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy nem kéne - e mégis orvoshoz rohanni, gyomrot mosatni, meg ilyenek. Csak az is bennem van, hogy fölöslegesen tennék ki mindenkit iszonyú nagy stressznek. Remélem gyorsan megszabadul attól, ami zavarja és rendbe jön, mert jövő héten nyaralni megyünk és az egyébként is kényes terep.
Kínomban már elővettem az Életmentő kézikönyv szülőknek című könyvet, mert azt nagyon szeretem, ha auti gondom van, de most nem villanyozott fel.
Az viszont érdekes volt, hogy délután hozzánk jött a táborból Panni barátnője és Peti nagyon örült neki. Körbemászkálta, meg játszott a kezével és nagyokat mosolygott rá. Azt gondolom, hogy ha komoly baja lenne, nem foglalkozna a vendég kislánnyal. Ez is arra mutat, hogy valami kényelmetlenségről lehet szó. (Meg az elmúlt tíz év tapasztalata)
Egyébként a saját feszültségemet terápiás takarítással kezeltem, ami nagyon ráfért már a lakásra és egy tepsi sütit is sikerült sütnöm, ami Petyónak is ízlett. Csak a meggyeket dobálta ki belőle méla undorral, de ezzel nem lepett meg különösebben. Nem szereti, ha a sütiben rajtütés szerűen gyümölcsöt talál. Bezzeg a csokipasztillát nem dobja ki. A sütin kívül megevett még egy csomó zsíros kenyeret, szóval éhen halni nem fog. :) Bízom benne, hogy a holnap már könnyebb lesz mindkettőnknek, mert jobb őt jókedvűnek látni. :)