Megint roppant büszke vagyok Petire és Emberre. Túl vannak ugyanis az altatásos fogászaton. Peti hat tejfogát bukta végül, amikből az egyik csúnyán gennyes is volt, a fogorvos néni is meg volt lepve, hogy mennyit romlott a legutóbbi vizithez képest. Ez lehet a magyarázata annak, hogy Petya megtanult profin köpködni. És ha már van emelet, akkor természetesen onnan, a szokás tudományos érdeklődéssel vizsgálva, hogy mindig ugyanaz - e az eredmény. (Igen, garantáltan rászólok, hogy ez nem jó)
Volt egy kis izgalom, mert Petyó rosszul ébredt és nem lelkesedett a kezébe szúrt kütyüért, de ezt egy óra alatt lezavarta és utána már szépen pihent.
Én eközben a munkahelyemen ettem a kefét, hogy mi van már és minden telefoncsörgésre ugrottam, pedig tudom, hogy a fiúk ügyesek.
Ráadásul Petyus nem akart inni, ami miatt aggódtak a kórházban, de végül hazaengedték. Igaz, hogy még este telefonáltak nekünk, hogy hogy állunk az ivással és kérték, hogy vigyük vissza Petit, ha ma sem iszik. Ma reggelre ez a probléma is megoldódott, csak Ember szokásos jaffa szörpije kellett hozzá nagy dózisban.
A jó hír az, hogy Petyus csontfogai viszont nagyon szépek, szóval most kéne rágyúrni a fogmosásra.
Én azt gondoltam, hogy Peti nyűgös lesz, vagy folyton a szájában fog turkálni, de ma reggel már vigyorgott és bújt, úgyhogy végül elvittük suliba. Egy dolog nem megy még neki, az ásítás, de azt hiszem, ez érthető.
Szóval végül úgy tűnik, hogy egy hosszú nappal és egy csendes estével megúsztuk az egészet. Vicces, hogy tegnap végre Panninak is kiesett a lötyögő tejfoga, mivel már hetek óta kínlódott. Ez egy ilyen fogas nap volt. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése