játékbolt

Szombaton beugrottam a játékboltba, hogy ajeszt vegyek Petinek a szülinapjára. Ő nem igazán várja azt hiszem, de én rosszul érezném magam, ha ő nem kapna tortát és ajándékot, mint bárki más.
Szóval elég elcsigázottan bevonszoltam magam a játékboltba és békésen bambulászni kezdtem. Egyszer csak megtalált egy hapsi, szerintem a bolt tulaja, hogy segíthet - e. Jómagam is kereskedő vagyok eredetileg, hát tőlem telhetően kedvesen mondtam neki, hogy nem, megoldom. De csak belementünk a "hány éves és milyen nemű gyereknek keresek mit"diskurzusba. Engedelmesen megmondtam Peti nemét és korát, elvégre honnan kéne tudni szegény játékboltosnak, hogy Peti nem úgy játszik, mint a többi kilenc éves kiskölyök. De nem is bánom, most, hogy láttam a kilenc éves legénykék számára fenntartott játékokat. Mindenféle veszélyes és/vagy gusztustalan külsejű figura és jármű előkerült, de én csak ráztam a fejemet, emberünk meg egyre jobban belejött, hiszen nem csekély szakmai kihívás az olyan anya, aki nem akar ronda, ámde sláger terméket vásárolni gyermekének. Végül mondtam neki, hogy a fiam autista, nem tud ezekkel a cuccokkal mit kezdeni. Rendesen lesokkoltam, mert hát mit mondhat erre egy buzgó játékboltos. De végre békén hagyott és vehettem egy golyópályát és bubilötyit Petinek. :)